Muzsika, 2007 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2007-10-01 / 10. szám - MOLNÁR SZABOLCS: A "gyönge stílus" fesztiválja
fesztiválok országszerte.] Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál idei zenei programjának és arculatának alakítóiról, Keller András művészeti vezetőről, Varga Mátyás fesztiváligazgatóról és Veres Bálint szerkesztőről, elsősorban bátorságuk miatt. Tisztában voltak ugyanis azzal, hogy a 70. születésnapját ünneplő ukrán Valentyin Szilvesztrov, valamint Franz Schubert műveiből összeállított műsor kortárs zenei része ezúttal sokkal nagyobb kockázattal fog járni, mint a megelőző években. Két esztendővel ezelőtt, amikor Szofija Gubajdulinát hívták Pannonhalmára, a hazai közönség által is respektált szerzőről nyújtottak a szokásosnál jóval szélesebb áttekintést; rá egy évre pedig (emelvén a tétet) az idehaza gyakorlatilag ismeretlen olasz Salvatore Sciarrino muzsikájának kvalitásáról győzték meg a publikumot. Ezúttal viszont egy nálunk ismeretlen, borítékolhatóan ellenállást keltő és vitákat provokáló alkotót hívtak meg. Olyan szerzőt, akiről előre elárultáka gyanútlanok számára legkésőbb a pénteki nyitóhangverseny programismertetőjében), hogy a „művészet betegágyát" körülálló három halálangyal (az utópia, a giccs és a hallgatás angyalai) közül a hetvenes évek óta a „giccs angyalával néz szembe" (nem szó szerinti idézet Veres Bálint ismertetőjéből). Első benyomásaimról - a felkészítő figyelmeztetés ellenére - csak döbbenten tudok beszámolni: nem csak arról van szó ugyanis, hogy zenéje problémátlannak tetsző hangzásával Szilvesztrov a hallgató 19. század iránti nosztalgiájára épít (ez önmagában sok mai zeneszerzőre igaz lehet, Pendereckitől Pártig), hanem hogy ez a zene még 19. századi keretek között is giccsnek számítana. Mintha egy Schumann-kortárs Schumann- vagy Chopin-epigont hallanánk — mondanám barátian, vagy konzervatóriumi stílusimitációt, ha felháborodásomnak is hangot szeretnék adni. Itt akár be is fejezhetném ezt a recenziót, ha most nem Magyarország leginspirálóbb kortárs zenei fesztiváljáról lenne szó. Pannonhalmán ugyanis az ember már megtanulta, hogy a dolgok csak fokozatosan tárják fel valódi arcukat. E tudás birtokában azzal az érzéssel álltam fel a péntek esti koncert végén, hogy vasárnap délre bizonyára meg fog változni a véleményem. Sőt titkon abban reménykedtem, hogy e változás lesz majd a fesztiválélmény veleje, de - mint a megfogalmazásból is kitűnik - végül csalódottan utaztam haza. Az öt koncert és egy 1993-as portréfilm (Les enfants illegitimes d'Anton Webem) köz ben többször is érteni véltem Szilvesztrov művészetének lényegét, de e pillanatnyi megvilágosodásokat - a Szilvesztrov-zene megtapasztalt dramaturgiájához hasonlóan -mindig elhomályosulás követte. Az említett portréfilm címe alapján arra számítottam, megtudom, miként vált - esztétikai értelemben - Szilvesztrov (Gubajdulinával együtt) A „gyönge stílus" fesztiválja Arcus Temporum Pannonhalmán, negyedszer Webern törvénytelen gyermekévé. Mi az oka annak, hogy egy Schönberg-és Webern-kottákat titokban tanulmányozó, a weberni örökséghez igazodni vágyó komponista a '70-es évek közepén, Kijevben látványosan szembefordul azzal az avantgárddal, amelyért tulajdonképpen feláldozta az életét. Ráadásul szembefordulásának produktumai legalább annyira gyanúsak és egzisztenciális értelemben ellehetetlenítők voltak, miként a posztweberni zene. Harminc évvel később persze úgy tűnhet, Szilvesztrov egyszerűen leváltotta a Valentyin Szilvesztrov posztwebernit a posztmodernnel, pedig az utóbbit még ki sem találták. S mindez nem Nyugaton, hanem a leggyengébb láncszem címkére bízvást aspiráló Ukrajnában történt - még mondja valaki, hogy Leninnek nem volt igaza! De a film nem erről szólt, hanem arról, miként lett Gubajdulina és Szilvesztrov saját hazájában törvényen kívülivé azért, mert nem Hrenynyikovra, hanem Webernre figyelt. A nyugati csőlátás minősített esete. Elképesztő volt viszont a film utolsó jelenete. Szilvesztrov egy idilli, ligetes erdőben áll, gondosan törölgeti egyszárú szemüvegét. Eközben arról beszél, hogy a rendszer biztosította, hogy nyomorúságos kis lakásából időnként alkotóházba menekülhessen. Látjuk is a házat, mely - Szilvesztrov elmondása szerint - túl közel van egy gyerektábor-VARGA MÁTYÁS FELVÉTELE 14 muzsika • 2007 OKTÓBER