Muzsika, 1961 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1961-06-01 / 6. szám - GÁBOR ISTVÁN: Amíg a fanfárok megszólalnak
tanácsaival segítse az előkészületeket. Volt olyan mű, melyet több kórus együttesen adott elő, ezeknél meg kellett szervezni az összpróbákat. Emiatt a MOM énekkara az utóbbi időben gyakrabban járt a Kőfaragó utcába, mint saját művelődési otthonába. Lisztnek vegyeskarra átírt hatalmas kompozícióját. A munkahimnuszát három pesti együttes mellett székesfehérvári kórus is énekelte, ezeknek idejét is össze kellett hangolni, s a vasárnap délelőttöket feláldozni a közös csiszolásra, gyakorlásra. Volt a kilenc hangverseny között egy, mely Muzsikáló nagyvilág címmel szerepelt a műsorban. Csupán ennek a koncertnek az előkészületei is szemléletesen mutatják, mennyi munka előzte meg a bemutatót. Szinte regénybe illik az a szenvedéllyel párosult, szakszerű gyűjtőmunka, mely hónapokkal ezelőtt kezdődött el. Átnézték a hazánkba érkező folklór gyűjtemények kottáit, a teljes Müller-sorozatot, meghallgatták Tiszai Andor hatalmas lemezgyűjteményét, s kifaggatták a külföldön járt magyar muzsikusokat: nem hoztak-e magukkal valamilyen érdekes népzenei lemezt, vagy kottát. Vass Lajos például Kínából hozott dalokat, a nálunk élő külföldiek pedig élőszóval vagy lemezekkel segítették a gyűjtést. Fajez Ali Fahmy, a nemrégiben Budapesten kandidált orvos például rendszeresen fogta a kairói rádió adásait, s magnetofon-szalagon rögzítette a népzenei műsorokat. Megörökített például egy félévezredes, egyiptomi lakodalmas köszöntőt. Ebből a régi parazszdallamból idők múltán királyok köszöntője lett, majd ezzel üdvözölték Nasszer elnököt is, amikor visszatért az ENSZ közgyűléséről. A Fahmy által felvett dallamot átjátszották, hangszerelték, s megtanították a kórusnak, eredeti nyelven. Külön története van a tanulásnak és a szöveghűség ellenőrzésének is. Egy magyar nő egyiptomi emberhez ment férjhez. Kairóban élt 27 évig, majd nemrégiben hazatért. () fordította le az arab szöveget magyarra, hogy a kórus, ha eredeti nyelven énekli is, értse a szöveget. Segített az egyik, hazánkban tanuló egyiptomi lány is, Szamira Andreusz, s Fahmyval együtt gyakran járt el a próbákra. A szólisták pedig a Thököly úti külföldiek kollégiumát látogatták, a helyes szövegejtést, a prozódiát ellesni, megtanulni. Regényes a históriája a bemutatott indonéz dalnak is. Egy Indonéziában járt magyar tudományos expedíció zenei felvételeket hozott haza, s két népdal különösen megtetszett Fodor Lajosnak és a többieknek. Kincses József megbízást kapott, hogy az egyiket négyszólamú a cappella műve dolgozza fel, a másikat pedig tenorszólóra és kórusra. Meghallgatták a dalokat a nálunk tanuló ösztöndíjas indonéz fiatalok, s nem értették. Megállapították, hogy nem ugyanazon a nyelven íródott a két dal: az egyik minang, a másik pedig bata nyelven szól. A batát csupán a szumátrai szigeten beszélik, s mivel ez csak egyike a kétszáz indonéz nyelvnek, az indonéz fiatalok sem ismerték. Az együttes viszont igényt tartott rá, hogy magyarul is hallja, amit énekel. Az indonézek felhasználták külföldi összeköttetéseiket, írtak Prágába és Bécsbe, ahol szintén tanulnak honfitársaik, s megkérdezték, beszéli-e közülük valaki ezt a nyelvet. Nagy levelezgetés után megszerezték a szöveget, lefordították magyarra, s most már a kórus és a hallgatóság tudta is, hogy miről szól a két indonéz dal. Csaknem féléves munka, szervezés, gyűjtés, tanulás, a Vasas Szakszervezet hatalmas anyagi és erkölcsi támogatása, ügyszeretete előzte meg az idei fesztivál kilenc hangversenyét. És most, hogy Beethoven IX. szimfóniájával, e hatalmas erőpróba után véget ért a fesztivál, azt mondják a rendezők: még több munka kell a következő fesztiválhoz. Egy teljes évig akarunk készülni rá, hogy két esztendő múlva még több új művel, még gondosabb és szebb előadásokkal örvendeztessük meg a közönséget. De erről az előkészületről már nem riportot, hanem könyvet kell írni. Gábor István 10 STEPHANIDES KÁROLY KILENCVEN ÉVES Kilencvenedik születésnapját ünnepli Stephanides Károly, a századfordulót követő évtizedek neves operett-karnagya. Zombor, Szeged, Kolozsvár, s egy hosszabb németországi turné után Kálmán Imre meghívására a Vígszínházhoz szerződött, itt aratta emlékezetes sikereit. Több gyermekoperettet is írt, Komor Gyula szövegeire. Együtt dolgozott Varsányi Irénnel, Hegedűs Gyulával, Tanai Frigyessel, Góth Sándorral, Sarkadi Aladárral, a külföldi művészek közül Girardival, Reinhardttal, Jeritza Máriával. Később a Rádió zenekarát vezényelte egy teljes évtizeden át, s művészi pályafutásának félszázados évfordulóján innen ment nyugdíjba. A magyar zenésztársadalom szeretettel köszönti őt e ritka évfordulón.