Muzsika, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2004-07-01 / 7. szám - LUKÁCSI BÉLA: Beszélgetés Erdei Péterrel, a Debreceni Kodály Kórus karigazgatójával

országszerte „Alapvetően vidékpárti vagyok" Beszélgetés Erdei Péterrel, a Debreceni Kodály Kórus karigazgatójával - Nem volt könnyű megszervezni a találkozásunkat: beletelt néhány hónap­ba, mire szakítani tudott egy szabad órát erre a beszélgetésre. Ennyire tele a naptára? - Azt hiszem, ez így van minden olyan együttes esetében, ahol fo­lyamatos a munka. Ezért aztán bizonyos időpontokat már hóna­pokkal, sőt olykor évekkel korábban ismerünk. Ráadásul ezekre a feladatokra fel is kell készülnünk, tehát elmondhatom: másfél-két évre előre szinte minden napra van már valami a naptáramban.­­ És ez csak az egyik tevékenysége a sok közül! Mert a Kodály Kórus mel­lett vezeti a kecskeméti Kodály Intézetet is, karnagya a Pedagógus Énekkar­nak, első vendégkarnagya a Magyar Rádió Énekkarának, vannak nemzetkö­zi kötelezettségei, tanít a Zeneakadémián... - ... a zeneakadémiai tanítást harminc év után, az el­múlt tanév végén abbahagytam. Úgy gondoltam ugya­nis, hogy ennyi mindent nem lehet együtt csinálni. - Miért éppen ezt áldozta fel? - Mindig is úgy éreztem, életemet két hatalmas erőközpont működése irányítja: az egyik a kodályi gondolat, a kodályi zenei nevelési eszme hagyatéka, il­letve ennek védelme vagy - ha szabad így mondanom - átmentése a jövő számára. Ezt mérte rám az élet, ennek a feladatnak próbálok megfelelni, amennyire erőmből és lehetőségeimből telik. A másik a kórusművészet, az előadóművészet. A tanári munka valahol a kettő kö­zött van. Úgy éreztem, abban a néhány aktív évben, amit az élet számomra remélhetőleg még engedélyez, erőimet inkább e két fő területre kell összpontosíta­nom. Az előadóművészet eddig amúgy is inkább kísérő jelensége volt az életemnek. Annak ellenére mondom ezt, hogy nagyon sokat dolgoztam a Rádió Énekkarával, a Kodály Kórussal, meg egyéb énekkarok élén külföldön is. Ez most így látszott szerencsésnek. —A Debreceni Kodály Kórushoz harmadszor tért vissza vezetőként: először 1983/84-ben, másodszor 1998-tól 2000-ig irányította, vagyis egyik esetben sem hosszú ideig. - Debreceni vagyok. Ott is érettségiztem, és életem első igazi, nagy zenei élményeit is ott kaptam, mégpedig a Debreceni Kodály Kórusban. Részben az alapító karnagy, Gulyás György személyé­nek, részben az általa felvonultatott kórusrepertoárnak köszönhe­tően. Pályám szempontjából rendkívül fontos, meghatározó néhány év volt ez, mert ennek hatására jelentkeztem a hatvanas évek elején a Zeneakadémiára. Aztán fiatal tanárként visszakerültem Debrecen­be, és Gulyás György mellett, az ő helyetteseként dolgoztam. Ami­kor pedig ő nyugállományba vonult, egy időre én vettem át az ének­kar vezetését. Úgyhogy ez most valóban a harmadik hazatérésem. - Van-e különbség a mostani és az előző hazatérések között?A Debreceni Kodály Kórus most is a Debreceni Kodály Kórus, ön is az, aki volt, de mások­é ma a céljai? Esetleg másképp látja-e most az énekkart, viszonyát az ének­karhoz? - Rengeteg a hasonlóság, s ennek oka részben az, hogy a kollégá­im nagyon kedvesen fogadtak. Aztán annak ellenére, hogy Budapes­ten is dolgozom, továbbra is alapvetően vidékpárti vagyok. Legfon­tosabb céljaim egyike segíteni a zeneéletét annak a vidéki városnak, ahol éppen vagyok, mindent megtenni azért, hogy felzárkóz­hasson, partnere lehessen bármelyik európai zenei központnak. Nyugat-Európa számtalan pontján megfordultam, s azt tapasztal­tam, hogy nemcsak a fővárosra koncentrálódik a zeneélet, sőt igen sok helyütt valójában egyáltalán nem a fővárosra koncentrálódik. 2004 JÚLIUS • muzsika 21 51

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék