Muzsika, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1960-10-01 / 10. szám - VÉCSEY JENŐ: Erkel év - Erkel problémák

ERKEL ÉV • ERKEL PROBLÉMÁK mikor örömmel üdvözöljük az 1960-as ünnepi Erkel év gazdag programját s látjuk, hogy ünnepi előadások, bemutatók, tudományos konferencia, zenemű-, könyv- és hanglemezkiadvá­nyok, kiállítások, ének- és kórusversenyek, és még jó néhány megmozdulás, mind a legneme­sebb szándékkal eleveníti fel nemzeti operáink és nemzeti himnuszunk zeneköltőjének emlé­két,­­ semmiképpen sem szándékozik ünneprontás lenni, ha arról szólunk, mi mindennek kel­lene még hétköznapjainkon történnie ahhoz, hogy elmondhassuk: jól bántunk Erkel hagyaté­kával. Hogy felvetjük az „ismeretlen Erkel" problémáját, ezt valóban szükségesnek is véljük e helyen,­­ főként azért, mert a talajt éppen ebben a pillanatban érezzük termékenynek ahhoz, hogy az eddiginél minden vonatkozásban szélesebb körű Erkel-kultuszunk jövőjének magvát elszórjuk benne. 1959: Haydn halálának. — 1960: Erkel születésének százötvenedik évfordulója. A hazai zenetörténet és stílusfejlődés szempontjából igen érdekes időbeli kapcsolódás . . . Joseph Haydn kora egybeesik a hangszeres magyar nemzeti muzsika, a verbunkos szárnypróbálgatásaival —, Erkel Ferenc hosszú életútjának ideje alatt pedig a már virágzásnak indult stílus megérik, kiteljesedik, sőt — lényegében be is fejeződik. Erkel, — annak ellenére, hogy a hangszeres zene iránt nem­ mindennapi érzékkel rendelke­zett —, tisztán hangszeres muzsikát alig hagyott az utókorra. Életműve operáiban teljesedett ki és több más operaszerzőhöz hasonlóan ő sem időzött sokat más műfajoknál. Dalműveiben ér­dekes az említett nemzeti hangszeres stílus elemeinek jelenléte, alakulása, fejlesztése; — a ver­bunkos differenciáltabb énekbe­oldása talán éppen e stílus teljesérvényűségére, egyben lezárá­sára vall. Erkel halálának éve igen közel áll a századfordulóhoz, a verbunkos további fel­bukkanása már nem jelent egyetemes stílustörekvést s néhány átmeneti évtized új forrás szük­ségét érleli meg: a valódi népdalét. Amikor Erkel a magyar operaműfaj megteremtésének úttörő munkájába kapcsolódva eljut legnagyobb műveinek szintjére, ezzel egy időben önkéntelenül alakítja, befolyásolja korának tágabb értelemben vett zenei stílusát is. A feladat, amit vállalt, nehéz és sokrétű volt: az opera műfaja önmagában véve is idegen eredetű s éppen a 19. század, több nagy európai nép művészetének kölcsönhatása érleli azt a drámai és zenei igényt, amelyet főként olasz, német és francia tradíciók befolyásolnak. Így Erkel sem maradhatott ment Donizetti és Verdi, Wagner vagy Meyerbeer hatásaitól. Ha azonban tágabb teret nyitunk szemléletünknek, meg­erősödik a nézetünk, hogy Erkel a kelet-európai nemzetek hasonló törekvésű mestereinek útját járta —, ha operái hazájának határain túl nem is érvényesültek olyan mértékben, mint Glinka, Muszorgszkij, Moniuszko, vagy Smetana művei. (Hogy a Bánk bánt Németországban és a Szovjetunióban napjainkban mutatták be, szeretnénk biztató jelnek venni a jövőre nézve és hinni abban, hogy szerzőjének jelentőségét lassan a külföld is az eddiginél szélesebb körben fogja méltatni.) Miért szerepelnek Erkel operái oly csekély mértékben a külföldi színpadokon, vagy azoknak részletei a hangversenydobogókon? A választ talán helyesebb az önkritika jegyében

Next