Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám - KERESZTÚRY DEZSŐ: Levéltöredék
. . . igen nehéz feladat előtt állok. Harminc év nagy idő, az akkor történt dolgokat átértékelte néhányszor a kor. Tapasztalataink mindenképpen befolyásolnak, ha ítélni akarunk. Goethének igaza volt, amikor önéletrajzi visszaemlékezéseinek a ,,Költészet és igazság" címet adta. Mennyi igaz a „nagy összefüggések"-ből s mennyi költészet színezi át az. „apró történeteket"? Ahogy emlékeimet idézgetem, három mozzanat tolul különös erővel az előtérbe: mindnyájan megkönnyebbülten lélegeztünk fel - vége a háborúnak. De menynyire nem voltunk tisztában vele, voltaképpen mi is történt velünk! És mennyire nem lehet különválasztani az emlékekben a lényegest a lényegtelentől! Igaz, el voltunk zárva minden megbízható hírforrástól, s még a magamfajtákat is, akik igyekeztünk legalább nagyjából tájékozódni, még minket is arra kényszerített a kíváncsiság, a létfenntartás mindennapi gondja, hogy csak az orrunk elé nézzünk; azt kérdezzük, ki élte túl, túléljük-e, ami még következik: az éhezést, a fenyegető járványt, a vízhiányt, mert a lódögöket el kellett ásni, a víztárolók kiürültek, az éléskamrákról nem is beszélve; csodálkoztunk, hogy vagyunk, hiszen néhány nappal a németek elvonulása előtt - mi az Irinyi János utcában, a mai Móricz Zsigmond körtér nyugati oldalán éltünk -teletömték lőszerrel a földszintet, s a ráták bármikor beledobhattak a raktárba egy kis bombát; a lakás, a ház tele volt bújtatottakkal, hét nappal a szabadulás előtt még kivégző osztagok cirkáltak s a megcsorduló jégcsapok ujjai alatt egy mindenre elszánt rikkancs még árulta a merített papírra Budán nyomtatott nyilas újságot, tele a német ellentámadás híreivel. Ki mert komolyan törődni a távoli lehetőségekkel? Úgy tapasztalom, előbb merül fel, ha visszagondolok, valami lényegtelen apróság, mint a döntő dolgok emléke. Hogy egy német csapattöredék egy borját vezetett magával kötélen, s a HÉV indítóoszlopához kötötték, míg betértek (törtek?) hozzánk szállást keresni, s csak az mentette meg velünk együtt a rejtegetetteket, hogy a keresők megijedtek ifjú-