Muzsika, 1961 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1961-04-01 / 4. szám - BREUER JÁNOS-PÁNDI MARIANNE-FEUER MÁRIA-ABODY BÉLA-JUHÁSZ E. JENŐ-H. G.-V. I.: Hangverseny- és operakritika
játék hangulata. Nehéz ügyek, az igaz. De ezekkel kellene foglalkozni. Erika Köln nem nagyon zajos, de tartalmas sikere erre figyelmeztet! Ilyen körülmények között nem indokolt éppen ennek az előadásnak a gyengéivel foglalkozni. Miért éppen a Luciával, ami amúgy is nehéz ügy, az előadó nem kap hozzá modellt hétköznapi életéből. Itt mindent végig szokás csinálni, ami már ötven éve csak az operaparódiáikban hatásos, de még humornak sem valami korszerű ma már. Említsük, hogy Radnay György — ha merevségeivel nem is eszményi bel canto-énekes —, jól hordja magán hőse egyetlen tulajdonságát, Mátray Ferenctől is finom, szép dolgokat hallottunk. Kerekes János nagy rendet tartott, de máskor szebb megoldásokat kaptunk tőle. Ezúttal nem támogatta dús képzelőerő a produkciót. Rohmann Henrik hátfaszólója jelentette a nemzetközi színvonalat — a mélypontot a kórus, kivált a nyitó együttes. Egy jól sikerült vendégfellépés mindig aláhúzza gyengéinket, ezért nagyobb körültekintésre lenne szükség. De aláhúzza azt is — mert hogy itt a kultúrált, érett művészetnek, a jó iskolának tapsolhattunk leginkább —, hogy nagyon gazdagok vagyunk nyers tehetségekben. Ha fermata-versenyt, skálázási olimpiászt írnának ki, olyan küzdelmet, amiben az nyer, kinek messzebbre visz a hangja, talán még a milánói Scala ellenében sem maradnánk szégyenben. Ilyen versenyt azonban nem írnak ki, éppen csak énekelni kell és játszani. Vagy, ha többre nem telik, őrizni, technikába balzsamozni a hangbéli alapadottságokat. Tekintsük végre közkincsnek, népünk védett köztulajdonának gazdagságunkat, mint tájaink természetes szépségét. Védjük, őrizzük, csinosítsuk. És ne csak a képességek eredendő hiánya szorítsa a művészt szerepe kulturált megközelítésére. Mint ahogyan Erika Kölh sem a semmiből teremtett, hiszen a zérust hiába szorozzuk: ő a művészi átlényegülés képességével, a kontabilitás belső biztonságával és önfeledt könnyedségével indult, tizenegy éve. Mekkora utat tett azóta, mekkorát! " * Octav Enigarescu, a kiváló román vendégművész, mint Luna gróf mutatkozott be, majd Germont Györgyöt énekelte a Traviatában. A szebbnél-szebb hangok hazájából érkezett baráti látogatásra, sikere nem meglepetés, Grosavescu, Bercescu világsikere. Stirbey, Florescu, Pally, Massini, Goanga, Badescu, Zobian és a többiek budapesti diadalai után. Igazi olaszos hangszínekben gazdag, hajlékony. Jól követi a romantikus hős indulati életének viszontagságait, nem a nagy pillanatokra építve — ezekhez kevesebb dinamikai eszköze is van, mint legnagyobb honfitársainak —, hanem az egész tolmácsolás kiegyenlítettségére. Ismeri a hatáskeltés eszközeit, de ízléssel él velük. Figurájáról alkotott nagyszabású vízió helyett ezeknek a hatásoknak szép, folyamatos egymásutánjával, jól meggondolt, következetesen megvalósított alapelképzeléssel aratott megérdemelt sikert. Az együttessel is szerencséje volt: a néha indulása napjaira emlékeztető Németh Annát, Czanik Zsófiát, a zavaró színű középhangjait káprázatos magasságokkal koronázó Király Sándort kapta társul s a mű stílusában otthonos Tóth Péter karmestert. * Másik vendégünket Abendroth fedezte fel: siikeres évek után tért vissza a Német Demokratikus Köztársaságból, hátha saját hazájában is próféta lehet két estére Szőnyi Ferenc, a kitűnő hőstenor. Értékes hangot hallottunk. Kalaf buktató szerepében azonban több kell, mint a középhangok nagy ereje, a szép baritonális szín s a játék biztonsága. A magasság feltűnő hiánya — két célt illik itt énekelni s az egyik nálunk, hőstenor-ínséges időkben is kötelező, nehéz van a nagyária végén stb. — kissé rontja az összképet. Remek Pedrót, talán Siegmundot ígér, hiszen nem hiányzik a hangsúlya, természetes méltósága, férfiassága. Érti is, amit csinál Szőnyi, jó iskola fegyelmezte. További sikereit, hisszük, növelné szerepköre megfelelőbb kiválasztása, képességei jobb felmérése. De hogy ez a siker, ez a pályafutás is nagy örömünkre szolgál, nagyon természetes dolog. Hírünket növeli a baráti NDK-ban, ideirányítja a figyelmet, a gazdag tehetségek nagy lelőhelyére. A jó átlagszínvonalon mozgó előadást Erdélyi Miklós néhány finom ötlete színezte s a társak között Laczkó Mária nagyerejű hangját, Szecsődi Irén kulturált énekét kell említetnünk. A minisztertercett máskor üdítő színfolt; most sápadtabb volt, ösztövérebb hangulatú, tempóban, tisztaságában sem kifogástalan" Abody Béla