Gáll Ádám festőművész kiállítása (Pinceműhely, 2008)
Novotny Tihamér Continuo, avagy a festészet állandó mélyszólama Gáli Ádám festőművész kiállítása [VLS Pinceműhely, 2008. szeptember 28 - október 12.] Gáli Ádám egy Paul Klee-től kölcsönzött mondattal, egy, a saját életérzésére, létfilozófiájára, s ez által festészetére is vonatkoztatható veretes, mondhatni mindent eldöntő idézettel indítja kiállítását. A rövid szöveg, mely a lépcsőlejárattól balra, az első oszlopon olvasható, így hangzik: „Megfoghatatlan vagyok e világon. Mert éppúgy lakozom a holtak közt, mint a meg nem születetteknél." Gáli Ádámban, bár a Képzőművészeti Főiskola festő szakán végzett, sokáig viaskodott egymással a költő és a festőművész. Tökéletesen ráérezve a Gottfried Ben expresszionista költő által megfogalmazott „európai sorsneurózisra", miszerint az én és a világ, az én és a valóság, az én és a te viszonya majdhogynem meg- és feloldhatatlan egzisztencia-probléma a nyugati ember számára, ilyen sorokat írt az Egyenes labirintus című versében: „»Minden agg államalakulat« / Celláiban hullik eszme, vakolat./A végesre záródott tudaton belövések./A réseket a félelem tapogatja, betapasztja./Az értelem a sötétségre ráfalazva. / Önmagukba zárt tudatkópiák végtelenje." A költői kamaszkorát azonban legyőzte benne a festészet felnőttkora. Talán Leonardóban, a reneszánsz emberben fogalmazódott meg először a legtisztábban és legöntudatosabban az a gondolat, hogy a szem érzékszerve magasabb rendű a fülnél, hogy „a festészet néma költészet, és a költészet vak festészet", s a költő és a festő vitájában az utóbbi nyeri el a pálmát. „. ..Mert, aki elveszti látását - írja Leonardo -, elveszti a világmindenség látványát és szépségét, és ahhoz lesz hasonlatos, akit elevenen sírba zártak, hogy ott mozogjon és éljen." S a szem felmagasztalásában azt mondja, hogy „Te vagy az emberi test ablaka, amelyen keresztül kitekint útjára, és élvezi a világ szépségeit. A lélek így éri be az emberi test börtönével, szem nélkül gyötrelmére szolgálna. Az ő segítségével találta meg a tüzet, mely által a szem visszaszerzi azt, amitől a sötétség előbb megfosztotta." És éppen Paul Klee-vel kapcsolatban írja Werner Flattmann, hogy nála, mint minden continuóban, állandó mélységben gondolkodó és érző művészben, az „ember és a dolog, földi és égi találkozik a szem metszéspontjában. Újfent a négyesség eme egységének a középpontjában találjuk magunkat (...). Most azonban jelentősebbnek látjuk Klee humanizmusát az egész kör közepén. Sematikus rajza a világhoz való viszonyának nyomatékos szimbóluma lesz. Nyelvileg ez a szimbólum, amelyben az én és a valóság közötti határvonal, ez a »nyugati sorsneurózis« megszűnik, Heidegger egyik kései megfogalmazását követve, a négyesség egységének a foglalata." Talán erre is utal Gáli Toposz című lebegő kockája, amely nemcsak a négy alapelemet szimbolizálja, de a tárgynélküliség érzetét, vagyis valami végsőt, valami felsőbbrendű, láthatatlan transzcendencia-titkot is jelképez. Az utak tehát a szemben futnak össze és a „»külső nézés és a belső látás szintéziséhez vezetnek (...) A festőnek a természet nézésében és szemlélésében való növekedése képessé teszi őt arra, hogy absztrakt képződményeket szabadon alakítson (...) így olyan műveket fog megalkotni, amely Isten művének hasonlata. (...) A művészet a teremtés hasonlata«" - idézi Kleet Haftmann.6 „Az én és a valóság különbsége újra megszűnik és visszavétetik".7 „Minden az Egyből ered és az Egyhez tér vissza", mondja Jakob Böhme, tehát a teremtett világ és a teremtett ember között a szem, a mű, a festmény, azaz a lélek és a szellem, végső kiteljesedésében a szellemi lélek a kulcs ebben a kérdésben. Vagy ahogy Hamvas Béla fogalmazná, az igazi műben megszólító erő van, benne visszafordul a (festő) vágya, és megszólítja az embert, a nézőt. In.: Felix Klee: Paul Klee élete és munkássága, hátrahagyott feljegyzések és kiadatlan levelek alapján, Corvina Kiadó, 1975,113. o. 2 Leonardo da Vinci: A festészetről. Mi különbség van a festészet és a költészet közönön.: Esztétikai olvasókönyv- Szöveggyűjtemény, Kossuth Könyvkiadó, 1970,39. o. 3 Leonardo da Vinci: Im. Végkövetkeztetés a költő és a festő közötti vitában. In.: lm. 43. o. 4 Leonardo da Vinci: Im. lm. 43. o. 5 Werner Haftmann: Paul Klee - A képi gondolkodás útjai, Corvina, 1988,96. o. 6 Werner Haftmann: Im. 96. o. 7 Werner Haftmann: Im. 95. o. P rix