Muzsika, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám - BÓNIS FERENC: Aggházy Károly emlékezete
hozzá hozta fel Nagyszőllősről 10 esztendős fiát, hogy játékáról véleményét kikérje. Aggházy nagyon meg volt elégedve a kis Bartók játékával s nyomban fel is vette volna tanítványai közé. Egyike volt tehát az elsőknek, akik Bartók tehetségét felismerték. A 90-es évektől mindjobban foglalkoztatta az operaműfaj. Egy évig korrepetitori állást is vállalt az Operaházban, hogy a színpaddal közelebbről ismerkedjék. Ezen a téren mégsem arathatott sok sikert. Első operáját, a spanyol tárgyú ,,Marittá"-t 1897. október 14-én mutatta be az Operaház. Számos részletét elismeréssel fogadta a kritika; a teljes művet viszont — különösen a gyenge szövegkönyv s a zene magyartalan hangvétele miatt — eléggé elmarasztalta. A „Maritta" mindössze 4 előadást ért meg. Második operája, a „Ravennai nász", bemutatásra sem került. Ennek az operának is meglehetősen gyarló a librettója: mindenki meghal benne, kivéve magát a Halált, aki viszont él, gyilkol és szerelmeskedik. (!) Ennek az időszaknak legfigyelemreméltóbb alkotása egy vonósnégyes, magyar tematikával, Brahms modorában feldolgozva. Az 1905-ös esztendő Aggházy „kuruc"-korszakának kezdete. II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala inspirálja a „Rákóczigyászinduló", a „Gyászhangok II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékére", a „Magyar hangulatok" s kevéssel utóbb a „Rákóczi-szimfonikus énekköltemény" születését. Ezek közül a „Gyászinduló" a fejedelem hamvait kísérő katonazenekar műsorszáma volt. A „Gyászhangok" Liszt és Mosonyi stílusában írt zenekari mű, a Rákóczi-induló motívumainak sűrű idézésével. Ez utóbbi a Filharmóniai Társaság 1905. március 15-i hangversenyén került bemutatásra, Zverner István vezényletével. Ugyanezen a hangversenyen adták elő Bartók Scherzóját és Liszt Haláltáncát, Bartók közreműködésével. A „Rákóczi-szimfonikus énekköltemény"-t ugyanaz a korszellem hozta létre, amely Bartók Kossuth szimfóniáját. Közös bennük az is, hogy az osztrákokkal vívott csatát mindketten a császári himnusz, a „Gott erhalte" motívumával jelzik. Aggházy „Rákóczi-korszakának" szülötte a „Magyar hangulatok" zongoraciklusa is. Finom rajzú — részben magyaros — darabok sorozata. Legszebb közülük az „Est a táborban" című kéttémájú darab, mely egy magyaros notturno-dallam s egy élénkebb táncmelódia váltakozásával mintha már Bartók „Este a székelyeknél" c. zongoraművét előlegezné. Persze, mindez csupán 2—3 évnyi távolságban Bartók 14 bagatelljétől, a 7 vázlattól s az I. vonósnégyestől: merő anakronizmus! A Rákóczi-sorozattal Aggházy művészi fejlődésének tetőpontjára érkezett — de a születő új stílus mellett alkotásainak teljes közönybe kellett fúlniok. Így élt még egy évtizedig — 1918. október 8-án hunyt el. A világháború vad viharában kevesen figyeltek fel halálára. Pedig Aggházyval egykor tűnt le: a magyar zene romantikus százada intett ekkor végső búcsút. Bónis Ferenc RÉKAI MIKLÓS Sokoldalú művészembert veszített el a magyar zenei élet Rékai Miklósban, akit párizsi zeneszerzői sikere után váratlanul ragadott el a halál. Muzsikus családból származott. (Atyja Rékai Nándor, az Operaház hajdani karnagya, az ismert zeneszerző volt.) Mint kiváló hárfaművész több mint harminc éven át az Operaház zenekarában működött. A Zeneművészeti Főiskola hárfa-tanszakát vezette, ezt a szép tisztet tanárától s későbbi apósától, a hírneves Mosshammer Ottótól vette el. Egész generációt nevelt a hárfa klasszikus művészetére. Zeneszerzői tevékenységét sikeres kompozíciók jelzik, köztük a Hárfaverseny. Személyes baráti viszony fűzte Lehár Ferenchez: utolsó alkotósa, egy operett, amely Párizsban „La Rose de Noel" címmel nemrég került bemutatásra, a híres zeneszerző életéről szóló ötvenharmadik évében járt. Hirtelen halála osztatlan részvétet keltett a zenei körökben s mindazok soraiban, akik ismerték szerény egyéniségét és nemes művészetét. 35