Muzárion 1833 (1. új folyam, 1-20. rész)
28. rész
rencsét sem nem ígérő, sem nem nyújtó literatori pályára számosokat tüzelt fel, ’s mozgást és életet öntött a’ tövises útra, mit sok mások elunatkozva kétségtől leverve pusztán hagytanak. Ki nem emlékezik vissza az ő Gessnerére ’s Bácsmegyeijére ? mi maradandó behatást ten a’ szép ízlésű, fiatal író, kialantmászás, és iskolai feszesség helyett könnyű lebegésü fennséggel és csínnal jelene meg; ’s a’ valaha tökéletre jutandó magyar prózának első talpkövét alapítá! A’ kassai magyar Muzeum , 's az ő Orpheusa sebesen eltűnő jelenetek valának ugyan, de az általok hintett mag, évtizedek után, sokat ígérő virágokat vala terülendő. Azonban miért említem ezt ? Ő még akkor ifjúsága’ erejében élt, ’s polgári fekvése által, a’ literatorkodást kísérő kedvetlenségektől, fedezteték. Csuda e, ha a’ lánglelkü ember fáradatlan munkált? ha a’ közönség’ részvétlenségét csüggedetten tűrte ? ha magát feledvén , hazájának szentelő mindenét; és a’ sivatag jelenben csak a’ virágzó jövendőt szemlélte ? De jött az időpont, egyike azoknak, miket a’ sors lesújtó villámként rejteget felhőjiben, hogy váratlan rohanással öldököljenek ; és íme ő tettei’ ’siratása’ munkás köréből lánczok közé jut; és szabadságát ’s élte’minden reményeit hetedfél hoszú évig siratja. Hány nem veszté el bátorságát, hány nem mondott le keble’ legforróbb vágyairól, kit