Muzsika, 2003 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám - TÓTH PÉTER: Borral és bor nélkül: Vántus István Kortárs Zenei Napok
Régi-régi és nem túl előremutató vita tárgya, hogy van-e kulturális élet a (budapesti) vízfejen kívül? Ilyenkor a személyükben érintettek vérmérsékletüktől függő higgadtsággal vagy indulattal elmagyarázzák, hogy miért nincs, amikor van, illetve, hogy miért van, amikor nincs. A vita természetesen parttalan, s miután mindkét fél jól kidühöngte magát, minden ugyanott folytatódik. Szerencsére egyre több helyen jönnek rá az érintettek, hogy élet ott van, ahol teremtenek maguknak. Ahol nem csak néhány jó szándékú fantaszta, hanem egy egész város -beleértve a városvezetést - tartja fontosnak az életminőség emelését. Szeged e téren szerencsésnek mondható. A gyönyörűen felújított házak, paloták, barátságos sétálóutcák, remek könyvesboltok, kulináris örömökre csábító cukrászdák, a színház és az opera, a könyvtár és a múzeum, valamint a nagy tradíciójú egyetem mind-mind lakható, sőt tartalmasan élhető város képét mutatja. A magamfajta (kultúr)turistának legalábbis. Nem szeretnék belemenni abba a vitába, hogy A Mai Magyar Zene Hete illetve a jogutódjaként létrejött Vántus István Kortárs Zenei Napok pontosan hol is helyezkedik el a vidéki kortárs zenei események sorában, de tény, hogy 31 év alatt több tucat szerző sok száz műve hangzott el a Tisza-parti városban. A november második felében (2002-ben 18. és 21. között) évente ismétlődő fesztivál forgatókönyve lassan állandósulni látszik. A nyitó est rendre egy-egy szegedi illetőségű művész, illetve meghívott vendégeinek hangversenye. Az idén Réti Attila váratlan betegsége miatt ez a hangverseny sajnálatos módon elmaradt, így minden különösebb ceremónia nélkül, a szintén hagyományos Zeneszerző és közönsége című beszélgetéssel vette kezdetét a rendezvénysorozat. Egy átlagos szegedi zenei évad nem jeleskedik a huszadik századi reper-HERNÁDI OSZKÁR toár ápolásában, ami két dolgot is eredményez. Az egyik, hogy az ehhez affinitást érző előadók boldogan ragadják meg az alkalmat egy-egy komoly megmérettetésre, a másik, hogy nem nagyon alakulhatott ki a kortárs zene iránt érdeklődő közönség. Ez utóbbi (néhány sznob fesztivált leszámítva) világjelenség, mégis zavarhatja a szervezőket, elbizonytalaníthatja az előadókat. Mind hangszer-összeállításban, mind stilárisan igen széles választékot nyújtott az esti kamarahangverseny a Konzervatórium nagytermében. A „nagy öregektől" - Maros Rudolf, Durkó Zsolt - az úgynevezett fiatal generációig, a matematikai modelleken alapuló zenéktől a „posztmodernig", a bonyolulttól a könnyen befogadhatóig igen változatos étlapot kínált. S mint ahogy nincs olyan étterem, ahol valamennyi - egyébként másoknak nyilván ínycsiklandó - étel találkozna ízlésünkkel, úgy itt is erősen megoszlott a közönség véleménye. MAROS RUDOLF Strófák című ének-ütő-hárfa-triójával rögtön ízelítőt kaphattunk a hetvenes évek zenei világából. Az egyszerre hagyományos és (a maga korában) új zenei kifejezésmódokat expresszíven ötvöző kamarazene egy árnyalattal élettelibb előadásban talán nagyobb hatást válthatott volna ki. KOCSÁR MIKLÓS-t már jó ideje az egyik legjelentősebb kórusszerzőként tartja nyilván mind a zeneszerzői, mind az énekkari szakma. Éppen ezért volt különösen érdekes Tre nottumi címet viselő három zongoradarabja, mely teljesen más utakon, de végül is ugyanazt az igényes zeneiséget közvetíti, mint vokális művei. REMÉNYI ATTILA Miniatűrök hárfára című kompozíciója nyíltan vállalja az összevetést Kurtág Játékaival. A hét apró tételből álló sorozat egy-egy zenei ötlet felvillantása. Felletár Melinda személyében kitűnő előadót talált a technikailag igencsak nehéz mű előadásához. HORVÁTH BARNABÁS és MOLNÁR LÁSZLÓ kompozíciói gondosan megmunkált alkotások, és ha nem rengették is meg a „konzi" falait, nyugodtan bekerülhetnének a kortárs dal-, illetve duórepertoárba. Az est során két, egymástól hangkarakterben nagyon is elütő, de technikailag és előadásmódban egyaránt kiváló énekesnőt ismerhettünk meg. Forgó Nóra Horváth Barnabás három dalát, Borral és bor nélkül Vántus István Kortárs Zenei Napok FELVÉTELE Vántus István kortárs zene