Muzsika, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám - Fábián Imre: Válságban az Opera?

nossal beszélget, s ez természetesen nem pó­tolhatja a szerző személyes megnyilatkozásait. Földes Imre kitűnően kérdez: jól ismeri a megszólaló szerzők műveit, így mindig a leglényegesebb kérdésekre tudja terelni a szót. Az interjú-alanyok és a kérdező között ugyanakkor nincsenek gátló korlátok, feszé­lyezettség sem zavarja egyik felet sem, hiszen az érdekeltek a szerző tanulótársai voltak annak idején, vagy közvetlen baráti köréhez tartoznak. Ez lehetővé teszi, hogy a „harmin­cas" generációba tartozó alkotóművészek va­lóban a leglényegesebb problémákról beszél­jenek minden konvencionális sallang, s feszé­li ne vitatkozott volna sokszor és sokat a zenei műfajok talán legbonyolultabbikáról, az operáról, az opera létjogosultságáról, jö­vőjéről? Ezek a viták a legkevésbé sem csak a mi korunkra jellemzőek, hanem vé­gigkísérik az operát több évszázados útján. Időnként persze még a megszokottnál is job­ban fellángolnak, ilyenkor a vélemények még jobban „polarizálódnak". Különösen érdeke­sek ezek a vélemények akkor, ha a legilleté­kesebbektől valók, vagyis a zeneszerzőktől. Az elmúlt évek legnagyobb viharkeltő nyilat­kozata az operáról pl. kiváló zeneszerzőtől, Pierre Bouleztől való — aki szerint itt a legfőbb ideje annak, hogy egyszerűen a leve­gőbe röpítsük az operaházakat! Mert Boulez szavaival: „az opera, a maga hagyományos közönségével semmit sem értett meg az idő változásaiból. Olyan templomhoz hasonlít­ható, ahol legfeljebb 18. századi kantátákat énekelnek. Nem vágyakozom arra, hogy fel­szabadítsak olyan embereket, akik inkább meg akarnak fulladni a gettóban. Nincs ki­fogásom az öngyilkosságnak ilyen módja el­len." Valószínűleg ez a hírhedt Boulez-interjú adta a kitűnő fiatal zenetörténésznek, Fábián Imrének az ötletet, hogy a disputát elmé­lyítse, kikerekítse. Aki azt várja a könyvtől, hogy egyértelmű döntést kap: válságban van-e az opera, vagy továbbra is életképes , az bizonyára csalódik. De Fábián nem is szándékozott örökérvényű választ adni. Sok­kal inkább a ma emberének, a mai művész­nek a kapcsolata érdekli, az, hogy mi vonzza vagy taszítja őket az opera felé, illetőleg el, minél messzebb az operától. Fábián könyve­lkezettség nélkül. A kis portrék, illetve önarc­képek mindegyike így megőrzi egyéni karak­terét. Az interjú-kötet függelékében Földes élet­rajzi és a művekre vonatkozó lexikális ada­tokat közöl olyan pontossággal és részletes­séggel, hogy ezért a kutatómunkáért külön elismerést érdemel. Könyve így valóban nél­külözhetetlen forrásmunka mindazoknak, akik a mai magyar zenével foglalkoznak, s hasznos kézikönyv, „útikalauz" azoknak, aki­ket érdekel, hogy mi történik a mai magyar zenében. Fábián Imre így olyan vitairattá kerekedett, mely érde­kessége és színessége mellett dokumentációs hitelességével is figyelmet érdemel. A szerző szinte mindvégig szerényen a háttérben ma­rad, „csak" összeállít, csoportosít, összeköt, kérdez, bemutat. De ez a „csak" éppen a könyv legfőbb erénye. Aki valaha is pró­bálta, tudja, hogy igazán jól kérdezni-bemu­tatni, „összekötni" csak az képes, aki tökéle­tesen birtokolja a vitatott szakterületet, aki ismeri a tárgy mellett a „sic et non" érvek­ellenérvek képviselőit, azok nézeteit, akinek elég széles látóköre van ahhoz, hogy a mesz­szi távlatokból is a konkrétumokat, a lénye­get tudja leszűrni, s mindenek előtt, aki — mint ebben az esetben Fábián — nemcsak tudja, ismeri, de odaadóan szereti is a témát. A könyv így közvetve­ közvetlenül a legnehe­zebb népművelői feladatot is betölti: éppen a viták kereszttüzében igazolja az operát, azt a műfajt, melynek — ha változott módon is, de­­ feltétlenül van hatása, kisugárzása ko­runkban is. S hogy ez mennyire igaz, arra éppen Petrovics legújabb operája, a Bűn és bűnhődés a legjobb példa! (Nagyon szeren­csés, hogy a kötet nagyjából az operai be­mutatóval egyidőben jelent meg!) Hogy kiket kérdez, kiktől idéz Fábián? A hosszú felsorolás helyett elég, ha néhány kiváló előadó- és alkotóművészre emlékezte­tünk: Karajan, Solti, Britten, Orff, Henze stb. Persze szót kapnak a neves zenetörténé­szek is, nagyon ügyes formában, egy 1964-es zenetudományi kongresszus felelevenítésével. Jelentős részt foglal el a könyvben „Az operaműfaj — magyar szemmel"-fejezet. „Hiszen az elmúlt években az operaműfaj FÁBIÁN IMRE: VÁLSÁGBAN AZ OPERA? Zeneműkiadó 1969

Next