Muzsika, 1990 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1990-11-01 / 11. szám - KIRÁLY PÉTER: Bethlen Gábor udvarának zeneéletéről II. - Don Diego de Estrada spanyol táncmester
33 BETHLEN GÁBOR UDVARÁNAK ZENEÉLETÉRŐL hotott. Ekkor belépett a huszonnégy apród mutatós és drága díszruhákban, kezükben fáklyákkal, és eljárták a gallarda passeóí és cruzadótt és minden cruzado végén egy-egy mudanzát csináltak, belépéskor csakúgy, miként a tánc végén. Amikor pedig véget ért a tánc, egy kellő pillanatban tett udvarias bókkal ugyanabban a rendben kivonultak. A hangszerek elhallgattak, s a harci dobok és trombiták hangjára megkezdődött a második bevonulás a gerelyekkel és a kis bőrpajzsokkal, galoppban, miként a lovak, és egy hibátlan caracol (csiga) után hat négyes csoportra oszlottak és egyik a másikat megtámadta, s olyan ügyesen vetették el a gerelyeiket, hogy nem hibáztak, s az ütemből sem estek ki... Akkor középen felállítottak egy palánkot, s a lovagok beléptek bajvívó lándzsáikkal, s azokat a hangszerek hangjára emelgették, amikor is gálánsan megszólaltak a harci dobok, valamint a trombiták és mindenki nagy örömére kezdetét vette a torna..." Estrada beszámolója több szempontból is igen érdekes. Először is megismerhetjük belőle a Bethlen uralkodásának vége táján a fejedelmi udvarban felhangzott tánczenének legalább egy részét. Mint látható, az említett darabok mind a korabeli nemzetközi repertoárhoz tartoztak. A parana és galliarda a 17. század első harmadának egyik legfontosabb lassú-ugrós táncpárja volt, amely átvette az előző században domináló passamezzo és saltarello kettős szerepét. A tardion (tourdion) ugyan a franciáknál és az olaszoknál már a 16. században is ismert gyors tánc volt, de még a következő század elején is nagyban táncolták. A barrera (barriera) ezzel szemben a 16. század végének és a 17. század elejének olasz táncrepertoárjához tartozott. Ráadásul - ellentétben az eddig említett táncokkal, amelyek zenéje állandóan különbözhetett - a jelenleg ismert barrerák mind egyetlen egy, fanfárdallamra épülő darabnak nagyon közeli változatai. (Lásd a kottapéldát.) A barrera esetében tehát biztosan azonosítható a Bethlen udvarában felhangzott zene. A canario a barrerához hasonlóan a 16. század legvégén elterjedt tánc volt, s ez is olasz forrásokban bukkant fel először, de később azután egész Európában ismertté vált, s még a 18. század elején is járták. Habár a forrásokban nemcsak egyféle canario dallam található, mégis ennek a táncnak a zenei változatossága jóval más egykorú daraboké mögött maradt, a legtöbb canario azonos körbe tartozó melódiákra épült. Habár azt nem tudhatjuk, hogy Bethlen udvarában melyik változat hangozhatott fel, de a mellékelt kottapéldák alapján végeredményben mégis egyértelmű képet alkothatunk arról, milyen volt a korabeli canario, és elképzelhetjük, mire táncolhattak az erdélyi udvarban. Estrada beszámolójának figyelemre méltó adaléka, hogy felsorolja a galliardának mindazokat a fontos táncfiguráit, amelyeket ő maga bemutatott, illetve amelyeket a kiválasztott huszonnégy apródnak betanított, vagyis a paseck-el (egyszerű tánclépések), mudanzákat (mutatós variációk), vueltát (forgás), cabriolát (ugrás), cruzadol (lábkeresztezés). Hangsúlyozni kell azonban, hogy az udvar csodálata - mint az az elbeszélésből világosan kiderül - nem magának a Barrera dallamok különböző forrásból BARRERA a di dame (1605) | UR IM| U r | I... |||