Muzsika, 2001 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7. szám - RICHTER PÁL: "Walthere, audis symphoniam hungarorum, qualiter sonat?": Ezer év zenetörténete a Budapesti Történeti Múzeumban
netörténet Csíksomlyó, 1676). Szép számban láthatunk kiállítva magyar és latin nyelvű liturgikus könyveket (kéziratos és nyomtatott protestáns graduálokat, a korban használatos Esztergomi Missalét, a pálosok Újhelyi graduálját), vegyes tartalmú tabulatúrás kéziratokat, valamint Girolamo Diruta Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek ajánlott, dialógus formában megírt tankönyvét, az Il Transilvanót. Megismerhetjük a korszak jelentősebb zenészegyéniségeit, a külön részlegben bemutatott brassói születésű lantművész, Valentin Greff alias Bakfark Bálint mellett a Sopronban működött Andreas Rauchot, Johann Wohlmuthot, a bártfai orgonista Zacharias Zarewutiust és az erdélyi ferences Kájoni Jánost. Ebből a korszakból már több hangszer is megmaradt, melyek közül néhányat (egy virginált, a Széchenyi család tulajdonában volt cinket és egy viola da gambát) szintén kiállítottak. Újabb korszakhatár a középső és déli országrészek felszabadulása a török uralom alól, és Buda visszafoglalása. A 18. század a Habsburg Birodalom részévé vált országban a nagyarányú fejlődés, az építkezés időszaka, nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúrában, a művészetek ápolásában is. Jól tükrözik ezt a zeneélet színtereit, az Esterházy hercegi udvart és a városokat bemutató egységek. Az Esterházy hercegi család európai szintű reprezentációja Esterházy Miklós (1714— 1790) idején éne el csúcspontját. A kiállított Joseph Haydn-autográfok többek között arról tanúskodnak, hogy Pompakedvelő Miklós idején Eszterháza az európai zene egyik központjává vált. A városok közül a katolikus egyházi központok (Győr, Pécs, Nagyvárad, Veszprém) voltak a legjelentősebb támogatói a zeneéletnek, ahol jól képzett, és a kiállított dokumentumok szerint jelentős többségben német, cseh, morva zenészek álltak szolgálatban. Szabályt erősítő kivétel, hogy a század egyik legtehetségesebb szerzője, Istvánffy Benedek magyar származású volt. E korszak ugyan nem kedvezett a nemzeti sajátságokat felmutató zenei stílus felszínre kerülésének, de magas minőség iránti igénye révén a magyarországi zenekultúrára gyakorolt pozitív hatása mind a mai napig érezhető. Metszeteken, táncábrázolásokon és táncgyűjteményeken követhetjük nyomon mint(1823-1887), egy két évszázadon át, hogy honnan eredt, hogyan alakult ki fokozatosan több stílus elemeinek szintéziséből a 19. század közepére a magyarországi zenei központokat meghódító verbunkos, illetve a hozzá hasonlóan sokgyökerű csárdás stílus, amelyek a magyar nemzeti műzene alapját képezik. A tánctörténeti áttekintéshez hasonlóan több évszázad adatait felvillantva kapunk nagyszerű összefoglalást a cigányzenészek, a cigányzenekarok és az általuk játszott zene történetéről, a verbunkos szerző Bihari Jánostól egészen a magyar nótáig. A 19. század magyarnak tartott stílusa mentén kapcsolódik a kiállítás Liszt Ferenchez, kiemelve az egész Európát meghódító, francia műveltségű és német anyanyelvű mester életéből a szülőföldhöz, Magyarországhoz, a magyarsághoz kötődő részleteket. Művek, levelek, emléktárgyak, hangszerek, bizonyítékok egész sora hirdeti Liszt elkötelezettségét hazája iránt. Zenei intézményrendszerünk, a polgári koncertélet, az operajátszás, a zenei sajtó, a zenei oktatás, a Zeneakadémia megszületése mind a 19. századnak köszönhető, melyet a kiállítás részletesen, sok-sok dokumentummal, képpel, tárgyakkal szemléltet. Zenetörténeti kutatásunk viszonylag újabb területeinek gazdag eredményeit láthatjuk a magyarországi zenés színházról (a kezdetektől egészen a 20. század első évtizedéig), a népszínművekről, az operettről és a dualizmus koráról. A kiegyezést követő szűk ötven esztendőről, amely meghatározza 20. századi zeneéletünk első évtizedeit, felneveli a világhírűvé vált magyar előadóművészek első generációját, és amelyben olyan nagyságok végzik iskolájukat, szerzik meg zenei alapműveltségüket, mint Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán és Bartók Béla. Nem lenne teljes a tablók sora, ha Bartók és Kodály művészetének meghatározó eleméről, a parasztzenéről, azaz a népzenéről és annak kutatástörténetéről nem szólna önálló fejezet, nagy mennyiségű hangzó illusztrációval és a népzenekincs keresztmetszetét jelentő teljes Patria-felvételsorozat számítógépes (CDROM) változatával. Búcsúzóul fényképeken, filmrészleteken köszönnek ránk az elmúlt évszázad legnagyobbjai, jelenlétükkel bizonyítva egy tartalmilag nehezen körvonalazható és magyarázható fogalom, a magyar tehetség létezését. RICHTER PÁL (A kiállítást az érdeklődők 2001. október 29-ig tekinthetik meg.) az európai sikereket arató zongoraművész hangszere FELVÉGI ANDREA FELVÉTELEI Székely Imre 2001 JÚLIUS • MUZSIKA 13 5