MúzeumCafé, 2020 (14. évfolyam, 75-80. szám)
2020/3. május-június / 77. szám • Örökség - minőségét megőrzik? - Basics Beatrix: Orlai, a Petőfi-festő (?)
¶ Nem csak magánmegrendelők kértek portrékat: Orlai a korszak vármegyei arcképgalériáinak gyarapításához is hozzájárult, a gyulai vármegyeháza dísztermébe készült Tomcsányi József békés megyei főispán közadakozásból kifizetett derékképe, amelynek kisebb méretű változatát az aradi megyeháza portrégalériájába is megfestette. ¶ A Műegyleti vásárlások, pályázatok című fejezet alkalmat ad Orlai 1860-as Zách Felicián című képe különböző vázlat-változatainak és az egykorú sajtó megjegyzéseinek felelevenítésére. A változtatások és indoklásaik szinte mellékesek a végeredmény tekintetében, amelyre – különösen Madarász Viktor 1858-ban festett azonos című képével összehasonlítva – sajnos kevéssé érvényes a kötetben megfogalmazott értékelés („A drámaivá fokozott jelenet az egyszeri eseményt időtlen példázattá változtatta erényről és bűnről, nemzetről és uralkodóról.”) Ha valamire, akkor éppen Madarász képére érvényes ez, azzal az eltéréssel, hogy ő nem fokozta, hanem megteremtette a drámaiságot, pusztán két alak ábrázolásával. Míg Orlai ugyanezt történetként mesélte el, amely azonban inkább színpadi jelenet, eltúlzott mimikával és gesztusokkal. Madarász megtanulta és tökélyre fejlesztette a francia pszichológiai hatású történelmi festészetet, Orlai megmaradt a biedermeier színpadias mesetörténeteinél, még a 19. század második felében is. ¶ Nagyon jó, hogy bekerült a kötetbe az elemi népiskolai szemléltető faliképek története: ez az a terület, amit hajlamosak a szerzők kihagyni, amikor egy adott művész életművét tárgyalják. ¶ Orlai egyházi megrendelésekre született képei bár többnyire a hetvenes években keletkeztek, a század első fele biedermeier ízlését és stílusát tükrözik, olykor némi nazarénus hatással (Kisdengeleg, római katolikus templom Szent Vendel oltárképe). Ezek összegyűjtése és számbavétele, a megrendelések történetének rekonstruálása különös érdeme a kötetnek. ¶ A történelmi témák feldolgozásának ikonográfiai jellegzetességei több elemzés együttesében olvashatók. A történeti források, vagy inkább korábbi történeti művek (hiszen ezek forrásértéke gyakran vitatható) mintaszerepéről érdemes megjegyezni, hogy a Hunyadi János és a rablók című Orlai-festmény hollétét ma már nem ismerjük, de litográfia-műlap változatán aligha lehetett a Thuróczy Krónika ábrázolása (amelyből kettő is van, és nincs megjelölve a szövegben, melyik) Hunyadi János alakjának a mintája. Az egyik fametszet teljes, arcát is takaró páncélzatban, a másik pedig vállig érő göndör fürtökkel ábrázolja a kormányzót. Ha már mintát keresünk, a legvalószínűbb az oly sokakat inspiráló, Nádasdy Ferenc által megrendelt Mausoleum Potentissimorum... rézmetszete lehet az, amelynek Hunyadi Jánosát pontosan követi Orlai megfelelő alakja. Az 1664-ben (és nem 1644-ben!) Nürnbergben megjelent kötet 35