Muzsika, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-03-01 / 3. szám - BÓNIS FERENC: Aggházy Károly emlékezete

hozzá hozta fel Nagyszőllősről 10 esztendős fiát, hogy játékáról véleményét kikérje. Agg­házy nagyon meg volt elégedve a kis Bartók játékával s nyomban fel is vette volna tanít­ványai közé. Egyike volt tehát az elsőknek, akik Bartók tehetségét felismerték. A 90-es évektől mindjobban foglalkoztatta az operaműfaj. Egy évig korrepetitori állást is vállalt az Operaházban, hogy a színpaddal közelebbről ismerkedjék. Ezen a téren még­sem arathatott sok sikert. Első operáját, a spa­nyol tárgyú ,,Marittá"-t 1897. október 14-én mutatta be az Operaház. Számos részletét el­ismeréssel fogadta a kritika; a teljes művet viszont — különösen a gyenge szövegkönyv s a zene magyartalan hangvétele miatt — eléggé elmarasztalta. A „Maritta" mindössze 4 elő­adást ért meg. Második operája, a „Ravennai nász", bemutatásra sem került. Ennek az ope­rának is meglehetősen gyarló a librettója: mindenki meghal benne, kivéve magát a Ha­lált, aki viszont él, gyilkol és szerelmeske­dik. (!) Ennek az időszaknak legfigyelemre­méltóbb alkotása egy vonósnégyes, magyar tematikával, Brahms modorában feldolgozva. Az 1905-ös esztendő Aggházy „kuruc"-kor­szakának kezdete. II. Rákóczi Ferenc ham­vainak hazahozatala inspirálja a „Rákóczi­gyászinduló", a „Gyászhangok II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékére", a „Magyar han­gulatok" s kevéssel utóbb a „Rákóczi-szimfo­nikus énekköltemény" születését. Ezek közül a „Gyászinduló" a fejedelem hamvait kísérő katonazenekar műsorszáma volt. A „Gyász­hangok" Liszt és Mosonyi stílusában írt zene­kari mű, a Rákóczi-induló motívumainak sűrű idézésével. Ez utóbbi a Filharmóniai Társaság 1905. március 15-i hangversenyén került be­mutatásra, Zverner István vezényletével. Ugyanezen a hangversenyen adták elő Bartók Scherzóját és Liszt Haláltáncát, Bartók közre­működésével. A „Rákóczi-szimfonikus ének­költemény"-t ugyanaz a korszellem hozta létre, amely Bartók Kossuth szimfóniáját. Kö­zös bennük az is, hogy az osztrákokkal vívott csatát mindketten a császári himnusz, a „Gott erhalte" motívumával jelzik. Aggházy „Rákóczi-korszakának" szülötte a „Magyar hangulatok" zongoraciklusa is. Fi­nom rajzú — részben magyaros — darabok sorozata. Legszebb közülük az „Est a tábor­ban" című kéttémájú darab, mely egy ma­gyaros notturno-dallam s egy élénkebb tánc­melódia váltakozásával mintha már Bartók „Este a székelyeknél" c. zongoraművét előle­gezné. Persze, mindez csupán 2—3 évnyi távolság­ban Bartók 14 bagatelljétől, a 7 vázlattól s az I. vonósnégyestől: merő anakronizmus! A Rá­kóczi-sorozattal Aggházy művészi fejlődésének tetőpontjára érkezett — de a születő új stílus mellett alkotásainak teljes közönybe kellett fúlniok. Így élt még egy évtizedig — 1918. október 8-án hunyt el. A világháború vad vi­harában kevesen figyeltek fel halálára. Pedig Aggházyval egy­kor tűnt le: a magyar zene romantikus százada intett ekkor végső búcsút. Bónis Ferenc RÉKAI MIKLÓS Sokoldalú művészembert veszített el a magyar zenei élet Rékai Miklósban, akit párizsi zeneszerzői sikere után váratlanul ragadott el a halál. Muzsikus családból származott. (Atyja Rékai Nándor, az Operaház hajdani karnagya, az ismert zeneszerző volt.) Mint kiváló hárfaművész több mint harminc éven át az Operaház zenekarában működött. A Zeneművészeti Főiskola hárfa-tanszakát vezette, ezt a szép tisztet tanárától s későbbi apósától, a hírneves Mosshammer Ottótól vette el­. Egész generációt ne­velt a hárfa klasszikus művészetére. Zeneszerzői tevékenységét sikeres kompozíciók jelzik, köztük a Hárfaverseny. Személyes baráti viszony fűzte Lehár Ferenchez: utolsó alkotó­sa, egy operett, amely Párizsban „La Rose de Noel" címmel nemrég került bemutatásra, a híres zeneszerző életéről szóló ötvenharmadik évében járt. Hirtelen halála osztatlan részvétet keltett a zenei körökben s mindazok soraiban, akik ismerték szerény egyéniségét és nemes művészetét. 35

Next