Merítés a KUT-ból XIV. Szin György festőművész emlékkiállítása (Haas Galéria, Budapest, 2010)
rizsba utazott 1935-ben. Ugyanezen a tárlaton a Társaság 200 pengős díját Amos Imre kapta meg: „A kiállítás két igen tehetséges fiataljának, Ámos Imrének és Szin Györgynek könnyű volna a közvetlen ősét kimutatni a tizennyolc művész között (lásd „1934" című tárlaton részvevőket - megjegyzés tőlem), akiknek képei nemrég ugyanezeken a falakon lógtak. Nem változtat ez azon a valóságon, hogy kivált színérzék dolgában igen kifinomult két fiatalemberrel van itt dolgunk. Amos a modernebbik, a formatorzító hajlandóságú." Egy másik kritikus már ekkor kiemeli Szin későbbi műveit is jellemző karakterjegyeit, amennyiben a figurái anyagtalanok, szinte testetlenek, mindezt visszafogott, finoman árnyalt színhasználat kíséri. Ámos és Szin szakmai rivalizálása lényegében 1934-től datálódik. (Ismeretségük azonban korábbi eredetű, még a főiskolához kapcsolódhat.)A Szin ettől az időszaktól kerül bele abba a szellemi közegbe, ami segíti kiteljesedni művészetét. Noha bizonyos, hogy Ámos erőteljes művészi személyisége hatott rá, mégis sikerült megtalálnia saját, senkivel nem összetéveszthető hangját. Közös menza - közös szállás Anna Margit, Ámos Imre, Vajda Lajos, Szin György és felesége, Lili sok más művésszel együtt az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egylet) által működtetett közös menzára jártak, ahol fillérekért kaptak ebédet, amely sokszor a napi egyetlen étkezést jelentette számukra. Szoros barátság szövődött köztük, a Képíró utca 8. szám alatti garniszállón béreltek „műtermeket" 1934-től, itt lakott még többek között Bálint Endre, Fehér József és Örkényi Strasszer István is. De nemcsak képzőművészetről volt szó. Lili, Szin imádott felesége zeneakadémiát végzett, képzett zongoraművésznő volt, aki koncertezés mellett zongoraleckéket is adott. Ámos pedig köztudottan Ady-rajongó volt. Kedves költőjének halotti maszkját egész életében őrizte, jó néhány, korai festményén meg is örökítette (például Tél, 1930). Feltehetően e közös helyszín emlékét őrzi Szin egyik ekkor készült - a tárlaton is látható - műve (Kilátás a műteremből), melyen az Ámos által őrzött Adymaszk látható. Budapesten a Károlyi- és a Múzeumkert jelentette közös látogatásaik színterét. 1935-ben Szin György feleségével a Múzeum körútra költözött, lakásuk gyakori összejövetelek helyszíne lett. Vajda Lajos például sakkozni járt fel hozzájuk.Éppígy találkoztak Ámosék lakásán is. Többek között Vajda temetése után összejött szűk társaság tagjai között Szinéket is ott találjuk.) Ámos Imre naplójában beszámolt egy közös krokizásról Szinék lakásán, amely feltehetően szintén a gyakori események közé tartozott. 1941 decemberében Perlrott Csaba Vilmos, Kmetty János, Kelemen Emil, Czóbel Béla és az Ámos házaspár vett részt ezen a szeánszon. A résztvevők egyúttal kijelölik azt a művészi kört, ami erre az időszakra Szin körül kialakult. Nevezetesen a szentendrei művésztelep idősebb generációja képviseltette magát itt, utal arra, hogy Szin Ámosékkal együtt gyakori vendég volt Szentendrén a harmincas évek második felétől. Ugyanezek a festők a KÚT vezető művészei közé tartoztak, ahol Szin is kiállított 1936-tól kezdődően.10 Evente Ho újfestő . -i mu .BrMtanKirrrs :• Aránylag talán sehol a világ, »»'ni kulinálja úgy u Jtégzönnn ffUáei a U‘«fkM.isihih\i ninttxették, mii u álmuk, »bal évente kerüihek »f/dlemn fiatal festő és nt/rt diplomái. Ezt a számot vélik azok, akik az üstdbtttáég jevyi, minden éikiji tűnnek fel. Az idén In sül megint nyolkatatt úszói« bocsátanak ki az életbe k opanm fi vén jeei i i » k « t Iák « ki v mim i »k v«illa»k, hogy a nené a versenybe:« milyen kilátásokkal helyezkedik a diplomát nyert fiatalsig.Megkérdeztünk tehát néhány mwirt művészt, hogy nevezzék ieg nekünk « « « lfJU évjara. 2"' •TiSti'tClasf*shu '••M U **'1* A művé*z, általában i.ii.jit a» iskolákt»«si te Újságkivágat a Színházi Élet 1934-es, pünkösdi számából . 1934 elején a Nemzeti Szalonban rendezett tárlaton a KÚT már beérkezett generációja vett részt, többek között Bernáth Aurél, Berény Róbert, Egry József, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István. 6 e. a. [Elek Artúr]: A Szinyei Társaság ifjúsági kiállítása, Magyar Hírlap, 1934. április 1. Idézi: Petényi Katalin: Ámos Imre, Corvina, Budapest, 1982. 76. l. 286. 7 Még egy közös elismerésről kell szólnunk, a Lipótvárosi Kaszinó képzőművészeti díjáról, melyet 1935-ben kapott meg Szin, Ámos pedig 1936 júliusában. 8 Szin György felesége (1910 Budapest - 2006 Evanston, USA) eredeti nevén Ringler Lívia volt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémiát végezte el, ahol Kodály, Bartók és Dohnányi tanítványa volt. Szin György „eltűnése", azaz halála után feleségül ment Simon Miklós színészhez és báboshoz. Egy gyermekük született, a szintén zongoraművész Miklós. 1956 novemberében hagyták el az országot, 1957-től kezdve az Egyesült Államokban éltek. Lili további életét is zongora tanítással töltötte. Ezt az eseményt meg is örökítette egy krokiján Ámos is. Feltehetően ugyanekkor készülhetett Szin György: „Műteremben" készült grafikája, mely Perlrott Csabát ábrázolja akt-rajzolás közben. MNG, Grafikai Osztály, 10 Ugyan Ámos Imre egy korábbi, 1940-ben született napló bejegyzésében igen negatívan szólt Színről, amikor jól megmunkált, kidolgozott formalizmusként értékeli művészetét. Életpályájuk és művészetük egészét ismerve, azonban inkább valamilyen pillanatnyi sértődöttség hangja olvasható ki a soraiból, mint komolyan veendő kritika. Hozzátehetjük, hogy ez a részlet gyakran idézett passzusa a naplónak, mivel más festők értékelését is tartalmazza (Paizs Goebel, Barcsay). Nyilván nem tett jót Szin későbbi megítélésének. Napló 1935-1944.1940. augusztus 1. In: Ámos Imre: Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok. Szerk. Kőbányai János. Múlt és jövő, 2003. 36.