Muzsika, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám - Fábián Imre: Válságban az Opera?
nossal beszélget, s ez természetesen nem pótolhatja a szerző személyes megnyilatkozásait. Földes Imre kitűnően kérdez: jól ismeri a megszólaló szerzők műveit, így mindig a leglényegesebb kérdésekre tudja terelni a szót. Az interjú-alanyok és a kérdező között ugyanakkor nincsenek gátló korlátok, feszélyezettség sem zavarja egyik felet sem, hiszen az érdekeltek a szerző tanulótársai voltak annak idején, vagy közvetlen baráti köréhez tartoznak. Ez lehetővé teszi, hogy a „harmincas" generációba tartozó alkotóművészek valóban a leglényegesebb problémákról beszéljenek minden konvencionális sallang, s feszéli ne vitatkozott volna sokszor és sokat a zenei műfajok talán legbonyolultabbikáról, az operáról, az opera létjogosultságáról, jövőjéről? Ezek a viták a legkevésbé sem csak a mi korunkra jellemzőek, hanem végigkísérik az operát több évszázados útján. Időnként persze még a megszokottnál is jobban fellángolnak, ilyenkor a vélemények még jobban „polarizálódnak". Különösen érdekesek ezek a vélemények akkor, ha a legilletékesebbektől valók, vagyis a zeneszerzőktől. Az elmúlt évek legnagyobb viharkeltő nyilatkozata az operáról pl. kiváló zeneszerzőtől, Pierre Bouleztől való — aki szerint itt a legfőbb ideje annak, hogy egyszerűen a levegőbe röpítsük az operaházakat! Mert Boulez szavaival: „az opera, a maga hagyományos közönségével semmit sem értett meg az idő változásaiból. Olyan templomhoz hasonlítható, ahol legfeljebb 18. századi kantátákat énekelnek. Nem vágyakozom arra, hogy felszabadítsak olyan embereket, akik inkább meg akarnak fulladni a gettóban. Nincs kifogásom az öngyilkosságnak ilyen módja ellen." Valószínűleg ez a hírhedt Boulez-interjú adta a kitűnő fiatal zenetörténésznek, Fábián Imrének az ötletet, hogy a disputát elmélyítse, kikerekítse. Aki azt várja a könyvtől, hogy egyértelmű döntést kap: válságban van-e az opera, vagy továbbra is életképes , az bizonyára csalódik. De Fábián nem is szándékozott örökérvényű választ adni. Sokkal inkább a ma emberének, a mai művésznek a kapcsolata érdekli, az, hogy mi vonzza vagy taszítja őket az opera felé, illetőleg el, minél messzebb az operától. Fábián könyvelkezettség nélkül. A kis portrék, illetve önarcképek mindegyike így megőrzi egyéni karakterét. Az interjú-kötet függelékében Földes életrajzi és a művekre vonatkozó lexikális adatokat közöl olyan pontossággal és részletességgel, hogy ezért a kutatómunkáért külön elismerést érdemel. Könyve így valóban nélkülözhetetlen forrásmunka mindazoknak, akik a mai magyar zenével foglalkoznak, s hasznos kézikönyv, „útikalauz" azoknak, akiket érdekel, hogy mi történik a mai magyar zenében. Fábián Imre így olyan vitairattá kerekedett, mely érdekessége és színessége mellett dokumentációs hitelességével is figyelmet érdemel. A szerző szinte mindvégig szerényen a háttérben marad, „csak" összeállít, csoportosít, összeköt, kérdez, bemutat. De ez a „csak" éppen a könyv legfőbb erénye. Aki valaha is próbálta, tudja, hogy igazán jól kérdezni-bemutatni, „összekötni" csak az képes, aki tökéletesen birtokolja a vitatott szakterületet, aki ismeri a tárgy mellett a „sic et non" érvekellenérvek képviselőit, azok nézeteit, akinek elég széles látóköre van ahhoz, hogy a meszszi távlatokból is a konkrétumokat, a lényeget tudja leszűrni, s mindenek előtt, aki — mint ebben az esetben Fábián — nemcsak tudja, ismeri, de odaadóan szereti is a témát. A könyv így közvetve közvetlenül a legnehezebb népművelői feladatot is betölti: éppen a viták kereszttüzében igazolja az operát, azt a műfajt, melynek — ha változott módon is, de feltétlenül van hatása, kisugárzása korunkban is. S hogy ez mennyire igaz, arra éppen Petrovics legújabb operája, a Bűn és bűnhődés a legjobb példa! (Nagyon szerencsés, hogy a kötet nagyjából az operai bemutatóval egyidőben jelent meg!) Hogy kiket kérdez, kiktől idéz Fábián? A hosszú felsorolás helyett elég, ha néhány kiváló előadó- és alkotóművészre emlékeztetünk: Karajan, Solti, Britten, Orff, Henze stb. Persze szót kapnak a neves zenetörténészek is, nagyon ügyes formában, egy 1964-es zenetudományi kongresszus felelevenítésével. Jelentős részt foglal el a könyvben „Az operaműfaj — magyar szemmel"-fejezet. „Hiszen az elmúlt években az operaműfaj FÁBIÁN IMRE: VÁLSÁGBAN AZ OPERA? Zeneműkiadó 1969