Muzsika, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám - VARGA BÁLINT ANDRÁS: Ősbemutató előtt - Kocsár Miklós műve
don mindenkor a régi kedves Galsayfigurák elevenedtek meg. . . Amikor operaházi tagságának negyedszázados jubileumán a Don Pasquale címszerepét alakította, valójában a szellem diadalát ünnepelhettük az esendő szervezet fölött. Azután elérkezett a pillanat, amikor az alattomos betegség végleg legyőzte az egyre gyengülő ellenállást. De még akkor is csak a fizikai szervezet vált harcképtelenné, a szellem frisseségét semmi nem tudta megtörni. A szinte emberfeletti szenvedésekkel ugyanilyen erős életigenlés szállt szembe. Amilyen példás kötelességtudással állt helyt a mű a Ősbemutató előtt KOCSÁR MIKLÓS az igen lassan, aprólékosan dolgozó zeneszerzők közé tartozik. Az 1976-os év azonban számára különösen termékenynek bizonyult: három új műve született. Április 8-án hangzottak el az Innsbrucki Rádió magyar koncertjén a Kassák-dalok, a Veszprémi Kamarazenekari Fesztiválon mutatták be a klarinétra és vonószenekarra írt öt tételt, és az 1977-es Zágrábi Biennálén lesz az ősbemutatója a kürtre és cimbalomra komponált Repliche No 2-nek (Tarjáni Ferenc és Fábián Márta előadásában). Beszélgetésünkben ez utóbbiról esett részletesebben szó, hiszen ez áll „ősbemutató előtt". Az interjú kiindulópontja mégis az a kérdés, hogy miért írt olyan feltűnően kevés zenekari darabot Kocsár Miklós. Hiszen növendékkora óta a veszprémi felkérésre készült öt tétel az egyetlen ebben a műfajban. — Én úgy érzem, az a zeneszerzői alkat vagyok, aki a mívesebb kisformákban mozog igazán otthonosan. Általában elvárják tőlünk, hogy szólódaraboktól egészen az oratóriumig minden területen egyformán könnyedén alkossunk. Én ezt elég különösnek tartom, végülis belső kényszer hajt bennünket, s hogy milyen irányba, az egyénenként változik. Most mintha a sok felgyülemlett tapasztalat és zenei anyag módosított volna gondolkodásomon. Ezért vállaltam el a Debreceni Városi Tanács felkérését és éppen a napokban kezdtem dolgozni a MÁV Szimfonikusok részére írandó darabom mű vészetben, ugyanolyan emberi méltósággal viselte betegsége súlyát. Ágyban fekve, mérhetetlenül szenvedve, hősiesen tűrte a fájdalmakat és tudta, hogy számára elvégeztetett. Nyugodt volt, kiegyensúlyozott és türelmes. Pár nappal halála előtt búcsút vett barátaitól, az élettől, élete szenvedélyétől, a zenétől és szeretett édesanyjától. És most búcsút veszünk Tőled mi is, kollégáid és munkatársaid, akik mind barátaid voltunk és emlékezni fogunk Rád. Nyugodjál békében. Lukács Miklós — A Repliche No 2-ben immár harmadszor tért vissza a cimbalomhoz; nyilván úgy érezte, sok mindent sikerül még találnia ezen a reneszánszát élő hangszeren. — Nem célom a mindenáron való újdonságkeresés. Én más oldalról közelítem meg a zenét. A belső egység és rend, a kohéziós erő megtalálása izgat. Az effektusokat is a kompozíciós elrendezési elvnek rendelem alá. A cimbalom az elmúlt évtized nagy felfedezése, s bár nem helyettesítheti a zongorát, amely továbbra is alaphangszer, sok új színt, új lehetőséget nyújt a zeneszerzőnek. A Repliche No 2-vel kapcsolatban elsősorban a cím jelentését szeretném tisztázni. A fuvolára és cimbalomra komponált első Replichében nem a két hangszer párbeszédére utaltam, hanem zenei egységek, anyagok, formarészek kölcsönös viszonyára , megfelelésére és kontrasztálására. Erre azért is volt szükség, mert a cimbalom és a fuvola hangzásban sok ponton találkozik: pianóiban, staccatóiban sokszor összeolvad. A kürt és a cimbalom esetében más a helyzet: a kürt csak ritkán, a leghalkabb pianókban és az erőteljes fortékban simul össze a cimbalommal, hangszínük egyébként élesen elválik, így aztán bőven nyílt lehetőségem arra, hogy a címet a szó eredeti értelmében alkalmazzam : a két hangszer valóban feleselget egymással. Ennek megfelelően változott a forma is. Az első Replichében apró tételek sora alkotta a darab szerkezetét, a másodikban nagyobb ívvé rendeződnek a zenei anyagok. Ennek ellenére az új darab is több kisebb tételből áll, időtartama mintegy kilenc perc. Varga Bálint András