Muzsika, 2000 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám - FEUER MÁRIA: Mókamester énekmester: Londoni beszélgetés Rózsa Verával
MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN nem, de majd megtelefonálom. Telefonálni akart két év után! Mit lehet erre mondani? Szégyen, gyalázat. Előfordult az is, hogy a legnagyobb énekesnők egyike megkeresett, mert valami problémája volt a hangadással, s egy karmester tanácsolta neki, hogy jöjjön hozzám. Azt mondtam, hogy amíg nem beszéltem a tanárával, addig nem vállalom, így is történt, pedig ezzel az énekesnővel nem volt könnyű dolog így bánni. Fel is hívtam a mesterét, és megkérdeztem, kifogásolná-e, ha a hölgy hozzám jönne. A tanárnő meg volt lepve, ilyet még nem kérdeztek tőle. Kifogása nem volt, csak óvni akarta a tanítványát. Ez is hozzátartozik a mesterség nehézségeihez. Abból, hogy valaki jól vagy éppen rosszul énekel, honnan tudhatnám, mennyit, milyen módon dolgozott korábbi tanárával? - Hadd térjek vissza a beszélgetés elején elhangzottakra: miért nem beszélsz szívesen a háborúval kapcsolatosan eseményekről? Első férjed Weiner László volt. Hozzá fűződik ez a mondat? - Weiner Lászlóról azért nem szeretek beszélni, mert sírni kezdek. Most mégis megteszem. Soha, soha olyan tisztességes, becsületes, jóságos és zseniális embert nem ismertem, mint amilyen ő volt. Tehetsége, szerénysége elmondhatatlan. Elpusztították. Valaki értesített, hogy két óra múlva felszámolják azt a tábort, amelyben fogva tartották Magyarországon, de ha idejében odaérek, talán még megmenthetem. Kodály írt egy levelet, amelyben kéri, hogy kíméljék meg ezt a rendkívül tehetséges embert. Természetesen azonnal indultam, de az a gazember, aki elvitt a táborba, útközben, a kocsiban meg akart erőszakolni, s én természetesen ellenálltam. Ez ösztönös reakció volt, de azóta se tudom megbocsátani magamnak. Azt kellett volna mondanom, hogy siessünk, vigyen el, s utána tegyen, amit akar. Mindenesetre ez volt az oka, hogy tizenöt perccel lekéstük a táborbeliek elindítását. Lacit korábban egy apácarend főnöknője bújtatta, de amikor Laci meghallotta, hogy mindenkit elvisznek, azt mondta, ő nem akar kivétel lenni. Nem tudom elmondani, milyen nagyszerű ember volt. Hihetetlenül sokat tanultam tőle. Mielőtt elvitték, utoljára még azt mondta, lejátszom neked valamit. Ez Izolda halála volt. És én nem mentettem meg a miatt a szörnyeteg miatt... Sok szépet és sok rosszat éltem át, csodálatos élményeket szereztem, és a bajokból gyakran képes voltam viccet csinálni. Egy ideig Ceglédbercel környékén bújtunk el, s amikor elkaptak, behívták a főjegyzőt, hogy ő hallgasson ki. Borzasztó csúnya ember volt. Megkérdezte, hol vagyok állásban, s én azt válaszoltam: Rigler József Edénél. Ez jutott eszembe, mert az ő üzlete állt a sarkon. A - mondta a főjegyző fölhívhatom? - Hogyne. - De tudja, ha kiderül, hogy hazudik, börtönbe kerül velem? Mire én. - Ha önnel, akkor boldogan. - Ma elképzelni is nehéz, hogyan lehettem ilyen szemtelen, de így tudtam megmenekülni. Ez persze még a németek bejövetele előtt történt - később sikerült időben külföldre mennem. - Ceglédbercelen szerezted a betegségedet? - Azon a környéken, az erdőben. Ott lettem beteg, s ezzel függött össze az említett bénulásom. De ahhoz képest, hogy mások min mentek keresztül, szerencsésnek mondhatom magam. A svéd követségen is dolgoztam. Starker volt a tűzoltó. Ajtay Viktor a rendőr s én a hivatalnok. Akkoriban jöttek az üldözöttek menlevelet kérni. Később, amikor Svédországban adtam dalestet, odajött hozzám Wallenberg fivére, s azt mondta, szerinte Wallenberget az oroszok ölték meg. - Így sem beszélsz szívesen ezekről az évekről, térjünk hát vissza a szakmádhoz. Mi a különbség a mesterkurzus és a rendszeres tanítás között? - A mesterkurzuson mondhat olyasmit az ember, amit az énekes talán nem hallott a tanárától, vagy ha hallott, megerősítésre szorul. De ellenvéleményt is kinyilváníthatok, vagyis tanácsolhatok olyasmit, ami szerintem jobban megfelel az énekesnek. Maga a kifejezés azt jelenti, hogy aki az órát adja, annak mesternek kell lennie. Ez persze nem mindig van így. Előfordul, hogy valaki nagyon szépen énekel, de nem azon a módon, ahogyan én képzelem, ilyenkor az ember, ha tisztességes, azt mondja: nagyon szép, de talán érdemes volna valami mást is kipróbálni. Ha nem tisztességes a „mester", akkor a tanárra hárítja a hibát. De a mesterkurzus mégis azt jelenti, hogy valami többletet kell adni a növendéknek. Mondjuk Pauk Gyuri tehetségéből és tapasztalatából adódóan más megoldásra vagy kifejezésmódra tudja rávezetni a növendékét, mint a saját hegedűtanára. Persze vannak olyan kiváló művészek, akiknek nincs tehetségük a tanításhoz. Nem tudnak bánni a növendékkel, hiszen a tanítás egészen más, mint az előadóművészet. A kurzus során az is fontos, hogy ne térítsük el a növendéket attól, amit eredetileg művel, hanem adjunk hozzá valamit. A rendszeres tanításnál viszont tiéd a felelősség, a te kezedben van a növendék tehetségének formálása, adottságainak kiaknázása. - Magyarok járnak hozzád? - Persze, de nagyon drága dolog itt élni, lakni, s ezt kevesen engedhetik meg maguknak. Sőt az ösztöndíj mellett is számolni kell a megélhetés nehézségeivel, mert az a pénz csak a tanulást fedezi. Ha a tanár mesterkurzust vezet, akkor általában elutazik valahová, s akkor hívják vissza, ha meg vannak elégedve a munkájával. Végül is szerencsésnek mondhatom magam: szép volt a pályám, sikeres tanárnak számítok, számos kitüntetést kaptam, s ha sok keserűséget kellett is elviselnem, gyönyörű dolgokat éltem át, van egy drága fiam, a humorom pedig sohasem hagyott cserben. Pályám megkoronázása, hogy olyan elismerést is kaptam, amit nagyon kevesen. 1999 tavaszán London város díszpolgára lettem. Az ünnepi szónok szerint Kossuth Lajos óta én vagyok az első magyar, aki ebben a kitüntetésben részesült. FEUER MÁRIA TANÍTÁS KÖZBEN