Muzsika, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6. szám - RAICS ISTVÁN: Zenei beszélgetések Bécsben

ZENEI BESZÉLGETÉSEK BÉCSBEN Háromnapos zenei szümpoziont rendezett az österreichische Gesellschaft für Musik már­cius derekán Bécsben. Az első esten a dr. Harald Goertz által ve­zetett konferencián Kaufmann, Kaiser, Stu­ckenschmidt és Werba muzikológusok közre­működésével egy ideális zenei központ kialaku­lásának feltételeit igyekeztek körülírni és meg­fogalmazni. Bár általános érvényű meghatáro­zásokból indult a beszélgetés, a téma egyre ha­tározottabban szűkült Bécs köré.­­S így egyre jobban megközelítette a konferencia címét: „Egy zenei város előfeltételei. ..") A vitave­zető Harald Goertz néhány pontban körvona­lazta a téma különböző vonatkozásait. Csak a legfontosabbakat soroljuk fel: a) a hagyo­mány szerepe; b) a közönség és közvélemény­formálás vonatkozásai; c) az alkotó és repro­dukáló erők együtthatása. A vita érdekes mó­don mutatta meg, hogy sok szempontból „egy­formán szorít a cipő." Az anvantgardizmus konzervativizmussá vá­lásával kapcsolatban szó esett magáról a kon­zervativizmusról, amely megmerevíti az avant­gardizmus egykori központjait (többen Bayreuthra céloztak), vagy merev közönség­struktúrákra bontja (ez volna a helyzet többek szerint ma Bécsben). Stuckenschmidt hivatko­zott a sokszor idézett Mahler-aforizmára: tra­díció egyenlő slamposság; ezt a bonmot-t ki­bővítve, továbbfejlesztve arra a megállapításra jutott — s ebben egyetértett vele a konferencia valamennyi résztvevője —, hogy az eszményi zenei központot hagyomány és lázadás egyszer­re jellemzi. A vita szerint a bécsi helyzetre is jellemző az előadók kultuszának (Karajant is említet­ték!) az alkotók kultuszával szembeni túlhang­súlyozása. Bécs jelenlegi helyzete az alkotók szempontjából nem olyan kedvező, mint a klasszikus triász, vagy az új bécsi iskola ide­jén volt. Bár napjaink termése súlyra és szín­vonalra nem hasonlítható össze amazokéval, mégis méltatlan és mostoha a sajtó reagálása az alkotás folyamataira. A sajtó problémá­ja más vonatkozásban is felmerül. Harald Kaufmann főleg a Staatsoperrel kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet. A sajtót az aránytalanság jellemzi, az operát a sznobság. Az eredeti nyelven énekelt művek kiszorítot­ták ugyan az egykori gyenge színvonalú fordí­tásokat —, igaz viszont, hogy egy-egy lefor­dított szövegű népszerű áriát a bécsi polgár végig tudta fújni. Ma nincs rossz fordítás, de a művek ismerete és általános népszerűsége mélyen alábbhagyott. A zenei központ konkretizálására is több példát hozott fel a beszélgetés. Zenei központ-e Salzburg? — merült fel például a kérdés. „ízlésbeli súlypont"­ helyzete miatt főleg Stu­ckenschmidt védte Salzburgot, amely az ünne­pi játékok időszakát kivéve éppenséggel nem nevezhető zenei központnak (a vitán résztvevők véleménye szerint.) A konferencia legpozití­vabb hozzászólása Werba professzortól ered: „Azt kell megnéznünk és elősegítenünk, mi­lyen lesz az ideális zenei központ a jövőben, mondjuk 2066-ban. .. jövő pedig a nevelés kérdése!" A szümpozion második napján Hans Heinz Stuckenschmidt érdekes történelmi átpillantás­sal vizsgálta meg a humanizmusnak a zenében való jelentkezését. A XX. századi humanista eszményt legtisztábban Schönberg néhány művében vélte megtalálni. Sajnálatos hiány volt ebben a nagy perspektívákat feltárni igyekvő előadásban, hogy a fogalomtisztázással többé­kevésbé adós maradt, s a század humanista muzsikusai és alkotásai közül teljesen mellőzte Bartók említését. A konferencia-sorozat harmadik estjén W­illi Ileich, Berg és Webern egykori tanítványa (ró­luk szóló könyvei Magyarországon is ismer­tek!) elevenített fel közvetlen hangon szemé­lyes élményeket az egykori Schönberg-körről és az új bécsi iskola úttöréséről. K­aiis István A SZOT IDEI MŰVÉSZETI DÍJAIT a zenemű­vészek közül Kenessey Jenő karnagy, Lendvay Kamilló zeneszerző, a táncművészek közül Falvay Károly és Novák Ferenc koreográfusok kapták. * A „SZUPERLATÍVUSZOK OPERAHÁZÁNAK" nevezik a Metropolitan új épületét. Nemrég mu­tatták be a sajtónak a New York művésznegyedé­ben szeptember 16-án megnyíló új színházat. Az 50 millió dollár költséggel épült operaház 3800 férőhelyes, nézőtere 30 méter hosszú és 31 méter széles. A próbaszínpadok száma 7, ehhez még 3 balett-terem is járul. Chagall 100 négyzetméteres falfestménye a tánc és a zene történetét ábrázolja. A régi Met 10 000 dollárért elárverezett függö­nyét az egyik hanglemezgyár 45 000 darabra oszt­va hozza forgalomba. * KARDOS ISTVÁN 1965-ben alkotott III. szim­fóniája a SIMC és a RAI római pályázatán he­lyezést nyert, a zsűri azon kiemelt művek közé sorolta, amelyeket mint a pályázatra beérkezett művek legértékesebbjeit, a S. Cecilia Akadémia könyvtárában a mai zeneművek archívumában helyeznek el.

Next