Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám - KOVÁCS IMRE: Búcsú Fejér Györgytől

Szerepelt Dohnányi Ernővel együtt; tár­sulásuk — talán közös szellemi gyöke­reik révén — mindig a nagy élmény légkörét idézte meg a hangverseny­teremben. Pianista­ képességeiről Julius Korngold, a neves bécsi zenekritikus fogalmazott legtömörebben: „Szuggesz­tív egyéniségében a zenélés akusztikai, és megjelenésének vizuális szépsége esz­ményien egyesült, a hallgatóságnak igaz művészi élményt nyújtva." A zeneszerzés még ma is inkább férfi­pálya. Ticharich Zdenka jelentkezésének idején fehér holló számba ment a nő mint zeneszerző, ő a budapesti kezdetek után Berlinben tökéletesítette tudását Franz Schreker mesteriskolájában, ahol tanulmányainak befejeztével két évig docensként tanított. Zongoradarabjai, kvartettjei, dalai, kamara- és balettze­néje, operája korának avantgarde tö­rekvéseit tükrözte és sok sikert aratott. A felszabadulás után Kodály ajánla­tára lett Zeneművészeti Főiskolánk ta­nára, 1947-ben. Pedagógusi munkáját nagy odaadással látta el, s amit ő ka­pott mestereitől, a maga nagy tapaszta­latanyagával gazdagítva adta tovább a fiatalok okulására. A magyar zenei vi­lág­hűséggel őrzi pályája emlékezetét. Raics István úgy hozta, hogy mindig a feladatok ne­hezét kellett elvállalnia, így ritkán sze­gődött mellé a gyors és látványos si­ker. Azonnali eredményeket nem termő erőfeszítéseire mégis nagy szükség volt. Nagy érdemeket szerzett a vidéki ze­nekultúra fejlesztésében. Az 1950-es években Szegeden, majd Debrecenben vezényelt, s ezután több mint tíz éven át volt a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere. Az Állami Hang­versenyzenekar művészi fejlődését húsz éven át segítette fáradhatatlan, felelős korrepetitori munkájával. Személyesen is felejthetetlen és szo­ros szálak fűztek Fejér Györgyhöz. Nem csak közös korrepetitori munkánk ho­zott bennünket közel egymáshoz, de életreszóló kapcsolatot jelentett, hogy diplomahangversenyemen annak idején ő vezényelte a zenekart, s évtizedekkel később fiam oklevélkoncertjén is ő állt a karmesteri dobogón. Zenekari és karmesteri munkájában mindig a közösség, az együttes szeretete vezette, szenvedélyesen és fáradhatatla­nul tevékenykedett az igaznak és jónak tudott ügyért, a Zenekar érdekében. Nagyon szerettük, fájó szívvel búcsú­zunk tőle. Kovács Imre Búcsú Fejér Györgytől „Szomorú eset teszi aktuálissá Brahms Requiemjének mai előadását. Fejér Gyuri barátunkban családtagot vesztet­tünk" — jelentette be Ferencsik János a február 5-i főpróbán. Fejér György gordonkaművészi okle­velét Kerpely Jenő tanítványaként sze­rezte 1947-ben. A Székesfővárosi Zene­karnak (a mai Állami Hangverseny­zenekar elődjének) a felszabadulás utá­ni első hangversenyén már tagja volt, s ugyanebből a testületből távozott el most, alig 56 évesen. Amikor végre megszűntek a tehetsé­gének kibontakozását gátló akadályok, a zenekarban végzett rendszeres mun­kája mellett karmesteri ambícióinak megvalósítása is lehetővé vált. A sors

Next