Muzsika, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám - Dr. Palló Imre
Amikor Kodály Zoltánra gondolok, a szívemet hálás melegség tölti el, mert egész művészi pályám ~~ már az induláskor — összefonódik Kodály halhatatlan munkásságával. Büszke öröm tölt el, hogy nemcsak élvezhettem Kodály magyar lelkéből fakadó csodálatos munkáját, hanem operaszínpadon, hangversenyteremben, rádióban is tolmácsolója lehettem ennek a magyar népdal termőtalajából kiszakadt igazi művészetnek. Sorsszerűen jutottam közelébe. Én, a székely kisfalu szülötte, Budapesten nála találkoztam gyermekkorom szívemhez nőtt barátaival — a székely népdalokkal és népballadákkal —, melyeket az ő zsenije művészi köntösbe öltöztetett. Életre szóló kapcsolatunkat és barátságunkat a népzene szeretete alapozta meg. Attól kezdve, hogy 1924-ben én mutathattam be a „Mónár Annát" — „Kodály-énekes" lettem és dalainak tanulása és előadása közben egyre jobban éreztem azt, hogy tősgyökeres zenéjén keresztül a nép és a haza szeretete elválaszthatatlanul összeköt bennünket. Kodály Zoltánban igazi embert ismertem meg. Csodálni való, mennyire személytelen maradt, milyen szerényen megbújt világra szóló művei mögött. Amit pedig a zenei művelődés terén tett, az több mint egyszerű nevelő munkásság. Néhányszor nyilatkoztam már Kodály Zoltánról. De mindig visszatérnek egyes gondolataim és most is így fejezem be: csak az a fa lehet terebélyes, amelynek gyökerei mélyen lenyúlnak az anyaföldbe. Kodály Zoltán olyan terebélyes magyar tölgy, amelynek ágait és hajtásait a világ minden táján ismerik és csodálják. EMMA ASSZONNYAL A PALLÓ CSALÁDNÁL (Gách Marianne felvétele) '' tor/tjvrt+f 1 / o V ó