MúzeumCafé, 2012 (6. évfolyam, 27-32. szám)
2012/1. február-március / 27. szám • Metaadatok - Digitális adatkezelés a hazai múzeumokban
Adalék egy szükséges vitához A személyes ízlésen és műveltségi szinten túl meghatározó a művészettörténeti nevelés, amiben az egyén részesült, a művészettörténetben akkor éppen uralkodó divatok, a műélvezés módjáról alkotott felfogás (hogy ízlést juttatunk érvényre vagy elemzést, hogy az elemzésben elismerjük-e az ízlés szerepét vagy sem, szóval hogy lihegünk vagy gondolkodunk, és hogy lihegésünk mennyire irányítja gondolkodásunkat; hogy a magányos élvezetet a társas felé helyezzük-e, hogy tudunk-e lihegni egyedül is, és gondolkodni közösségben), a művészet társadalmi szerepéről alkotott nézetek (hogy tanít-e vagy gyönyörködtet, hogy tud-e tanítani, ha gyönyörködtet, és mire tanít a hatalom seggét nyaló műalkotás, miközben gyönyörködtet, és hogy ebben mi az idő szerepe, például egy régi segg, mondjuk egy XVII. századi királyé kevésbé zavarja-e a befogadást, mint egy új segg, mondjuk egy kortárs diktátoré vagy vezérigazgatóé), a művészet társadalmi értékének ösztönzése (mennyire tudunk, mennyire vagyunk hajlandók fontosnak tartani egy alkotást, amelynek nem ismerjük az árát, tudunk-e kritizálni egy művet, amelyről tudjuk, hogy milliókat ér, miféle rögeszmék, előítéletek, elvárások alapján nevezünk egy művet nagynak, nagyon nagynak, legnagyobbnak), az ideológia erőszakossága (hogy mennyire látunk át amúzeumigazgató, a tárlat rendező szándékos vagy kényszerű cenzúráján, vagy a közönséget manipuláló hátsó gondolatán), a kiállítások technikai színvonala (a restaurálások minősége, az azonosítások pontossága, hebehurgyasága, vagy szemenszedett csalása, a túl szép környezetben kiállított satnya művek kérdése, a zsúfolt elrendezéssel tönkretetteké, a termek jellege, hogy recseg-e a padló, hogy elegendő-e a megvilágítás, hogy fűtöttek-e télen, hűtöttek-e nyáron, és leskel-e bennük alattomosan egy ragyás teremőr stb." A múzeumszakmai kérdéseket feszegető fenti gondolatsornak talán csak egy apró „hibája van - hogy nem egy úgynevezett „múzeumi szakembertől származik. Szerzője Karátson Endre, 1956 óta Párizsban élő szépíró, a Lille-i Charles de Gaulle Egyetem ősz-Kiadó, 2007,1. köt., 276-277.0.). És csakis azért hoztam most ide, hogy lássuk (és akinek szükséges, beláthassa): sokak megfellebbezhetetlennek vélt kijelentéseivel szemben egyáltalán nem biztos, hogy a múzeumok ügyeiben csakis és kizárólag a „múzeumi szakemberek véleményét lehet (és főleg érdemes) meghallgatni. Martos Gábor