Muzsika, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám - FÁBIÁN IMRE: Kodály emléklemez - TÁLAS ERNŐ: Skandináv sajtóvisszhang Kodály Zoltán haláláról

KODÁLY EMLÉKLEMEZ „Hommage á Kodály", hódolat az elhunyt mesternek, így nevezhetnénk a Qualiton-gyár­nak ezt a szép dokumentum­ lemezét, mely Kodály Zoltán halálának első évfordulójára jutott el a lemezgyűjtők kezéhez. A zeneszer­ző maga beszél ezen a felvételen: saját hang­ján, nyilatkozataiban, s maradandó alkotásai­ban. A szerkesztő, Mátyás János kitűnő mun­kát végzett: a felvétel egész formai, eszmei fel­építése önmagában is értékes, szép alkotás. Különösen szép és megrendítő az indítás, a „Mottó és hitvallás", ahol Kodály először a művészet és tudomány magasrendű hivatásá­ról beszél, s nyomban megszólal utána a Psalmus egy részlete: „Az igazakat..." Az emléklemez nem kisebb feladatra vál­lalkozott, mint hogy bemutassa — szavaiban és alkotásaiban — Kodály alkotói, nevelői, ku­tatói-tudományos munkásságát. Szöveg és zene, Kodály szava és zenéje mindenütt szinte magától értetődő természetességgel kapcsolódik egymáshoz, s kiegészíti egymást. A „kapcso­lás" sohasem erőltetett, ahogy az életműben skandináv sajtóvisszhang Egy éve annak, hogy Kodály Zoltán 1967. március 5-én meghalt. Az évforduló alkalmá­ból közöljük az alábbi összeállítást, azzal a céllal is, hogy a Kodály-filológia teljességéhez ezzel is forrásanyagot szolgáltassunk. Kodály Zoltán halálára felfigyelt az egész világsajtó, s alig van olyan rangos újság, mely ne írt volna róla. A lapok egyrészt Kodály kettős szerepét hangsúlyozzák a magyar zenei életben: a ze­neszerzőét és a nevelőét, másrészt Bartók Béla harcostársáról szólnak, arról a társról, aki az igazi magyar zenéhez vezető utat kereste, s meg akarta szabadítani mind a közönséget, mind a zeneszerzőket az idegen, germán befo­lyástól. A Bartókkal való összehasonlítás elke­rülhetetlen. De az összehasonlításban nem el­lenfelekként állnak egymással szemben, hanem mint két óriás, akik párhuzamos pályán azo­nos cél felé törekszenek, mindketten új, egyé­ni zenei nyelvvel. A cikkek írói nagyon helye­sen rámutatnak, hogy éppen e zenei nyelvben különböznek egymástól. Bartók az úttörő, a modern, aki hamarább vált nemzetközileg is­mertté és elismertté, míg Kodály a mérsékel­tebb, a hagymányhoz inkább ragaszkodó tér­ is szorosan összetartozott. Mátyás János mun­kájának legnagyobb érdeme, hogy a Kodály­ról adott kép — az adott keretek között — szinte teljesnek, hiánytalannak mondható. A „Fancy" című kórus talán az egyetlen, mely­ről azt érezhetjük: csak a zenei körkép ked­véért került oda, ahol van, a közönségnevelés­ről mondott szavak után. A többi zenei rész­let valósággal „folytatja" Kodály szavait. A Kodály-emléklemez a hanglemezgyár je­lentős művészi tettei közé tartozik, s minden tekintetben méltó vállalt feladatához. Alapvető értékén következő, kisebb észrevételeink sem változtatnak: a „Székelyfonó"-részlet „elúszta­tása" kevésbé sikerült; a lemezborítón ismét maradt sajtóhiba, s érthetetlen, hogy a francia nyelvű Kodály-nyilatkozat magyar fordításá­ból miért maradt ki egy mondat? A szép tasak­fotót készítő Vámos László nevét, s a borító tervezőjét is illett volna megemlíteni. A hibák apróságoknak tűnnek, de épp a felvétel kivé­teles értéke teszi őket szembetűnőbbé. Fábián Imre reszét, könnyebben „énekelhető" zenéjével ha­marább lett a nemzet sajátja. Elegendő rámu­tatni a klasszikus példára, a „Psalmus Hunga­ricus" és Bartók „Táncszvit"-jének ősbemuta­tójára egyazon koncerten, 1923-ban. A „Psal­mus" azonnal gyújtó hatással volt közönségé­re, míg a „Táncszvit"-tel az egész akadémiai konzervativizmus értetlenül és ellenségesen állt szemben. A dán sajtó nem takarékoskodik a hellyel, amikor Kodály nevelő és alkotó munkáját di­cséri, s kifejezi csodálatát a művész és tudós előrelátásán, amellyel Kodály a pótolhatatlan magyar népdalkincset igyekezett megmenteni. A legtekintélyesebb lap, a Berlingske Tidende ezt írja: „Mint kutató kezdte és működési te­rülete a magyar népzene lett, melyet barátja, Bartók Béla társaságában összegyűjtött és fel­dolgozott." Az Information-ban ez áll „Nála azzal a ma­gyar zenével találkoztunk, amely könnyebben volt érthető, ezért gyorsabb sikert ért el, mint Bartók, aki viszont mélyebb elismerést biztosí­tott magának. Míg Bartók mint gyökeres „avantgarde"-zeneszerző tört előre, addig Ko­dály inkább hagyományokhoz kötött, elbeszé­lő magatartást tanúsított." SKANDINÁV SA­J­TÓVISSZHANG KODÁLY ZOLTÁN HALÁLÁRÓL

Next