Muzsika, 1962 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1962-12-01 / 12. szám - BREUER JÁNOS: Kodály és a színpad

A 20-as években két színpadi művön is dolgo­zik Kodály. Elsőnek a Háry János készül el, szövegét Paulini Béla írta, verseit Harsányi Zsolt. A játék eredetileg a Nemzeti Színház részére ké­szült, de mindinkább kinőtte a prózai színpad kereteit s végül az Operaház mutatta be, 1926 október 16-án. A mű olyan nagy közönségsikert arat, hogy az 1926—27-es évadban az Operaház legtöbbet játszott darabja lesz. Szinte egyhangúan értékel a sajtó is, bár az elismerésbe itt-ott disszo­náns hang is vegyül. Hívjuk ismét tanúul a kor­társat, idézzünk Molnár Antal beszámolójából: „ ... ,Háry János' írói nem a maguk életére jellemző mesedarabot írtak, nem a Paulini és Harsányi ,Háry'-ját írták meg (ahogy pl. Garay a maga egyéni ,Háry'-ját teremtette az elbeszélő költeményben), hanem beleélték magukat a ma­gyar paraszt költői gondolkozásába s azt vetítet­ték ki elénk drámai alakban. A daljáték területén az ily fajta megoldás teljesen új (minálunk drámá­ban Móricz Zsigmond hozta a legelső hasonló megoldást a ,Sári bíró'-ban, később a ,Pacsirta­szó'-ban, — ellentétesen Gárdonyival, kinek szín­padi parasztjai ,úri' gondolkozással elstilizált fi­gurák), új, mert a ,népszínmű' nevű daljáték ti­pikusan romantikus megoldás volt, melyben nem a nép lelke szólalt meg, hanem a népet anyag­ként fölhasználó költőé. Ezért mondhatjuk, hogy ,Iláry János'-sal született meg a legelső magyar népi daljáték. Így fog elkönyveltetni századokról­századokra a történelemben s a tankönyvekben. „A zeneszerző számára itt nagyjából háromféle megoldás nyílott. Megelégedhetett volna csupán egyszerű dalbetétekkel a megfelelő helyeken; föl­foghatta volna mesejátéknak az egészet és írha­tott volna az irrealitást érzékeltető fantasztikus zenét; végül pedig arra az álláspontra helyez­kedhetett, hogy Háry János alakja ,maga az életre kelt magyar mesetermő fantázia, — nem hazudik, mesét teremt, — költő —, amit elmond, sohasem történt meg, de ő átélte, tehát igazabb a valóságnál". Utóbbi volt Kodály álláspontja a Háry-zene komponálásánál, ahogy ő maga mondja a ,Magyar Színpad" október 15—16-i számában. Az ilyfajta megoldás vezette Kodályt ismét arra a nála már megszokott útra, melyen megmutatja, hogy a magyar paraszt zenéje meg­felelő kézben az emberiségnek éppen olyan kin­csévé válhatik, mint amilyenné a nyugati nép­zenék a nyugati klasszikusok fölhasználásában váltak. „Kodály zenekarkezelése éppoly tökéletes és egyéni, újszerűségében is általános emberi érvé­nyű, mint kamarazenei együttes­ beállításai . . . Kodály a legkisebb zenekarból is minden lehe­tőséget ki tud szólaltatni, mert mestere az egyes hangszer szavának, ugyanezért mestere a nagy zenekarnak is .. ."A Molnár Antal 36 évvel ezelőtt írt szavai ma igazabban csengenek, mint bármikor. A Háry János a bemutató után is sokat vál­tozott még. Kodály elhagyta a IV. felvonást. Nyitányt írt a játékhoz, amely önálló koncert­számként, Színházi nyitány címmel ismert, s né­hány új dalbetétet. Az átdolgozott változatot 1928 januárjában tűzte műsorára az Operaház. A Háry hatalmas sikere nyomán újabb opera­tervek kerülnek napirendre. Móricz Zsigmond Odysseus címmel librettó írásába fog, a munka egy része el is készül, de a terv megfeneklik. Foglalkozott Kodály egy Dózsa-opera tervével is, ennek szövegkönyvéből azonban egyetlen sort sem írt meg Móricz Zsigmond. Kodály Zoltán a Háry János harangjátékának makettjével, amelyet az Állami Operaháztól ka­pott ajándékba a mű 100. előadása alkalmából . A zene VIII. évfolyam, 3. szám, 1926. november 1.

Next