Muzsika, 1964 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám - SOMOGYI VILMOS: Hárfa-mesteriskola a hartfordi egyetemen

Hárfa­mester­iskola a hartfordi e­g­y­etemen Rohman­n Henrik, az Operaház h­árfam­űvésze mesteriskolát tartott Egyesült Állam­ok-beli Hartford egyetemén. A tanfolyamot Wi­rtzler Arisztid, New Yorkban élő magyar hárfamű­vész kezdeményezte, s az egyik tanár a francia Pierre Jamet volt. — Amerika különböző városaiból érkeztek a növendékek — mondotta Rohmann Henrik —, köztük két néger hallgatóval. A jazz világában eddig sem voltak ismeretlenek a néger hárfások, a klasszikus zenében azonban most először jelent­keznek. Indulnak a jövő évi (Izraelben tartandó) világversenyen is; a mesteriskola részben éppen erre a versenyre készítette elő a fiatal mű­vé­szeket.­­ A hartfordi egyetem, ahol Wi­rtzler Arisz­tid hárfatanszakot vezet, a legnagyobb zenei egyetemek közül való, százhat professzor mintegy kétezer növendéket tanít. (Hasonló jelentőségű egyetem van Bloomingtonban: az­ „Indiana Uni­versity", ennek tanárai a többi között Starker János és Kozma Tibor. Bostonban a zongora­tanszak vezetője Böszörményi Nagy Béla. Herz Ottó New Yorkban, Dániel Ernő a Santa Bar­bara-i egyetemen kapott katedrát.) — Wi­itzler barátommal mintegy hatezer ki­lométert jártunk be. Koncerteztünk, és nagy élményem volt, hogy többek közt a gramblingi néger egyetemen is játszhattam. Nagyszerű kö­zönségünk volt itt, feszült figyelemmel hallgat­ták műsorunkat az új, háromezer nézőt befo­gadó koncertteremben. Egy-egy szám előtt szinte a „légy zümmögését" is hallani lehetett. Hang­verseny után néger egyetemi hallgatókkal va­csoráztunk együtt — számos kérdés hangzott el zenei életünkről. — Jártunk a chicagói hárfagy­árban, ahol a hárfákat speciális fából készítik, hogy az idő viszontagságainak ellenálljanak. (Már csak azért is, mert az­ éghajlat ott sokkal nedvesebb, mint másutt.) Megismertem — számomra újdonság volt — a kis trubadúrhárfát, amelyen már hat éves gyermekek is játszhatnak. Pedáljuk nincs, hangjuk hasonlít a nagy hárfák hangjához. Ja­pánban ez az új hangszertípus virágzó hárfa­divatot tett lehetővé, saját hárfa-gyárat alapí­tottak. Kedvelt hangszerük lett az „Aoyama Irish Harp", amely hasonló a trubadúrhárfához. Zenei életüknek egyik vezetője, Mr. Mimura el­mondotta nekem, hogy az új hangszer kedvéért sokan átpártoltak a régi nemzeti hangszertől, a koto-tól (pengetős hangszer), az ír típusú hárfá­hoz, mert ezek könnyen elhelyezhetők és kezel­hetők a kis japán házakban.­­ Végül szeretném megemlíteni, hogy 1966-ban Hartfordban hárfás világversenyt rendeznek, ennek megszervezése ügyében Wi­itzler Arisztid a legutóbbi hetekben Moszkvában, Belgrádban és Budapesten folytatott megbeszéléseket.­­ A hárfa népszerűsége úgy látszik, növeke­dőben van. Zeneszerzők is kedvelik: Serly Tibor közölte New Yorkban, hogy új művet írt két hárfára és vonószenekarra, ezt Würtzler­rel mutatnánk be 1965 tavaszán Budapesten. A mű nagyon érdekes új hanghatásokat ígér. Somogyi Vilmos Posztumusz könyve jelent meg Schönbergnek Arnold Schönberg, a nagy osztrák kompo­nista a zeneelméleti kutatás és a zeneoktatás te­rén is maradandót alkotott. Kiváló zenepeda­gógiai érzékéről a tanítványok sokasága közt Alban Berg és Anton Webern tanúskodik. A California egyetemen tartott előadásait két könyvben foglalja össze, amelyek már életében megjelentek. Utolsó tervei közé tartozott a komponálás törvényeinek megfogalmazása és tankönyvben való ismertetése. Ezt a művét azonban már­nem tudta befejezni. Egyetemi asszisztensét, Leonard Sk­int bízták m­eg azzal, hogy a ren­delkezésére bocsátott vázlatos terveket dolgozza ki. Ez most megtörtént, és a munka egy része a londoni Faber and Faber cég kiadásában, Preliminary Excercises in Counterpoint címmel. Schönberg 1950-ben írt előszavával megjelent. 34 ORATÓRIUM KARL MARXRÓL Egy fiatal észt zeneszerző, Jan Raats, szimfó­niák, kvartettek és az „Oda az első űrhajóshoz" című szimfonikus költemény zeneszerzője, — vo­nósconcertóját Rudolf Barsaj kamarazenekara nagy sikerrel adta elő Angliában és az Egyesült Államokban — oratóriumot komponált Marxról. Mint az észt zeneszerző a moszkvai APN hír­ügynökség munkatársának elmondotta, az ora­tórium négy részből áll. Munkások kórusai éne­kelnek a prológban és az első részben. A má­sodik rész témája az Októberi Szocialista For­radalom és Lenin. Érdekessége az oratóriumnak, hogy a komponista a befejező részt a mai Ame­rikának, a dolgozók életének, reménységeinek szentelte.

Next