Muzsika, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám - SZÁLE LÁSZLÓ: Székesfehérvári védővám
nei életet. Egy Sárbogárdnál kisebb helyen, ahol esetleg csak egyetlen énekkar van — ez a kórus a helyi zeneélet. A nagyobb városoké persze ennél sokkal összetettebb: beletartozik minden rendű és rangú zeneoktatás, az amatőr zenekarok és kórusok tevékenysége, a Filharmónia rendezvényei stb. — Melyek a meghatározó elemek? — Nálunk például a zeneiskola és a szimfonikus zenekar. Egyre jobban kibontakozik városunk kórusmozgalma is: kitűnőek a kamarakórusaink, iskolai énekkaraink. Most már csak egy ütőképes városi vegyeskar kellene — olyan, amelyik oratórikus művek előadásában együttműködnék a zenekarral. — Problematikusnak nevezte a város zenei életét. Miben látja az okát? — Zenekultúránk dologi megalapozása hiányzik. Először is egy művelődési központra volna szükség, amely otthont adna a csoportoknak. Nincs igazi hangversenytermünk. Az István-termet most újították fel, évekig nem használhattuk. A színház elsősorban színház, s igen nehéz velük időpontot egyeztetni. A zeneiskola és a színház kivételével a városban nincs koncertzongora. A szállítás nyilvánvalóan nem megoldás. Nemrég például Dévai és Dévényi remek kétzongorás műsorát hozhattuk volna — de hol van itt két zongora? Az igények, ha nem tudjuk kielégíteni őket, előbb-utóbb elsorvadnak. Hárfánk sincs. Évek óta kérjük — hiába. Az utóbbi időben azonban valami megmozdult: egyre több figyelem jut zenei kérdésekre. Ma már nincs elvi akadálya a továbbfejlődésnek, minden támogatást megkapunk. Az viszont nem lenne jó, ha ezt a koncentrált megyei törekvést külső szervek pejoratív véleményekkel megakadályoznák. — A Filharmóniára gondol? — Gyakran ér a vád, hogy ellenzem a városban a Filharmónia hangversenyeit. Nos, ez nem igaz. Szükség volna az együttműködésre. Rendezzen a Filharmónia Fehérváron, de úgy, hogy segítsen a zenei élet kibontakoztatásában, s ne csorbítsa a mi működési területünket. A zenei életet belülről kell megalapozni, nem kívülről. Először el kell jutnunk a felfüggetlenített zenekar státuszáig. Amíg ez hiányzik, addig nem lehetünk más zenekarokkal egyenlő esélyű partnerek. Ma még nagyon nagy a színvonalkülönbség a mi hátrányunkra, márpedig ha zenészeink nem látnak perspektívát, egyszerűen elmennek a városból. Évek óta tart a legjobb erők elvándorlása. A Rádiózenekar három csellistája fehérvári, kiváló oboásunk. Bojtár Imre Győrbe ment, Gera László Budapestre. Nálunk sokan büszkék az elmenőkre, s nem veszik észre, hogy azért távoztak, mert itt művészi munkájuk minimális feltételei sem voltak meg. Csak egy megoldás van: szerződés és rendszeres foglalkoztatás. Fő törekvésem az, hogy a zeneiskola koncertképes tanárait foglalkoztassuk (hat tanárunk négy éve rendszeresen fellép a hangversenyeinken). Egy muzsikus azért, mert pedagógus lett, ne lépjen többé pódiumra? Mondjon búcsút az előadóművészetnek? Éppen ellenkezőleg — ha azt is műveli, nevelői feladatait is jobban látja el. — A közönség szempontja viszonylag egyszerű: jó zenét akar. Bizonyára az ön célja is ez. Azt mondta, hogy a jelenlegi fehérvári zenekar és a Filharmónia hivatásos együttesei között nagyon nagy a színvonalkülönbség. Nem lenne helyes, ha a város zeneszerető közönsége itthon hallhatná a legjobb magyar produkciókat? — A helybeliekkel mindenképpen kezdeni kell valamit. És meglehetősen kétélű gesztus azt mondani: ide hozom nektek a legnagyobbakat. Ez egyik kézzel támogatja zenei életünket, másik kézzel megfojtja. — Ezek szerint a vidékiek ne hallhassák az ország legjobb előadóművészeit? — Zenekarra vagy szólistákra gondol? — Mind a kettőre. — Két különböző dologról van szó. A szólista és a karmester utazzék, az természetes. A zenekar esetében az utazás — egy bizonyos szint fölött — indokolatlan. Tulajdonképpen nincs is rossz zenekar, csak rossz karmester. A különben is agyonterhelt zenekarok utaztatása alighanem csak a Filharmónia érdeke. Meggyőződésem, hogy a jövő útja a helyi zenekarok kialakulása és megerősödése. — A szakemberek szerint ma Magyarországon csak úgy alakulhat zenekar, ha egy másik megszűnik, mert nincs elég képzett zenekari muzsikusunk. — Ebben van valami. Nyilván a semmiből nem lehet zenekart szervezni. De nálunk megvan az alap, illetve meg lehet teremteni a szerződésekkel, megfelelő juttatásokkal és azzal a tudattal, hogy van jövője a zenekarnak.