Géza Németh (La Galerie Art Present expose, 2007)

IMAGINARIUS TEREK Németh Géza 2004-ben készült sorozata. Imaginárius terek (vegyes technika, vászon) szellemi rokonságban van Giorgio de Chirico lakatlan metafizikai tereivel, városképeivel, René Magritte némely festményével, Max Ernst elhagyott dzsungelvárosaival, sőt, még időben visszafelé lépve Edvard Munch azon műveivel, amelyeken fényhatásokkal teszi különössé a házakat, környezetüket és az arc nélküli embercsoportokat. A tárgyábrázolás, realista ábrázolásmód mágikus erővel telített. A Németh Géza sorozatán zajló metamor­fózisoknak érzékeléslélektani és a kompozíciókból következő esztétikai okai vannak. Mindez nyugodtan, egyensúlyosan, szinte tudományos hűvösséggel, a szemlélőt elterelve az időbeli, térbeli rétegződések kínálta romantikától. A festő a valóságos látványt a természetet és az épített környezetet egyaránt a szürrealiák, a fantasztikum világába emeli. A civilizáció szimbólumai a realista megjelenítésen túl a veszélyeztettségről szólnak, az elidegenedettségről, mindattól, ami az emberi környezetet jelenti (a tájtól a enteriőrig, a fáktól a konstrukciókig és így tovább). A jelen múlttá válik, a múlt a jelennek és természetes közege ezért illeszkedik témái közé 2001. szeptember 11-e is, az események, melyek a személyes tragédiákon túl megváltoztatták a múltat s ezáltal a jelent is. A választott vizuális nyelv és technika tudatosan harmóniában van a közlendőkkel. Egyrészt részletek hangsúlyozásával csökkenti a való­sághűséget (nem csúszik bele a fotórealizmusba), másrészt szokatlan módon ábrázolja a tárgyakat. A színkontrasztok is az előzőekben meg­fogalmazott kettősséget hangsúlyozzák, ettől a kompozíciós szerkezet látszólagos nyugalma, egyensúlyossága mögül előtűnnek a feszültsé­gek. A perspektívaváltozások is hasonló hatást eredményeznek. Megfigyelhető a folytonosság Németh Géza festői periódusai között. A témák és a módszerek mások, ám a művészi intellektus azonos mag köré építkezik, szerveződik. Ellenáll a szimbolikus értelmezés­nek. Figyelmeztet: a látvány az látvány, a jelek csak önmaguk jelentését hordozzák. Németh Géza egész pályája alatt érzelgősségtől mentesen, tárgysze­rűen szemlélte a technikai vívmányokat csakúgy, mint a múlt marad­ványait, a tájakat, mint a különféle szerepeket betöltő embereket. A művész számára a művészet és az élet játszmája egy és ugyanaz. Budapest, 2007. január S. Nagy Katalin

Next