Muzsika, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám - FEUER MÁRIA: Hegedülni nehéz... - Beszélgetés Pauk Györggyel
Hegedülni nehéz Beszélgetés Pauk Györggyel Pauk Györgyöt felesleges Magyarországon bemutatni, de pályakezdését talán nem felesleges felidézni. Távozása óta 30 év telt el, s noha úgyszólván folyamatosan jelen van a magyar hangversenyéletben - most éppen a Liszt Ferenc Kamarazenekar társaságában Mozart hegedűs kompozícióit játszotta Hungaroton-lemezre és rövid mesterkurzust tartott a Vigadóban, az időközben felnőtt muzsikus- és zeneszerető generációk már nem emlékeznek sem a Zeneakadémiára kuriózumként gyerekfejjel fölvett növendékre, sem a fiatal művésznek az 50-es évek korlátait átszakító indulására. - Zenészcsaládból származom. Anyám, Lustig Magda jó nevű zongorista volt, Fischer Annie barátnője, mindketten Székely Arnold egykori növendékei. Szüleim korán fölfedezték a zenéhez való vonzódásomat; kisgyerekként minden dallamot elfütyültem és tisztán énekeltem. Anyám sokat játszott együtt hegedűsökkel és feltűnt neki, hogy jobban vonzódom a hegedűhöz, mint a zongorához, ezért levittek a velünk egy házban lakó híres hegedűpedagógushoz, Nógrádi Olga nénihez. Olga néninél kezdte tanulmányait annak a kornak valamennyi hegedűs tehetsége: Cserfalvy Eliz, Kovács Dénes, Künstler (a későbbi Károlyi) Sándor, Gyarmati Vera, Vadas Ágnes, hogy csak kapásból említsek néhány nevet. Még 6 esztendős sem voltam, mégis nagyon gyorsan haladtam: egy év alatt 2-3 év anyagát végeztem el. Messzire így sem jutottam, előbb túl kellett élnem a háborút. Szüleimet elvesztettem, nagyanyám nevelt föl. Egyik első dolga volt, hogy újra Olga nénihez járasson. 1945-ben tehát már ismét nála tanultam. A Zeneakadémiára 1949-ben kerültem be úgy, hogy először egy rövid ideig Waldbauer Imre óráit látogattam, majd előjátszottam Zathureczky Edének. Ő soha nem vállalta kisgyerekek tanítását, de engem megszeretett és 13 éves koromban felvett. Ez óriási dolog volt: emléke a mai napig elevenen él bennem. Gondolja meg, én, a rövidnadrágos kissrác a nagyok között! Ma már nevetséges köztünk a korkülönbség, de Zathureczky Ede növendékei: Kovács Dénes, Wanda Wilkomirska, Vadas Ágnes akkor számomra néni és bácsi volt. Zathureczky nem egyéni órákat adott, hanem osztályokat tanított és bizony nagyon meg voltam rettenve, hogy a nagyok között kell játszanom. Ezt aztán hamar megszoktam, de később kiderült, hogy a riadalom kölcsönös volt, hiszen bizonyos dolgokat jobban tudtam, mint az egy kisgyerektől várható lett volna. Zathureczky nagy hatással volt rám, nemcsak muzsikusként és tanárként, hanem apaszerepet is játszott az életemben. Olyan módon irányított, mintha ezt a szerepet maga is fölvállalta volna. Mivel ő technikai képzéssel nem foglalkozott, továbbra is Olga nénivel gyakoroltam, és két tanárom levelezve kooperált az érdekemben. Zathureczky megírta, milyen etűdökön, skálákon kell dolgoznom. - Melléktárgyakat is együtt tanult a többiekkel? Fábián János felvétele