Muzsika, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám - BREUER JÁNOS: Kodály és a színpad 1.
Gyula akadémikust, történészt, a felszabadulás utáni első moszkvai nagykövetünket, valamint Laczkó Géza szerkesztő urat, az ítéletével a latban sokat nyomó kritikust és szépírót, amint mind, e majdani hivatalukról mit sem tudván cirkuszt viháncolnak holdvilágnál, az aquincumi amfiteátrumban 1904 tavaszán-nyarán van alakulóban a magyar színházművészetet forradalmian megújító Thália. „Az Eötvös-kollégiumból Balázs Béla és szobatársa Kodály Zoltán kapcsolódott be lelkesen az előkészítő munkába. [. . .] Balázs Béla ajánlotta, hogy Geothe Testvérek c. művéhez Kodály szerezzen zenét."'' Kísérőzenét ugyan nem írt Kodály a Tháliának, tanácsaival azonban — a kutatók szerint - segítette a vállalkozást. Lukács György volt a Thália alapítóinak egyike. Két, 1904 nyarán, hozzá írt levélben e szaktanácsokat sejtem. „[.. .] a zenekar az Urániában művészi nívó elérésére el nem helyezhető" (Bánóczi László, a Thália alapítója, 1904. augusztus 15 körül.) „A zene szempontjából (az egyes darabok között) a műsor ugyanaz, mint volt s a zene akadálya csakis az Uránia lehet."* (Hevesi Sándor, a Thália alapítója 1904. augusztus 20. körül.) Az Uránia — ma azonos nevű budapesti mozi — a Magyar Tudományos Társulat színházterme, többnyire ismeretterjesztő előadások helyszíne, ahova a színielőadásokat eredetileg tervezték. Az új színi vállalkozás végül nem az Urániában indult, első bemutatóját a Feld-féle gyermekszínházban tartotta 1904. november 26-án, a zenére alkalmatlan teremről, meglehet, Kodály beszélte le a Tháliásokat. Kodály meg nem írt színpadi műveinek mai ismereteink szerint — Balázs Béla, ifjúságának jó barátja. Eötvös-kollégiumbeli szobatársa az első kulcsfigurája. A költő naplója'' számos jelentős feljegyzést őriz. 1905. március 16-án" egy Kodállyal folytatott beszélgetést örökít meg Balázs. ..Magyar művészetről, magyar drámáról beszéltünk aztán. Nem elég gazdag, nem elég színes a magyar népélet drámaanyagnak - mondja Zoltán. Lehordtam érte, a Gazdag, színes élet, események és történeteké — ez a szerencsétlen, régi, veszedelmes, művészietlen felfogás!" Mennyit is változott Kodály véleménye a Háryig, a Székely fonóig! 1906/7-ben Balázs Béla ösztöndíjjal Berlinbe, majd Párizsba utazott. Kodály 1906 vége felé, alighanem decemberben, csatlakozott hozzá, de adott költő barátjának útravalót. Berlinben, 1906. október 22-én írja naplójába: „Maeterlinck Pelléas és Mélisande. Itt nézzem meg mondta Zoltán —, hogy hogyan gondoljam az operát. Én is így gondoltam. De nem játékképpen. Nem kimondani csak a kimondhatatlant szabad."1" Kodály javaslata a Maeterlinck-dráma megismerésére vonatkozott, nem a Debussyoperára; utóbbit 1906 őszén Berlinben nem is játszották, s valószínű, hogy akkoriban Kodály az opera létezéséről egyáltalán nem tudott. (Talán a Pelléas-dráma megismerése nyomán találkozott Balázs Béla Maeterlinck Ariane et Barbe-bleu című, 1902-ben írt drámájával, aminek A kékszakállú herceg vára librettója szempontjából lesz jelentősége. NB. a szöveget Balázs eredetileg Kodálynak szánta megzenésítésre, Bartókhoz azután került, hogy Kodály nem kívánta megkomponálni.) EGY KOLLÉGIUMI SZÍNDARAB ELŐADÓI EGYÜTTESE AZ EÖTVÖS-KOLLÉGIUM UDVARÁN. A FELSŐ SORBAN KÖZÉPEN KODÁLY ZOLTÁN 37