Muzsika, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám - GÖNCZY LÁSZLÓ: Élet a vízfejen kíkvül II.
ÉLET A VÍZFEJEN KÍVÜL II. kapott lehetőséget az iskolától a számára megfelelő hangszer beszerzésére, természetesen a növendékek klarinét- és kotta-szükségleteinek kielégítésével egyidejűleg. Teljesen igaza van Romány Pálnénak: a jó hangszerek nem csupán a növendékek képességeinek kibontakoztatásához nélkülözhetetlenek, hanem egyúttal az ütőképes muzsikusokból álló tantestület verbuválásának fontos eszközei is, éppen úgy, mint a megfelelő gyakorlási és lakáskörülmények. Utóbbiak Kecskeméten rendezettek, a nem helybeli tanárok lakásvásárlásakor nyújtott szokásos - bár nem általános! - segítségnél is fontosabbnak érzem, hogy a színészházban szerzett garzonlakások révén sikerült olyan helyzetet teremteni, melyben az utazótanárokra nem nehezedik olyan súllyal a „letelepedni vagy munkahelyet változtatni" dilemmája, mint sok más városunkban. A garzonlakások esélyt adnak a művész-tanárok kétlaki életvitelének hosszabb távú fenntartására, s az igazgatóság bölcsen óvakodik a letelepedés erőszakolásától, így például a garzonlakás használata ellenére is fizetnek útiköltség-térítést az utazótanároknak. A felsorolt előnyök révén ma bármelyik önnön jóhírére adó vidéki városunk vonzóvá teheti - tehetné - magát az ifjú művészek szemében. Van azonban Kecskemétnek egy igen jelentős helyzeti előnye: a fővároshoz való közelsége. (Ami a zeneoktatást illeti, e téren távlati konkurenciát jelenthet a város számára a még előnyösebb fekvésű Vác.) E közelségnek köszönhetően a kecskeméti muzsikusok számára megmarad a budapesti munkakapcsolatok fenntartásának lehetősége éppúgy, mint a fővárosi koncertélet előnyeiből való részesedése. Kecskeméti beszélgetéseim során egyértelművé vált, hogy ez a tény motiválta az itt állást vállalt budapestieket. A földrajzi helyzet szerepe azonban nem szűkíthető le a tantestület összetételében mutatkozó pozitív hatásra. Ugyanilyen fontos, hogy a beiskolázás talán legfőbb bázisa az a növendékréteg, amely felvételi vizsgát tesz a fővárosban (is), de ott nem kerül be a konzervatóriumba, ezért itt végzi tanulmányait. És most szánjunk egy percet arra, hogy a jól ismert, általában felületesen tudomásul vett, sőt sokak által még természetesnek is tartott tények információtartalmát egyszer végre jelentőségének megfelelően értékeljük! Induljunk ki abból, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain - hosszú távon nézve - elméletileg hasonló az esély jó, netán kiemelkedő zenei képességű gyermekek születésére. A gyakorlat azonban már e ponton eltér az elmélettől, feltéve ugyanis, hogy társadalmunkban a történelem folyamán egymást követő politikai rendszereknek - beleértve az utóbbi 40 év történelmét is - minden mesterkedésük ellenére sem sikerült mindenhatóvá tenni a kontraszelekciós mechanizmusok működését, okkal feltételezzük azt is, hogy az értelmiség koncentrálódásának területein az átlagosnál valamivel magasabb a jó képességű - és ezen belül a jó zenei képességű - gyermekek születésének esélye. Az olló azonban tovább nyílik: mire a képességből tehetség lesz (a szó valódi, nem pedig a zenésztársadalomban használatos elferdített-félreértett jelentése szerint), addigra az otthonról hozott, sok generáció alatt összegződő pozitív és negatív hatások -viselkedéskultúra, érdeklődési irányok, szellemi affinitás, fegyelem, morál, impulzusok, és így tovább -az azonos képességűek között is óriási különbségeket eredményezhetnek és viszont, óriási képességbeli különbségeket nivellálhatnak. De ezzel még nincs vége; itt lép a folyamatba az iskolarendszer, amely gyökeres változásokat produkál a képesség-tehetség viszonyban, mégpedig általában tovább csökkentve az amúgy is csak elméleti fogalomként létező esélyegyenlőséget, hiszen az iskolák száma és minősége megint csak az értelmiségikoncentráció fokának függvénye. („Szerencsére" az egyes családok anyagi helyzetének növekvő eltéréseit most figyelmen kívül hagyhatjuk: ma már a viszonyok oly mértékben ziláltak, hogy a politikai és ipari vezetőréteg, illetve az élsportolók, valamint az analfabéták és kisnyugdíjasok közé eső tömeg belső rétegződését témánk szempontjából áttekinteni lehetetlen.) Az érintettek mellett még egy fontos tényező befolyásolja az egyén sorsának alakulását: a lakókörnyezetében igénybe vehető „kulturális infrastruktúra", vagy másképp fogalmazva a kulturális impulzusok gyakorisága, minősége és hozzáférhetősége. Ha e gondolatmenetet alkalmazzuk országunk jelenlegi viszonyaira, már nem is csodálkozunk azon, hogy a budapesti szakközépiskolából kiszoruló növendékek révén Kecskemét jóval szerencsésebb helyzetben van, mint a többi vidéki konzervatórium. S ha már idáig eljutottunk, talán érdemes elgondolkodni a vidéki és fővárosi művésztanárok munkafeltételeinek különbségein; e különbségek fényében némileg felértékelődik az egyegy vidékről jött növendék sikeres zeneakadémiai felvételi vizsgájáig vezető tanári munka?! A Kodály-iskola számára persze legalább ilyen fontos a megyei zeneiskolákkal kiépített kapcsolatrendszer, hiszen az onnan érkező jelentkezők még ma sem tolonganak a