Muzsika, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám - SZILÁGYI FERENC: Csokonai verseinek dallamai

mayer, akiknek nevét jóformán telje­sen elfelejtette a zenetörténet.) A Soproni Zeneegyesület megalakulá­sa óta immár másfél évszázad telt el. Azóta hányszor idézték fel a jeles ese­ményt? Hányan hivatkoztak rá okkal, vagy érdemtelenül? Pedig a Zeneegye­sület megalakulása a maga korában nem jelentett szenzációt. Kolozsvárott pl. már 1802-ben megalakult a Zenetár­saság, s országszerte több zeneegyesület működött. De a többi lassanként elsor­vadt, Szabolcsi Bence szavaival: „kime­rült, elapadt, homokba fúlt", képtelen volt az újjászületésre. A Soproni Zene­egyesület történetének legnagyobb ta­núsága, hogy hírnevét a többszöri újra­kezdés bátorságának köszönheti. Az újatkezdés vállalása — mint program — ma sem vesztett időszerűségéből, s a Zeneegyesület jelmondata is üzenet az utókornak: „Régiekről emlékezzünk, újat buzgósággal szerzünk." ifj. Fasang Árpád Csokonai verseinek dallamai „A múzsáktól és gráciáktól egy ilyen mondvakészített szép lelket nem is lehet muzsikatudás nélkül képzelni és méltán; mert ő ebben még tanításokat is adott." (Domby Márton: Csokonai V. Mihály élete.) A nagy debreceni költőnek nem egy verse — így például A tihanyi echóhoz vagy a Szemrehányás Mathias Stipa dal­lamával — a korszak legnépszerűbb da­lai közé tartozott. Az már kevésbé is­mert, hogy Csokonai maga is foglalko­zott zenével: fuvolázott és zongorázott, sőt föltehető, hogy — akárcsak Arany — komponált is. (1793 nyarán Kazinczyhoz küldött levelében félreérthetetlenül ezt írta: „Nálam voltak még Catullusból, Tibullusból és Propertiusból a' Deákhoz hasonló versekben tett fordításaim 's más apró Verseim is, mellyek közzűl azokat, a' mellyek Dr. Földi kemény rostáját is meg­lábolták, most el­küldöm Goráni Levelével és a" Varjas Énekével s egynehány magam tsinálta nótákkal eggyütt.") Kollégiumi perének egyik vádpontja az volt, hogy diákjaival fuvolázott. Az egyik diák, Zsoldos Jakab, azt a vallo­mást tette, hogy este, vacsora után „Nó­tát szokott velünk danoltatni Preczep­tor Uram!" A másik, Mikolai István pe­dig ezt vallotta: „Engem egyébért nem hivatott [Csokonai uram], hanem fló­tázni, 's némely nótákat mutogattam ő Kegyelmének, Clavikordiumra való­kat." Egykori tanítványa, Gaál László ügyvéd, ezeket jegyezte föl: „Klavíroz­ni igen nagy könnyűséggel és szépen tudott, ámbár tudtomra már tulajdon klavírja nem is volt, hanem Csurgón Kovács István subrectorén, Debrecen­ben pedig Kiss Dániel kosztos deákén játszogatott." Föltehetően helyi hagyományt jegy­zett föl 1861-ben a Csokonai-Album összeállítója, Kulini Nagy Benő is, mi­kor azt írta, hogy: „Darabos-utczai la­kának kiskertében, J­edvencz tanuló és mulatóhelyén állott az ős bodzafa, melynek sudaraiból metszett ön készí­tette tilinkón mesterileg fává a népda­lokat." Csokonai zenei érdeklődésének szá­mos más példáját is idézhetnénk: vígjá­tékaiban — az 1793-ban írt Tempefői­ben vagy az 1799-ben szerzett Cultúrá­ban — eredeti népdalokat énekelnek a szereplők. Kölcsey s Kazinczy által is nagyra értékelt verse, a Parasztdal, a kézirat tanúsága szerint egy három­so­ros népdaltöredékre épült, amely ere­detileg refrénként állt a verszakok vé­gén: Vityilló, nádból kötött gugyilló, Vityilló, vityilló, Egyen meg a fejilló.

Next