Muzsika, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám - BREUER JÁNOS: Kodály és a színpad 1.

Gyula akadémikust, történészt, a felszabadulás utáni első moszkvai nagykövetünket, valamint Laczkó Géza szerkesztő urat, az ítéletével a lat­ban sokat nyomó kritikust és szépírót, amint mind, e majdani hivatalukról mit sem tudván cirkuszt viháncolnak holdvilágnál, az aquincu­mi amfiteátrumban­ 1904 tavaszán-nyarán van alakulóban a ma­gyar színházművészetet forradalmian megújító Thália. „Az Eötvös-kollégiumból Balázs Béla és szobatársa Kodály Zoltán kapcsolódott be lelke­sen az előkészítő munkába. [. . .] Balázs Béla ajánlotta, hogy Geothe Testvérek c. művéhez Kodály szerezzen zenét."'' Kísérőzenét ugyan nem írt Kodály a Tháliának, tanácsaival azon­ban — a kutatók szerint - segítette a vállalko­zást. Lukács György volt a Thália alapítóinak egyike. Két, 1904 nyarán, hozzá írt levélben e szaktanácsokat sejtem. „[.. .] a zenekar az Urá­niában művészi nívó elérésére el nem helyezhe­tő"­ (Bánóczi László, a Thália alapítója, 1904. augusztus 15 körül.) „A zene szempontjából (az egyes darabok között) a műsor ugyanaz, mint volt s a zene akadálya csakis az Uránia lehet."* (Hevesi Sándor, a Thália alapítója 1904. au­gusztus 20. körül.) Az Uránia — ma azonos ne­vű budapesti mozi — a Magyar Tudományos Társulat színházterme, többnyire ismeretterjesz­tő előadások helyszíne, ahova a színielőadáso­kat eredetileg tervezték. Az új színi vállalkozás végül nem az Urániában indult, első bemutató­ját a Feld-féle gyermekszínházban tartotta 1904. november 26-án, a zenére alkalmatlan teremről, meglehet, Kodály beszélte le a Tháliásokat. Kodály meg nem írt színpadi műveinek mai ismereteink szerint — Balázs Béla, ifjúságá­nak jó barátja. Eötvös-kollégiumbeli szobatársa az első kulcsfigurája. A költő naplója'' számos jelentős feljegyzést őriz. 1905. március 16-án­" egy Kodállyal folyta­tott beszélgetést örökít meg Balázs. ..Magyar művészetről, magyar drámáról beszéltünk aztán. Nem elég gazdag, nem elég színes a magyar nép­élet drámaanyagnak - mondja Zoltán. Lehord­tam érte, a Gazdag, színes élet, események és tör­téneteké — ez a szerencsétlen, régi, veszedelmes, művészietlen fel­fogás!" Mennyit is változott Ko­dály véleménye a Háryig, a Székely fonóig! 1906/7-ben Balázs Béla ösztöndíjjal Berlinbe, majd Párizsba utazott. Kodály 1906 vége felé, alighanem decemberben, csatlakozott hozzá, de adott költő barátjának útravalót. Berlinben, 1906. október 22-én írja naplójába: „Maeter­linck Pelléas és Mélisande. Itt nézzem meg mondta Zoltán —, hogy hogyan gondolja­m az operát. Én is így gondoltam. De nem játékkép­pen. Nem kimondani csak a kimondhatatlant sza­bad."1" Kodály javaslata a Maeterlinck-dráma megismerésére vonatkozott, nem a Debussy­operára; utóbbit 1906 őszén Berlinben nem is játszották, s valószínű, hogy akkoriban Kodály az opera létezéséről egyáltalán nem tudott. (Ta­lán a Pelléas-dráma megismerése nyomán talál­kozott Balázs Béla Maeterlinck Ariane et Bar­be-bleu című, 1902-ben írt drámájával, aminek A kékszakállú herceg vára librettója szempont­jából lesz jelentősége. NB. a szöveget Balázs ere­detileg Kodálynak szánta megzenésítésre, Bar­tókhoz azután került, hogy Kodály nem kívánta megkomponálni.) EGY KOLLÉGIUMI SZÍNDARAB ELŐADÓI EGYÜTTESE AZ EÖTVÖS-KOLLÉGIUM UDVARÁN. A FELSŐ SORBAN KÖZÉPEN KODÁLY ZOLTÁN 37

Next