Muzsika, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám - SZÁLE LÁSZLÓ: Székesfehérvári védővám

nei életet. Egy Sárbogárdnál kisebb he­lyen, ahol esetleg csak egyetlen énekkar van — ez a kórus a helyi zeneélet. A nagyobb városoké persze ennél sok­kal összetettebb: beletartozik minden rendű és rangú zeneoktatás, az amatőr zenekarok és kórusok tevékenysége, a Filharmónia rendezvényei stb. — Melyek a meghatározó elemek? — Nálunk például a zeneiskola és a szimfonikus zenekar. Egyre jobban ki­bontakozik városunk kórusmozgalma is: kitűnőek a kamarakórusaink, iskolai énekkaraink. Most már csak egy ütőké­pes városi vegyeskar kellene — olyan, amelyik oratórikus művek előadásában együttműködnék a zenekarral. — Problematikusnak nevezte a város zenei életét. Miben látja az okát? — Zenekultúránk dologi megalapozá­sa hiányzik. Először is egy művelődési központra volna szükség, amely otthont adna a csoportoknak. Nincs igazi hang­versenytermünk. Az István-termet most újították fel, évekig nem használhattuk. A színház elsősorban színház, s igen ne­héz velük időpontot egyeztetni. A zeneiskola és a színház kivételével a városban nincs koncertzongora. A szállítás nyilvánvalóan nem megoldás. Nemrég például Dévai és Dévényi re­mek kétzongorás műsorát hozhattuk volna — de hol van itt két zongora? Az igények, ha nem tudjuk kielégíteni őket, előbb-utóbb elsorvadnak. Hárfánk sincs. Évek óta kérjük — hiába. Az utóbbi időben azonban valami megmozdult: egyre több figyelem jut zenei kérdésekre. Ma már nincs elvi akadálya a továbbfejlődésnek, minden támogatást megkapunk. Az viszont nem lenne jó, ha ezt a koncentrált megyei törekvést külső szervek pejoratív véle­ményekkel megakadályoznák. — A Filharmóniára gondol? — Gyakran ér a vád, hogy ellenzem a városban a Filharmónia hangverse­nyeit. Nos, ez nem igaz. Szükség volna az együttműködésre. Rendezzen a Fil­harmónia Fehérváron, de úgy, hogy se­gítsen a zenei élet kibontakoztatásában, s ne csorbítsa a mi működési területün­ket. A zenei életet belülről kell megala­pozni, nem kívülről. Először el kell jutnunk a felfüggetle­nített zenekar státuszáig. Amíg ez hiányzik, addig nem lehetünk más zene­karokkal egyenlő esélyű partnerek. Ma még nagyon nagy a színvonalkülönbség­­ a mi hátrányunkra, márpedig ha ze­nészeink nem látnak perspektívát, egy­szerűen elmennek a városból. Évek óta tart a legjobb erők elvándorlása. A Rá­diózenekar három csellistája fehérvári, kiváló oboásunk. Bojtár Imre Győrbe ment, Gera László Budapestre. Nálunk sokan büszkék az elmenőkre, s nem ve­szik észre, hogy azért távoztak, mert itt művészi munkájuk minimális feltételei sem voltak meg. Csak egy megoldás van: szerződés és rendszeres foglalkoz­tatás. Fő törekvésem az, hogy a zeneiskola koncertképes tanárait foglalkoztassuk (hat tanárunk négy éve rendszeresen fellép a hangversenyeinken). Egy mu­zsikus azért, mert pedagógus lett, ne lépjen többé pódiumra? Mondjon bú­csút az előadóművészetnek? Éppen el­lenkezőleg — ha azt is műveli, nevelői feladatait is jobban látja el. — A közönség szempontja viszony­lag egyszerű: jó zenét akar. Bizonyára az ön célja is ez. Azt mondta, hogy a jelenlegi fehérvári zenekar és a Filhar­mónia hivatásos együttesei között na­gyon nagy a színvonalkülönbség. Nem lenne helyes, ha a város zeneszerető kö­zönsége itthon hallhatná a legjobb ma­gyar produkciókat? — A helybeliekkel mindenképpen kezdeni kell valamit. És meglehetősen kétélű gesztus azt mondani: ide hozom nektek a legnagyobbakat. Ez egyik kéz­zel támogatja zenei életünket, másik kézzel megfojtja. — Ezek szerint a vidékiek ne hallhas­sák az ország legjobb előadóművészeit? — Zenekarra vagy szólistákra gon­dol? — Mind a kettőre. — Két különböző dologról van szó. A szólista és a karmester utazzék, az ter­mészetes. A zenekar esetében az utazás — egy bizonyos szint fölött — indoko­latlan. Tulajdonképpen nincs is rossz zenekar, csak rossz karmester. A külön­ben is agyonterhelt zenekarok utaztatá­sa alighanem csak a Filharmónia érde­ke. Meggyőződésem, hogy a jövő útja a helyi zenekarok kialakulása és megerő­södése. — A szakemberek szerint ma Ma­gyarországon csak úgy alakulhat zene­kar, ha egy másik megszűnik, mert nincs elég képzett zenekari muzsiku­sunk. — Ebben van valami. Nyilván a sem­miből nem lehet zenekart szervezni. De nálunk megvan az alap, illetve meg le­het teremteni a szerződésekkel, megfe­lelő juttatásokkal és azzal a tudattal, hogy van jövője a zenekarnak.

Next