Muzsika, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám - FEUER MÁRIA: Hegedülni nehéz... - Beszélgetés Pauk Györggyel

Hegedülni nehéz Beszélgetés Pauk Györggyel Pauk Györgyöt felesleges Ma­gyarországon bemutatni, de pálya­kezdését talán nem felesleges fel­idézni. Távozása óta 30 év telt el, s noha úgyszólván folyamatosan jelen van a magyar hangversenyéletben - most éppen a Liszt Ferenc Kama­razenekar társaságában Mozart he­gedűs kompozícióit játszotta Hun­garoton-lemezre és rövid mesterkur­zust tartott a Vigadóban­, az időköz­ben felnőtt muzsikus- és zenesze­rető generációk már nem emlékez­nek sem a Zeneakadémiára kurió­zumként gyerekfejjel fölvett növen­dékre, sem a fiatal művésznek az 50-es évek korlátait átszakító indulá­sára. - Zenészcsaládból származom. Anyám, Lustig Magda jó nevű zongo­rista volt, Fischer Annie barátnője, mindketten Székely Arnold egykori növendékei. Szüleim korán fölfedez­ték a zenéhez való vonzódásomat; kisgyerekként minden dallamot elfü­tyültem és tisztán énekeltem. Anyám sokat játszott együtt hegedűsökkel és feltűnt neki, hogy jobban vonzó­dom a hegedűhöz, mint a zongorá­hoz, ezért levittek a velünk egy ház­ban lakó híres hegedűpedagógus­hoz, Nógrádi Olga nénihez. Olga né­ninél kezdte tanulmányait annak a kornak valamennyi hegedűs tehetsé­ge: Cserfalvy Eliz, Kovács Dénes, Künstler (a későbbi Károlyi) Sándor, Gyarmati Vera, Vadas Ágnes, hogy csak kapásból említsek néhány ne­vet. Még 6 esztendős sem voltam, mégis nagyon gyorsan haladtam: egy év alatt 2-3 év anyagát végez­tem el. Messzire így sem jutottam, előbb túl kellett élnem a háborút. Szüleimet elvesztettem, nagyanyám nevelt föl. Egyik első dolga volt, hogy újra Olga nénihez járasson. 1945-ben tehát már ismét nála tanultam. A Zeneakadémiára 1949-ben kerültem be úgy, hogy először egy rövid ideig Waldbauer Imre óráit látogattam, majd előjátszottam Zathureczky Edének. Ő soha nem vállalta kisgye­rekek tanítását, de engem megsze­retett és 13 éves koromban felvett. Ez óriási dolog volt: emléke a mai napig elevenen él bennem. Gondolja meg, én, a rövidnadrágos kissrác a nagyok között! Ma már nevetséges köztünk a korkülönbség, de Zathu­reczky Ede növendékei: Kovács Dé­nes, Wanda Wilkomirska, Vadas Ág­nes akkor számomra néni és bácsi volt. Zathureczky nem egyéni órákat adott, hanem osztályokat tanított és bizony nagyon meg voltam rettenve, hogy a nagyok között kell játszanom. Ezt aztán hamar megszoktam, de később kiderült, hogy a riadalom köl­csönös volt, hiszen bizonyos dolgo­kat jobban tudtam, mint az egy kis­gyerektől várható lett volna. Zathu­reczky nagy hatással volt rám, nem­csak muzsikusként és tanárként, ha­nem apaszerepet is játszott az éle­temben. Olyan módon irányított, mintha ezt a szerepet maga is fölvál­lalta volna. Mivel ő technikai képzés­sel nem foglalkozott, továbbra is Olga nénivel gyakoroltam, és két ta­nárom levelezve kooperált az érde­kemben. Zathureczky megírta, mi­lyen etűdökön, skálákon kell dolgoz­nom. - Melléktárgyakat is együtt tanult a többiekkel? Fábián János felvétele

Next