Muzsika, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám - RAICS ISTVÁN: Zenei beszélgetések Bécsben
ZENEI BESZÉLGETÉSEK BÉCSBEN Háromnapos zenei szümpoziont rendezett az österreichische Gesellschaft für Musik március derekán Bécsben. Az első esten a dr. Harald Goertz által vezetett konferencián Kaufmann, Kaiser, Stuckenschmidt és Werba muzikológusok közreműködésével egy ideális zenei központ kialakulásának feltételeit igyekeztek körülírni és megfogalmazni. Bár általános érvényű meghatározásokból indult a beszélgetés, a téma egyre határozottabban szűkült Bécs köré.S így egyre jobban megközelítette a konferencia címét: „Egy zenei város előfeltételei. ..") A vitavezető Harald Goertz néhány pontban körvonalazta a téma különböző vonatkozásait. Csak a legfontosabbakat soroljuk fel: a) a hagyomány szerepe; b) a közönség és közvéleményformálás vonatkozásai; c) az alkotó és reprodukáló erők együtthatása. A vita érdekes módon mutatta meg, hogy sok szempontból „egyformán szorít a cipő." Az anvantgardizmus konzervativizmussá válásával kapcsolatban szó esett magáról a konzervativizmusról, amely megmerevíti az avantgardizmus egykori központjait (többen Bayreuthra céloztak), vagy merev közönségstruktúrákra bontja (ez volna a helyzet többek szerint ma Bécsben). Stuckenschmidt hivatkozott a sokszor idézett Mahler-aforizmára: tradíció egyenlő slamposság; ezt a bonmot-t kibővítve, továbbfejlesztve arra a megállapításra jutott — s ebben egyetértett vele a konferencia valamennyi résztvevője —, hogy az eszményi zenei központot hagyomány és lázadás egyszerre jellemzi. A vita szerint a bécsi helyzetre is jellemző az előadók kultuszának (Karajant is említették!) az alkotók kultuszával szembeni túlhangsúlyozása. Bécs jelenlegi helyzete az alkotók szempontjából nem olyan kedvező, mint a klasszikus triász, vagy az új bécsi iskola idején volt. Bár napjaink termése súlyra és színvonalra nem hasonlítható össze amazokéval, mégis méltatlan és mostoha a sajtó reagálása az alkotás folyamataira. A sajtó problémája más vonatkozásban is felmerül. Harald Kaufmann főleg a Staatsoperrel kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet. A sajtót az aránytalanság jellemzi, az operát a sznobság. Az eredeti nyelven énekelt művek kiszorították ugyan az egykori gyenge színvonalú fordításokat —, igaz viszont, hogy egy-egy lefordított szövegű népszerű áriát a bécsi polgár végig tudta fújni. Ma nincs rossz fordítás, de a művek ismerete és általános népszerűsége mélyen alábbhagyott. A zenei központ konkretizálására is több példát hozott fel a beszélgetés. Zenei központ-e Salzburg? — merült fel például a kérdés. „ízlésbeli súlypont" helyzete miatt főleg Stuckenschmidt védte Salzburgot, amely az ünnepi játékok időszakát kivéve éppenséggel nem nevezhető zenei központnak (a vitán résztvevők véleménye szerint.) A konferencia legpozitívabb hozzászólása Werba professzortól ered: „Azt kell megnéznünk és elősegítenünk, milyen lesz az ideális zenei központ a jövőben, mondjuk 2066-ban. .. jövő pedig a nevelés kérdése!" A szümpozion második napján Hans Heinz Stuckenschmidt érdekes történelmi átpillantással vizsgálta meg a humanizmusnak a zenében való jelentkezését. A XX. századi humanista eszményt legtisztábban Schönberg néhány művében vélte megtalálni. Sajnálatos hiány volt ebben a nagy perspektívákat feltárni igyekvő előadásban, hogy a fogalomtisztázással többékevésbé adós maradt, s a század humanista muzsikusai és alkotásai közül teljesen mellőzte Bartók említését. A konferencia-sorozat harmadik estjén Willi Ileich, Berg és Webern egykori tanítványa (róluk szóló könyvei Magyarországon is ismertek!) elevenített fel közvetlen hangon személyes élményeket az egykori Schönberg-körről és az új bécsi iskola úttöréséről. Kaiis István A SZOT IDEI MŰVÉSZETI DÍJAIT a zeneművészek közül Kenessey Jenő karnagy, Lendvay Kamilló zeneszerző, a táncművészek közül Falvay Károly és Novák Ferenc koreográfusok kapták. * A „SZUPERLATÍVUSZOK OPERAHÁZÁNAK" nevezik a Metropolitan új épületét. Nemrég mutatták be a sajtónak a New York művésznegyedében szeptember 16-án megnyíló új színházat. Az 50 millió dollár költséggel épült operaház 3800 férőhelyes, nézőtere 30 méter hosszú és 31 méter széles. A próbaszínpadok száma 7, ehhez még 3 balett-terem is járul. Chagall 100 négyzetméteres falfestménye a tánc és a zene történetét ábrázolja. A régi Met 10 000 dollárért elárverezett függönyét az egyik hanglemezgyár 45 000 darabra osztva hozza forgalomba. * KARDOS ISTVÁN 1965-ben alkotott III. szimfóniája a SIMC és a RAI római pályázatán helyezést nyert, a zsűri azon kiemelt művek közé sorolta, amelyeket mint a pályázatra beérkezett művek legértékesebbjeit, a S. Cecilia Akadémia könyvtárában a mai zeneművek archívumában helyeznek el.