Csorba-Simon László festőművész (Pécs, 2007)
Művészi kibontakozása kitartó, lassú és számos párhuzamos futamot tartalmazó kisebb folyamatot zár magába. A művészi érlelődés szempontjából Pécs a hatvanas évek közepén ideális helyszín. Távol a központoktól, miközben itt él Martyn Ferenc és ide kötődik a fiatal művésztársaság, amelya Martyn tanítványok köréből verbuválódik. 1966-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetem a 48-as téri kollégiumának klubjában nyílt első kiállítása, amit Martyn Ferenc javaslatára Angyal Endre művészettörténész nyitott meg. 1967-ben készült a Pemeczky Géza javasolta recept alapján saját freskó technikájával az első Önarcképe (dekk, 100x70 cm). A Dunántúli Napló 1968-ban közli első publikáció a rajzát. Első, zsűrizett képeit bemutató nyilvános szereplése 1968-ban, a Kaposvári Megyei Tárlaton történt. 1968-ban részt vett a Pécsi Műhely közvetlen elődjének, a pécsi Iparművészeti Stúdiónak első kiállításán a pécsi Technika Házában, ahol mások mellett Dombay Győző, Major Kamill, Swierkiewicz Róbert is szerepeltek. 1968-ban már, mint a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója birtokba vette a Piliván féle romos házat a Kaposvári utcában. „ A rendőrségi macerálás is ekkortól vesz célba engem. Ellenálló természetem (tudtomon kívül) összefüggésbe volt hozható azokkal a diákmozgalmi, Európa szerte fellángoló aktivitásokkal, amik az 1968-as évet jellemzik” - mondta. Megismerkedett Veszelszky Bélával. 1969 őszén meghívták kiállítani a Műegyetemi Klubba, a Galéria 11-be és e budapesti tartózkodás után gyakorlatilag már nem is tért vissza Pécsre. Első külföldi kiállítása 1969-1970-ben Sopotban (Lengyelország) volt. Ekkoriban, 1970-72 között Major Kamillái közösen béreltek műtermet a Váci út 99. számú házban. Ugyanekkor meghatározó élménynek tetszik a találkozás az ugyancsak pécsi születésű Gyarmathy Tihamérral, akit Major Kamillái kerestek fel. Csorba számára a kérdéseire adott Gyarmathy-féle válaszok hosszú időre emlékezetesek maradtak. 1970-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Major Kamillái létrehoztak egy Grafikai Műhelyt. A múzeum minden időszaki és állandó kiállítását a műhely tagjai tervezték, rendezték. 1970-ben kiállította a Műcsarnok „Új Művek” tárlatán Mózes című képét. A Mózes monotípia változatát Nagy László beválogatta az Élet és Irodalom egyik számába. Ugyanebben az évben jelent meg munkáiról az első nyilvános műkritika Bojár Iván tollából. A balatonboglári Kinizsi-udvarban közös kiállításon vettek részt: Dombay Győző, Csorba Simon és Major Kamill. Valamelyest a Galántai György által szervezett kápolnatárlatok ellenzékének számítottak ekkor munkáikkal. Művészi tevékenységét 1968-ig viszonylag könnyen lehet a mindennapi élet egyszerű és gyermeki tisztaságú stilizálásaival, mesehangulataival, minden tájékozódást nélkülöző „művészkedéseivel” az Art Brut jelenség körébe sorolni. A hatvanas évek végén azonban már csak részlegesen felelt meg az Art Brut köreiben elvárt/elképzelt szellemi és stiláris igazodás-mentességnek, előtört belőle a megnyilatkozás szakmai hagyományok felé is figyelő vágya. Mozdulatait, tájékozódását ezidőtájt a naiv alkotásvágyból az intenzív és professzionális önművelésbe forduló szándék vezérelte, a „hivatalos művészet” működésének megértése és megismerésének igénye motiválta. „Budapesti korszaka” 1970-nel kezdődik. Ez a hivatalos művésszé válást megalapozó időszak, amelyben egyébként még a szellemi szabadfoglalkozásúakat fenyegető veszélyt, a „közveszélyes munkakerülést” is segített kivédeni, hogy 1970-72 között főállású, munkakönyvvel rendelkező múzeumi grafikus volt. 1973-ban részt vett a Műszaki Egyetem kodernikus pályázatán két nagyméretű festménnyel. Ugyanebben az évben meghívták a Bábolnai Állami Gazdaságba lovakat festeni és rajzolni, de őt a patkók és kengyelek archetípusai érdekelték, ezeket kutatta, ezeket rajzolta, ezért ösztöndíját megszüntették. A Bábolnán készült kb. 50 monotypiát 1975-ben kiállították a szentendrei Vajda