Muzsika, 1961 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1961-06-01 / 6. szám - GÁBOR ISTVÁN: Amíg a fanfárok megszólalnak

tanácsaival segítse az előkészületeket. Volt olyan mű, melyet több kórus együttesen adott elő, ezeknél meg kellett szervezni az össz­próbákat. Emiatt a MOM énekkara az utóbbi időben gyakrabban járt a Kőfaragó utcába, mint saját művelődési otthonába. Lisztnek vegyeskarra átírt hatalmas kompozícióját. A munka­­himnuszá­t három pesti együttes mel­lett székesfehérvári kórus is énekelte, ezek­nek idejét is össze kellett hangolni, s a va­sárnap délelőttöket feláldozni a közös csiszo­lásra, gyakorlásra. Volt a kilenc hangverseny között egy, mely Muzsikáló nagyvilág címmel szerepelt a mű­sorban. Csupán ennek a koncertnek az elő­készületei is szemléletesen mutatják, mennyi munka előzte meg a bemutatót. Szinte regénybe illik az a szenvedéllyel pá­rosult, szakszerű gyűjtőmunka, mely hóna­pokkal ezelőtt kezdődött el. Átnézték a ha­zánkba érkező folklór gyűjtemények kottáit, a teljes Müller-sorozatot, meghallgatták Ti­szai Andor hatalmas lemezgyűjteményét, s ki­faggatták a külföldön járt magyar muzsiku­sokat: nem hoztak-e magukkal valamilyen ér­dekes népzenei lemezt, vagy kottát. Vass La­jos például Kínából hozott dalokat, a nálunk élő külföldiek pedig élőszóval vagy lemezek­kel segítették a gyűjtést. Fajez Ali Fahmy, a nemrégiben Budapesten kandidált orvos pél­dául rendszeresen fogta a kairói rádió adá­sait, s magnetofon-szalagon rögzítette a nép­zenei műsorokat. Megörökített például egy félévezredes, egyiptomi lakodalmas köszöntőt. Ebből a régi parazszdallamból idők múltán királyok köszöntője lett, majd ezzel üdvö­zölték Nasszer elnököt is, amikor visszatért az ENSZ közgyűléséről. A Fa­hmy által felvett dallamot átjátszották, hangszerelték, s megta­nították a kórusnak, eredeti nyelven. Külön története van a tanulásnak és a szöveghűség ellenőrzésének is. Egy magyar nő egyiptomi emberhez ment férjhez. Kairóban élt 27 évig, majd nemrégiben hazatért. () fordí­totta le az arab szöveget magyarra, hogy a kórus, ha eredeti nyelven énekli is, értse a szöveget. Segített az egyik, hazánkban tanuló egyiptomi lány is, Szamira Andreusz, s Fahmyval együtt gyakran járt el a próbákra. A szólisták pedig a Thököly úti külföldiek kol­légiumát látogatták,­­ a helyes szövegejtést, a prozódiát ellesni, megtanulni. Regényes a históriája a bemutatott indonéz dalnak is. Egy Indonéziában járt magyar tu­dományos expedíció zenei felvételeket hozott haza, s két népdal különösen megtetszett Fo­dor Lajosnak és a többieknek. Kincses József megbízást kapott, hogy az egyiket négyszó­lamú a cappella műve dolgozza fel, a mási­kat pedig tenorszólóra és kórusra. Meghall­gatták a dalokat a nálunk tanuló ösztöndíjas indonéz fiatalok, s nem értették. Megállapítot­ták, hogy nem ugyanazon a nyelven íródott a két dal: az egyik minang, a másik pedig bata nyelven szól. A batát csupán a szumátrai szigeten beszélik, s mivel ez csak egyike a kétszáz indonéz nyelvnek, az indonéz fiatalok sem ismerték. Az együttes viszont igényt tar­tott rá, hogy magyarul is hallja, amit énekel. Az indonézek felhasználták külföldi összeköt­tetéseiket, írtak Prágába és Bécsbe, ahol szin­tén tanulnak honfitársaik, s megkérdezték, beszéli-e közülük valaki ezt a nyelvet. Nagy levelezgetés után megszerezték a szöveget, le­fordították magyarra, s most már a kórus és a hallgatóság tudta is, hogy miről szól a két indonéz dal. Csaknem féléves munka, szervezés, gyűjtés, tanulás, a Vasas Szakszervezet hatalmas anyagi és erkölcsi támogatása, ügyszeretete előzte meg az idei fesztivál kilenc hangversenyét. És most, hogy Beethoven IX. szimfóniájával, e hatalmas erőpróba után véget ért a fesztivál, azt mondják a rendezők: még több munka kell a következő fesztiválhoz. Egy teljes évig aka­runk készülni rá, hogy két esztendő múlva még több új művel, még gondosabb és szebb előadásokkal örvendeztessük meg a közönsé­get. De erről az előkészületről már nem riportot, hanem könyvet kell írni. Gábor István 10 STEPHANIDES KÁROLY KILENCVEN ÉVES Kilencvenedik születésnapját ünnepli Ste­phanides Károly, a századfordulót követő év­tizedek neves operett-karnagya. Zombor, Sze­ged, Kolozsvár, s egy hosszabb németországi turné után Kálmán Imre meghívására a Víg­színházhoz szerződött, itt aratta emlékezetes sikereit. Több gyermekoperettet is írt, Komor Gyula szövegeire. Együtt dolgozott Varsányi Irénnel, Hegedűs Gyulával, Tanai Frigyessel, Góth Sándorral, Sarkadi Aladárral, a külföldi művészek közül Girardival, Reinhardttal, Je­ritza Máriával. Később a Rádió zenekarát vezényelte egy teljes évtizeden át, s művészi pályafutásának félszázados évfordulóján innen ment nyugdíjba. A magyar zenésztársadalom szeretettel köszönti őt e ritka évfordulón.

Next