Muzsika, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám - FÁBIÁN IMRE: Kodály emléklemez - TÁLAS ERNŐ: Skandináv sajtóvisszhang Kodály Zoltán haláláról
KODÁLY EMLÉKLEMEZ „Hommage á Kodály", hódolat az elhunyt mesternek, így nevezhetnénk a Qualiton-gyárnak ezt a szép dokumentum lemezét, mely Kodály Zoltán halálának első évfordulójára jutott el a lemezgyűjtők kezéhez. A zeneszerző maga beszél ezen a felvételen: saját hangján, nyilatkozataiban, s maradandó alkotásaiban. A szerkesztő, Mátyás János kitűnő munkát végzett: a felvétel egész formai, eszmei felépítése önmagában is értékes, szép alkotás. Különösen szép és megrendítő az indítás, a „Mottó és hitvallás", ahol Kodály először a művészet és tudomány magasrendű hivatásáról beszél, s nyomban megszólal utána a Psalmus egy részlete: „Az igazakat..." Az emléklemez nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy bemutassa — szavaiban és alkotásaiban — Kodály alkotói, nevelői, kutatói-tudományos munkásságát. Szöveg és zene, Kodály szava és zenéje mindenütt szinte magától értetődő természetességgel kapcsolódik egymáshoz, s kiegészíti egymást. A „kapcsolás" sohasem erőltetett, ahogy az életműben skandináv sajtóvisszhang Egy éve annak, hogy Kodály Zoltán 1967. március 5-én meghalt. Az évforduló alkalmából közöljük az alábbi összeállítást, azzal a céllal is, hogy a Kodály-filológia teljességéhez ezzel is forrásanyagot szolgáltassunk. Kodály Zoltán halálára felfigyelt az egész világsajtó, s alig van olyan rangos újság, mely ne írt volna róla. A lapok egyrészt Kodály kettős szerepét hangsúlyozzák a magyar zenei életben: a zeneszerzőét és a nevelőét, másrészt Bartók Béla harcostársáról szólnak, arról a társról, aki az igazi magyar zenéhez vezető utat kereste, s meg akarta szabadítani mind a közönséget, mind a zeneszerzőket az idegen, germán befolyástól. A Bartókkal való összehasonlítás elkerülhetetlen. De az összehasonlításban nem ellenfelekként állnak egymással szemben, hanem mint két óriás, akik párhuzamos pályán azonos cél felé törekszenek, mindketten új, egyéni zenei nyelvvel. A cikkek írói nagyon helyesen rámutatnak, hogy éppen e zenei nyelvben különböznek egymástól. Bartók az úttörő, a modern, aki hamarább vált nemzetközileg ismertté és elismertté, míg Kodály a mérsékeltebb, a hagymányhoz inkább ragaszkodó tér is szorosan összetartozott. Mátyás János munkájának legnagyobb érdeme, hogy a Kodályról adott kép — az adott keretek között — szinte teljesnek, hiánytalannak mondható. A „Fancy" című kórus talán az egyetlen, melyről azt érezhetjük: csak a zenei körkép kedvéért került oda, ahol van, a közönségnevelésről mondott szavak után. A többi zenei részlet valósággal „folytatja" Kodály szavait. A Kodály-emléklemez a hanglemezgyár jelentős művészi tettei közé tartozik, s minden tekintetben méltó vállalt feladatához. Alapvető értékén következő, kisebb észrevételeink sem változtatnak: a „Székelyfonó"-részlet „elúsztatása" kevésbé sikerült; a lemezborítón ismét maradt sajtóhiba, s érthetetlen, hogy a francia nyelvű Kodály-nyilatkozat magyar fordításából miért maradt ki egy mondat? A szép tasakfotót készítő Vámos László nevét, s a borító tervezőjét is illett volna megemlíteni. A hibák apróságoknak tűnnek, de épp a felvétel kivételes értéke teszi őket szembetűnőbbé. Fábián Imre reszét, könnyebben „énekelhető" zenéjével hamarább lett a nemzet sajátja. Elegendő rámutatni a klasszikus példára, a „Psalmus Hungaricus" és Bartók „Táncszvit"-jének ősbemutatójára egyazon koncerten, 1923-ban. A „Psalmus" azonnal gyújtó hatással volt közönségére, míg a „Táncszvit"-tel az egész akadémiai konzervativizmus értetlenül és ellenségesen állt szemben. A dán sajtó nem takarékoskodik a hellyel, amikor Kodály nevelő és alkotó munkáját dicséri, s kifejezi csodálatát a művész és tudós előrelátásán, amellyel Kodály a pótolhatatlan magyar népdalkincset igyekezett megmenteni. A legtekintélyesebb lap, a Berlingske Tidende ezt írja: „Mint kutató kezdte és működési területe a magyar népzene lett, melyet barátja, Bartók Béla társaságában összegyűjtött és feldolgozott." Az Information-ban ez áll „Nála azzal a magyar zenével találkoztunk, amely könnyebben volt érthető, ezért gyorsabb sikert ért el, mint Bartók, aki viszont mélyebb elismerést biztosított magának. Míg Bartók mint gyökeres „avantgarde"-zeneszerző tört előre, addig Kodály inkább hagyományokhoz kötött, elbeszélő magatartást tanúsított." SKANDINÁV SAJTÓVISSZHANG KODÁLY ZOLTÁN HALÁLÁRÓL