MúzeumCafé, 2020 (14. évfolyam, 75-80. szám)

2020/3. május-június / 77. szám • Örökség - minőségét megőrzik? - Basics Beatrix: Orlai, a Petőfi-festő (?)

¶ Nem csak magánmegrendelők kértek portrékat: Orlai a korszak vármegyei arc­képgalériáinak gyarapításához is hozzájárult, a gyulai vármegyeháza díszter­mébe készült Tomcsányi József békés megyei főispán közadakozásból kifizetett derékképe, amelynek kisebb méretű változatát az aradi megyeháza portrégalé­riájába is megfestette. ¶ A Műegyleti vásárlások, pályázatok című fejezet alkalmat ad Orlai 1860-as Zách Fe­licián című képe különböző vázlat-változatainak és az egykorú sajtó megjegyzé­seinek felelevenítésére. A változtatások és indoklásaik szinte mellékesek a vég­eredmény tekintetében, amelyre – különösen Madarász Viktor 1858-ban festett azonos című képével összehasonlítva – sajnos kevéssé érvényes a kötetben meg­fogalmazott értékelés („A drámaivá fokozott jelenet az egyszeri eseményt időtlen példázattá változtatta erényről és bűnről, nemzetről és uralkodóról.”) Ha valami­re, akkor éppen Madarász képére érvényes ez, azzal az eltéréssel, hogy ő nem fo­kozta, hanem megteremtette a drámaiságot, pusztán két alak ábrázolásával. Míg Orlai ugyanezt történetként mesélte el, amely azonban inkább színpadi jelenet, eltúlzott mimikával és gesztusokkal. Madarász megtanulta és tökélyre fejlesz­tette a francia pszichológiai hatású történelmi festészetet, Orlai megmaradt a bie­dermeier színpadias mese­történeteinél, még a 19. század második felében is. ¶ Nagyon jó, hogy bekerült a kötetbe az elemi népiskolai szemléltető faliképek tör­ténete: ez az a terület, amit hajlamosak a szerzők kihagyni, amikor egy adott művész életművét tárgyalják. ¶ Orlai egyházi megrendelésekre született képei bár többnyire a hetvenes években keletkeztek, a század első fele biedermeier ízlését és stílusát tükrözik, olykor némi nazarénus hatással (Kisdengeleg, római katolikus templom Szent Vendel oltárképe). Ezek összegyűjtése és számbavétele, a megrendelések történetének rekonstruálása különös érdeme a kötetnek. ¶ A történelmi témák feldolgozásának ikonográfiai jellegzetességei több elem­zés együttesében olvashatók. A történeti források, vagy inkább korábbi tör­téneti művek (hiszen ezek forrásértéke gyakran vitatható) mintaszerepéről érdemes megjegyezni, hogy a Hunyadi János és a rablók című Orlai-festmény hollétét ma már nem ismerjük, de litográfia-műlap változatán aligha lehetett a Thuróczy Krónika ábrázolása (amelyből kettő is van, és nincs megjelölve a szövegben, melyik) Hunyadi János alakjának a mintája. Az egyik fametszet tel­jes, arcát is takaró páncélzatban, a másik pedig vállig érő göndör fürtökkel áb­rázolja a kormányzót. Ha már mintát keresünk, a legvalószínűbb az oly soka­kat inspiráló, Nádasdy Ferenc által megrendelt Mausoleum Potentissimorum... rézmetszete lehet az, amelynek Hunyadi Jánosát pontosan követi Orlai meg­felelő alakja. Az 1664-ben (és nem 1644-ben!) Nürnbergben megjelent kötet 35

Next