Muzsika, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-11-01 / 11. szám - BÓNIS FERENC: Vécsey Jenő emlékére
német, angol, francia) szövegek alá magyar fordítást is tenni. Félő, hogy ezek a szép és hasznos művek így kisebb körben hatnak majd, mint a szerkesztő s a kiadó szeretné. Vécsey Jenő emlékére Vécsey Jenő: Sestetto per archi (tre violini, viola, violoncello e contrabasso). Zeneműkiadó, 1974. Hatvanöt éves lenne e Vonóshatos szerzője — nyolc éve immár, hogy 1966. szeptember 18-án a halál pontot tett életének és életművének zárómondata után. Élete a feltűnést kerülő, csendes munkálkodás volt. Míg élt, egyetlen eredeti műve sem jelent meg nyomtatásban, mennyiségben és mondandóban egyaránt számottevő oeuvrejéből most első ízben, halála után nyolc évvel lát nyomdafestéket egy kompozíciója, az utolsók egyike. Zeneszerző volt és zenetudós, nálunk megalapozója e két mesterség határmezsgyéjén álló műfajnak: a zeneművek kritikai igényű közreadásának. Különösen Joseph és Michael Haydn világában meg más eszterházi és kismartoni komponistákéban mélyedt el: az általa kezdeményezett Musica rinatasorozat nagynevű vagy méltatlanul elfeledett zeneszerzőket segített kései sikerhez. De nemcsak a klasszikus zene kisebb és nagyobb mesterei vonzották: felfedezője és új életre keltője volt Vécsey a magyar zenei múlt számos alkotásának is. Erkel és Mosonyi sok operarészletét értő restaurátor módjára adta át a közönségnek (ma is az ő partitúráiból szólalnak meg a rádió műsorában) , s ahol kellett, ott ragyogó hangszerelőként vagy stílusos, finom és fantáziadús feldolgozások szerzőjeként adott új köntöst régi dallamoknak. Átdolgozásai, tudományos kotta- és könyvkiadványai, könyvtárosi munkája mellett (1942-től munkatársa, 1945-től haláláig vezetője volt az Országos Széchényi Könyvtárnak) már életében is kevés szó esett saját kompozícióiról. Pedig jelentékeny költő volt a maga világában. S bár birodalma nem volt határtalan, szép és önálló kisvilág volt. Vécsey Kodály zeneszerzőiskolájából indult el, anélkül, hogy ő maga valaha is a mester epigonjává lett volna. Egzotikus végletek vonzották: Debussy pasztellszínei, Krúdy Gyula ember- és tájfestészetének különös varázsa. Szerette Stravinsky Sacre-jának, Bartók Mandarinjának „ritmus-robbanásait", Ravel Daphnisának vagy Muszorgszkij hangszerelésének orkesztrális bűvöletét. Ő maga is értett minden hangszer nyelvén, gondolatai a zenekari partitúrában fejezték ki leghívebben önmagukat. És szerette a „felfedező utakat", nemcsak régmúlt századokban, hanem a „jövőben" is: erről vall a most megjelent, 1956-ban komponált, 1958-ban bemutatott Vonóshatos is. Formálásában sok még a hagyományos elem, ám a három hegedűvel szembeállított három mélyvonósnak már önmagában is szokatlan hangzása, különös effektusvilága, sajátos ízeinek gráciája, a szabad tizenkétfokúsággal játszó témamodelljeinek sora merőben újszerű volt nálunk a mű keletkezése idején , s ma is vonzóan, frissen és finoman hat. Mi minden követhette volna még a Vonóshatost, ha a szerzőt, ereje teljében, el nem ragadja a halál! Ám Boldogkő vára című szimfonikus triptichonja, zongora- és nagybőgő-concertinója, két zongorára írott Bagatelljeinek sorozata s mindenekelőtt Krúdy-concertója megérdemli, hogy a Vonóshatos után „musica rinata", „újjáéledt muzsika" legyen. Bónis Ferenc A BELGIUMI LIEGE VÁROSÁBAN a Szeptemberi estek elnevezésű zenei fesztivál eseményeit idén teljesen Bartók és a magyar zene megismerésének szolgálatába állították. A megnyitó hangversenyen — a Liége-i Szimfonikus Zenekart Paul Strauss vezényelte — Liszt Mazeppáját, Bartók „Zenéjét'' és III. zongoraversenyét szólaltatták meg Marcelle Mercenier zongoraművésznő közreműködésével. A fesztivál műsorfüzetéhez Kárpáti István, a belgiumi magyar nagykövetség munkatársa írt bevezetőt; a kötet belga zenetudósok több tanulmányát közli Bartókról és a magyar zenéről, s magában foglal egy részletes Bartók-bibliográfiát is. Egyik fejezete a magyarországi zenepedagógia eredményeit ismerteti, amelyet az ünnepi héten magyar szakemberek bemutatója is illusztrált Liége-ben. A fesztivállal egyidőben a Liége-i operaházban Bartók emlékkiállítást rendeztek.