Muzsika, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám - BÓNIS FERENC: Bárdos Lajos szerzői lemeze

44 felhívja a nagyközönség s a hangver­senyrendezés figyelmét e méltatlanul mellőzött remekművekre, megjelente­tése mégsem hiábavaló. Bárdos Lajos szerzői lemeze Mai magyar zene: Bárdos Lajos kórus­művei. Előadja a Magyar Rádió és Te­levízió vegyes-, női- és gyermekkara, valamint a Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttesének férfikara. Vezényel Sapszon Ferenc, Csányi László és Kis István. LPX 11 538, Hungaroton 1972 Bárdos Lajos nem tartozik az „észre­vétlen működő" muzsikusok közé. Is­merjük szellemi őseit, ismerjük zene­szerzői, pedagógusi, előadóművészi, tu­dományos és organizációs tevékenysé­gét, közvetlen és közvetett hatását újabb zeneszerző- és kutatónemzedé­kekre; ismerjük komolyságát és szelle­mességét, minden megnyilvánulásában megmutatkozó eredetiségét. Mégis, kel­lett ez a lemez, hogy a sok ismert té­nyező valahogyan egységes képpé tuda­tosodjék közönségünkben. Bárdos szer­zői lemezének viszonylag magas sorszá­ma a Mai magyar zene­sorozatban egy­magában is arra vall, hogy vannak a magyar zeneéletnek olyan jelentékeny munkásai, akiknek tevékenységét ma­gától értetődőnek, természetesnek te­kintjük, és épp ezért csak ritkán gon­dolunk arra — ha egyáltalán gondolunk rá —, hogy e mesterek működése időn­ként összefoglaló méltatást érdemel. Ez a lemez az első ilyen „összefoglaló áttekintés". Több-kevesebb ízelítőt ad Bárdos „differenciáltan egy műfajú" életművéből, kóruskompozícióinak kü­lönféle típusaiból. Főként vegyes- és női kórusait halljuk, mellettük két férfikart és három gyermekkart, összesen tizen­három kompozíciót. Ezek között van népdalfeldolgozás, latin motetta, régi magyar műzenei dallam továbbszövése, XIX. és XX. századi költők szavainak megzenésítése, tréfás-játékos hangulatú és komoly­ emelkedett vagy tragikus hangú alkotás, a műfajuknak megfelelő változatossággal megformálva. Bárdos sok kórust írt amatőr együt­teseknek, sokat iskolai kórusoknak is — de van számos kompozíciója, melyet teljes pompájában csak hivatásos együt­tesek tudnak a hallgató elé idézni. A Magyar Rádió és Televízió énekkara, Sapszon Ferenc vezetésével, ezúttal is nagyszerűen felelt meg feladatának: a legnagyobb nehézségeket is könnyedén s mindig nagyon szép színekkel oldotta meg. Kiemelésre kívánkozik az eszkimó vadászdalok nyomán írt Tavunga meg­rázó táj- és magányköltészetének tol­mácsolása, a Régi Táncdal virtuóz fel­építése, A Földhöz írott Kölcsey-kórus emelkedett­ klasszikus interpretálása. Nagyon szép az Ave maris stella benső­séges előadása is , mely a lemezen egyedüli darabként reprezentálja Bár­dos mise- és motettaművészetét. A há­borús idők poklát felidéző üstdobkísé­retes kettőskórusnak, a Nyúl énekének félelmetesen nagyszerű előadása a le­mez egyik csúcsteljesítménye. (Félő vi­szont, hogy az alcímmé előlépett három hangú üstdobkíséretnek —Há—D—Esz — a tasakon olvasható angol fordításá­ról — B—D—E fiat major — viszony­lag kevesen fognak az alvilágra asszo­ciálni!) Jól szerepelt a felvételen a Rá­dió gyermekkara is; a Honvédek tolmá­csolásában lendületesen, bár kissé ke­ményen hangzik a népszerű Dana-dana. Az Ősszel című bariton- és mezzoszop­rán-szólós férfikar helyett viszont szí­vesebben hallgattuk volna a „Széles a Duná"-t vagy a mesterien felépített mo­notematikus I. népdalrapszódiát. Ám mindennel együtt: jó betekintést kap­tunk Bárdos eredeti berendezésű, gaz­dag termésű zeneszerzői műhelyébe. Szívesen vennénk, ha egy következő „szerzői lemezen" bőségesebb választé­kot kaphatnánk azokból a műfajaiból is, amelyekről ez az első lemez csak jel­zésszerű információt adott. Mindhárom lemez gondos rendezői, illetve hangmérnöki munkájáért Mátyás Jánost és Lukács Juditot illeti elismerés. Bónis Ferenc LAJOS BAR­DOS Choral Works

Next