Balkon - Kortársz művészeti folyóirat (Budapest, 2007)
Teljesen ok, ha □ háttérben maradok! Páldi Lívia interjúja Mark Kremer független kurátorral . Páldi Lívia: Azzal kezdeném, amit Stephen Prinától kérdeztél egy interjúdban: hogyan határoznád meg a különböző történeti korok kulturális produktumait egyesítő munkád és a világ kapcsolatát? Mi az, ami mindezt inspirálta/inspirálja? © Mark Kremer: Az első kiállításomnak a Joy and Pain (Öröm és fájdalom)2 címet adtam. Nyolc művésszel dolgoztam együtt 1992-ben az ICA/Amsterdamban, melyet - bár csupán két évig működött - akkor az egyik legfontosabb intézményként jegyeztek. Kurátori felvetésem igen egyszerű volt: bizonyos műveket értelmezhetünk érzelmi tapasztalatok és állapotok allegóriáiként. Az volt a célom, hogy egy olyan kiállítást csináljak, ami a különböző érzelmi jelenségek „tájképeiből” áll össze. Máig melegséggel tölt el, ha a kiválasztott munkákra gondolok. Volt pl. négy kisméretű, az 1980-as években készült gyönyörű Helmut Federle festmény - a gesztusfestészet „kis" színháza - abban az időszakban, amikor az óriások, mint Kiefer és Baselitz „bombasztikus” műveiket alkották. Federle címeiben ott bujkált a szellemesség: Sacred Heart (Szent szív), The Death of Mayakovski (Majakovszkij halála), Flower of Sadness (A bánat virága), Der letzte Buchstabe meines Namens ist der erste des Todes (A nevem utolsó betűje a halál első betűje). Különleges munkák ezek, egyszerre sugallnak erőt és a törékenységet. Nem a tézisemet illusztrálták, hanem inkább annak komplexitását mutatták meg. 1 Mark Kremer, Camíel van Winkel: Interview with Stephen Prind, http://volumeproject.org/ 2 Joy & Pain... (katalógus) (Amsterdam: ICA, 1992). Művészek: Lili Dufourne, Günther Ferg, JCJ Vanderheyden, Pieter Laurens Mol, Helmut Federle, Michael Stubbs, Stephen Hepworth és Andreas Slominski A művészeti és kulturális fejlődés alatt meghúzódó áramlatok érdekelnek, a jelen percepciója és értelmezése tágabb történeti kronológiákban. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy mindegyik kiállítás egy új kezdet kalandját kell hogy kínálja, hasonlóan ahhoz, ahogyan ezzel a művészek is állandóan szembesülnek munkájuk során. Talán ezért is gondolom azt, hogy egy kiállítás bármilyen inspirációra vagy tematikára felépíthető. A kérdés inkább az, hogy a választott téma vagy forrás merre visz (ez vonatkozik művészre és kurátorra egyaránt). A kihívást abban látom, hogy a kiállításkészítés során hogyan teremtünk egyensúlyt tapasztalat és ártatlanság között. De visszatérve a kérdésedre, az inspirációimat a saját életemből és a művészek munkáiból nyerem, valamint az elmúlt tíz évben a korábbi évszázadok művészete és története iránt egyre erősödő érdeklődésemből, és ehhez kapcsolódóan az foglalkoztat, hogy mindez milyen módon kapcsolható össze a jelen művészetével. Pierre Huyghe Egy éves ünnep, 2003-2005, 48 print, 84x124 cm egyenként Vetítés. The Projection Project: Budapest episode. Műcsarnok,© fotó: Ein Ferenc 2 2 0 0 7 7,__8 interjú