Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám - KÁRPÁTI IMRÉNÉ: III. Kodály Szeminárium Kecskeméten
14 falaiból leszűrt eredményeikről tájékoztattak bennünket. Nagy örömünkre szolgált az a közlésük, hogy mindez rövidesen nyomtatásban is megjelenik, és így hozzáférhető lesz valamennyi énektanár számára. A délelőtti foglalkozásokat hangversenyek zárták. Legjobb ifjúsági kórusaink, hangszereseink Ugrin Gábor, Katanics Mária, Szabó Miklós és Straky Tibor vezetésével arattak a szimpózium és a szeminárium együttes hallgatóságánál őszinte sikert. A délutáni munka Kistétényi Melinda vezetésével a kamarazene-csoportok muzsikálásával kezdődött, majd a délelőtti szolfézs-csoportok beosztása szerint karvezetéssel folytatódott. Ezt népitánc-óra követte (tanár: Bodai József) közös foglalkozásként a lelkesen táncoló norvég énektanárokkal. Végül együttes kórusénekléssel zárult a nap vacsora előtti programja. A kórust Katanics Mária vezette, kibontva előttünk a már ismertnek hitt művek legmélyebb rétegeit, s ezzel új értelmezést adott a megszokott helyébe. Esti hangversenyek tették még színesebbé a szeminárium napirendjét. E hangversenyek műsorában a Tátrai-vonósnégyes, a Zeneművészeti Főiskola Kamarakórusa Párkai István vezetésével, valamint a korunk kamarazenéjét megszólaltató Fábián Márta, Sziklay Erika, Szenthelyi Judit, Elek Tihamér és Fellegi Ádám művészete adott újabb élményeket számunkra. A gyakorlóórák közé beiktatott négy előadás a zenei nevelés négy különböző területét villantotta fel. Ittzés Mihály: Kodály énekgyakorlatai és az európai műzene, Lukin László: Kánon, imitáció és fuga Kodály vokális műveiben arra döbbentettek rá, hogy mennyi forrás van még ebben az életműben, amiből meríthetünk. Nagy érdeklődést váltott ki dr. Kokas Klára: Komplex művészeti nevelési kísérletek című, s e kísérleteket képmagnó és diaképek segítségével bemutató előadása. Reméljük erről még többet is fogunk hallani. A felismerés és megértés örömét adta az a bemutató Kurtág György Játékok című sorozatából, melyen a szerző maga vallott pedagógiai célkitűzéseiről. Műveit részben a saját, részben ifjú tanítványainak megszólaltatásában hallhattuk. A hallgatóság soraiban sokan voltak olyanok, akik most érezték először, hogy korunk zenéje a maga hangzásvilágával nemcsak a magány, a bánat, a szorongás érzésének kifejezésére alkalmas, hanem emberi melegségre, humorra, játékra is. Az éjszakába nyúló beszélgetést, a magyarázatokat követő spontán zenei bemutatásokat, az egész hangzásvilág emberközelbe hozását köszönjük a zeneszerzőnek és az előadóknak. Dr. Kárpáti Imréné ének-szakfelügyelő A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA KAMARAKÓRUSA PARKAI ISTVÁN VEZETÉSÉVEL A SZEMINÁRIUM ZÁRÓHANGVERSENYÉN (Tóth S. felv.)