Muzsika, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974-12-01 / 12. szám - SZÁVAI MAGDA: Czövek Erna köszöntése

CZÖVEK ERNA KÖSZÖNTÉSE A Zenei Lexikon adatai szerint Czövek Erna „...jeles­égpe”, született 1899-ben Orosházán, 1920 óta fővárosi, ill. állami zeneiskolákban tanít. Több ízben vezetett zenepadagógiai szemináriumot. Ama pedagógusok egyike, akik — különösen 1945 óta — sokat tettek a magyar zeneoktatás modernizálása érdekében..." A néhány soros címszó semmiképpen sem alkalmas arra, hogy meg­felelő értékelést adjon egy gazdag, sokoldalú, munkás életről. Mégis, a maga szűk­szavú pontosságával figyelmeztet, emlékeztet arra, hogy az örökifjú, mozgékony, tevékeny Czövek Erna most tölti be 75. életévét. Ilyenkor köszönteni szokás az ünnepeltet s a jókívánságok mellett sorát ejteni érdemei számbavételének, tevékenysége méltatásának. Úgy hiszem, mi sem áll távolabb a közismerten szerény jubilánstól, mint a közéleti szereplés — még ha azt az évforduló indokolttá teszi is, így hát köszöntés gyanánt (vagy talán köszöntés helyett) azokból a vele kapcsolatos élményeimből és hosszú barátságunk alatt felgyülemlett emlékeimből nyújtok át egy csokorra valót, amelyeket az évforduló alkalmából próbáltam felidézni, összerakosgatni. 1945 tavaszán ismerkedtem meg vele, akkor a Magyar Pedagógusok Szakszervezetének zenei tagozatát vezette. Ha jól emlékszem, a Puskin ut­cában kerestem fel, bemutatkoztam neki s arra kértem, bízzon rám bármilyen munkát. Az íróasztalnál ülő, energikusnak látszó, szikár nő szemüvege mögül rámpillantott s megkérdezte, hol lakom. Mikor azt válaszoltam, hogy Budán, habozás nélkül felszólított, szervezzem meg a szakszervezet zenei tagozatá­nak budai részlegét. Hogyan? Erre vonatkozóan szabad kezet adott, csupán azt tanácsolta: forduljak zenész-címjegyzékért a Magyar Kórus szerkesztőségé­hez. „Két-három hét múlva várlak a kész programmal" — mondotta, s ezzel utamra bocsátott. Akkor váltig csodálkoztam, hogyan bízhatta rám, az ismeretlenre ezt a feladatot. Ma már tudom, hogy egész életében határtalanul, szinte gyermekes naivsággal bízott az emberekben, s ha néha érték is csalódások, mindenkor és mindenütt maga köré tudta gyűjteni jószándékú és tehetséges muzsikusok egész sorát. Olyan pedagógusok, zeneszerzők vették és veszik őt körül, akiket ő inspirál és akik őt inspirálják újabb és újabb kísérletezésekre. Czövek Erna mindenekelőtt nevelő. Azt, hogy már a felszabadulás előtt is a zenepedagógusok haladó csoportjához tartozott, Veress Sándor 1947-ben megjelent Billegetőmuzsika c. gyűjteményének előszavából tudtam meg (ön­magáról, múltjáról ugyanis ritkán beszélt): „...az új elméleti és gyakorlati zenepadagógiai módszerek és eredmények szélesebb körű ismertetésére és a magyar zenetanárok között való terjesztésükre szerveztük meg Czövek Erna kartársammal a Zenepedagógiai Szemináriumot, amely Molnár Antal lelkes elnöklése alatt a Zeneművészeti Főiskola XVIII. tantermében éveken át gya­kori gyülekezőhelye volt a haladó szellemű pedagógusoknak. Kiváló előadói, tanításain és termékeny vitákon érlelődtek meg azok a gondolatok és kristá­lyosodtak ki azok az alapelvek, amelyek végül a magyar hangszeres zenepeda­gógia átformálásához és új alapokra helyezéséhez vezettek ..." 1945 után a XVIII. tanterem viszonylag szűk keretei kitágultak s­­zövek

Next