Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám - KOVÁCS IMRE: Búcsú Fejér Györgytől
Szerepelt Dohnányi Ernővel együtt; társulásuk — talán közös szellemi gyökereik révén — mindig a nagy élmény légkörét idézte meg a hangversenyteremben. Pianista képességeiről Julius Korngold, a neves bécsi zenekritikus fogalmazott legtömörebben: „Szuggesztív egyéniségében a zenélés akusztikai, és megjelenésének vizuális szépsége eszményien egyesült, a hallgatóságnak igaz művészi élményt nyújtva." A zeneszerzés még ma is inkább férfipálya. Ticharich Zdenka jelentkezésének idején fehér holló számba ment a nő mint zeneszerző, ő a budapesti kezdetek után Berlinben tökéletesítette tudását Franz Schreker mesteriskolájában, ahol tanulmányainak befejeztével két évig docensként tanított. Zongoradarabjai, kvartettjei, dalai, kamara- és balettzenéje, operája korának avantgarde törekvéseit tükrözte és sok sikert aratott. A felszabadulás után Kodály ajánlatára lett Zeneművészeti Főiskolánk tanára, 1947-ben. Pedagógusi munkáját nagy odaadással látta el, s amit ő kapott mestereitől, a maga nagy tapasztalatanyagával gazdagítva adta tovább a fiatalok okulására. A magyar zenei világhűséggel őrzi pályája emlékezetét. Raics István úgy hozta, hogy mindig a feladatok nehezét kellett elvállalnia, így ritkán szegődött mellé a gyors és látványos siker. Azonnali eredményeket nem termő erőfeszítéseire mégis nagy szükség volt. Nagy érdemeket szerzett a vidéki zenekultúra fejlesztésében. Az 1950-es években Szegeden, majd Debrecenben vezényelt, s ezután több mint tíz éven át volt a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere. Az Állami Hangversenyzenekar művészi fejlődését húsz éven át segítette fáradhatatlan, felelős korrepetitori munkájával. Személyesen is felejthetetlen és szoros szálak fűztek Fejér Györgyhöz. Nem csak közös korrepetitori munkánk hozott bennünket közel egymáshoz, de életreszóló kapcsolatot jelentett, hogy diplomahangversenyemen annak idején ő vezényelte a zenekart, s évtizedekkel később fiam oklevélkoncertjén is ő állt a karmesteri dobogón. Zenekari és karmesteri munkájában mindig a közösség, az együttes szeretete vezette, szenvedélyesen és fáradhatatlanul tevékenykedett az igaznak és jónak tudott ügyért, a Zenekar érdekében. Nagyon szerettük, fájó szívvel búcsúzunk tőle. Kovács Imre Búcsú Fejér Györgytől „Szomorú eset teszi aktuálissá Brahms Requiemjének mai előadását. Fejér Gyuri barátunkban családtagot vesztettünk" — jelentette be Ferencsik János a február 5-i főpróbán. Fejér György gordonkaművészi oklevelét Kerpely Jenő tanítványaként szerezte 1947-ben. A Székesfővárosi Zenekarnak (a mai Állami Hangversenyzenekar elődjének) a felszabadulás utáni első hangversenyén már tagja volt, s ugyanebből a testületből távozott el most, alig 56 évesen. Amikor végre megszűntek a tehetségének kibontakozását gátló akadályok, a zenekarban végzett rendszeres munkája mellett karmesteri ambícióinak megvalósítása is lehetővé vált. A sors