Muzsika, 2007 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2007-11-01 / 11. szám - J. GYŐRI LÁSZLÓ: "Irányt és módszert váltottunk"

sincs meg sem a személyi apparátusa, sem az infrastruktúrája. Nin­csenek megfelelő régi hangszerek, nincs alkalmas elektroakusztikai stúdió. Ezek hiányában nem hozhatunk létre olyan színvonalú régi, illetve kortárs zenei tanszakot, amilyen például a zongora vagy a vo­nós tanszak. Közben viszont - ezt a Muzsika olvasói tudják - egy­re növekszik a Budapest Music Center, ennek kebelében működik majd az Eötvös Intézet, már most is itt van a kortárs zenei informá­ciós központ, s a BMC új épületet létesít, egyszóval óriási kortárs ze­nei centrum jön létre, amely időben egybeesik a Zeneakadémia meg­újulásával. A kettő összetalálkozik. A mi nagy projektünknek része a Gőz László-féle projekt. A BMC a Zeneakadémia révén kapott öt­százmilliót a Mátyás utcai építkezéshez. Elképzelésünk szerint ott lesz a kortárs zenei oktatás, ahol olyan mesterek tanítanak majd, mint Kurtág vagy Eötvös. A BMC olyan szemléletet képvisel, amely a Zeneakadémiát nem jellemzi. Eredményesebb egy ilyen együttmű­ködés, mint ha mindenáron megpróbálnánk a Zeneakadémia jelen­legi szervezetébe integrálni a kortárs zenei képzést, ez ugyanis óha­tatlanul érdekkonfliktusokhoz vezetne. Bár ez még nem tűnik olyan megoldottnak, ugyanez áll a régi zenei képzésre is. A hallgatóink részt vehetnek a Soproni Régi Zenei Napokon, vagy játszhatnak va­lamely historikus együttesben, és ezt számítjuk be gyakorlatnak. Ez célravezetőbbnek tetszik, mintha vennénk öt gambát és hat csemba­lót. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a Zeneakadémia nem feledkezik meg erről a fontos feladatról, csak a megoldás lesz más, mint amit eredetileg elképzeltem. A népzenei tanszék beindítását nagy érdeklődés övezi, föl is sorakozott mögé az egész egykori tánc­házmozgalom. - A Zeneakadémia tanárai nem érzik kakukktojásnak ezt a tanszéket? - A koncepció „csont nélkül" átment a szenátus szavazásán, bár nyilvánvalóan - akárcsak a jazztanszék esetében - erősen különbö­zik a képzés a klasszikus zeneakadémiaitól. Az eszme megint csak kézenfekvő: Bartók, Kodály sőt Liszt zenéjét nem lehet előadni auten­tikus népzenei ismeretek nélkül. Tehát az új szak a klasszikus kép­zésnek is inspirációt adhat. Szerintem csak a Zeneakadémia volt most képes egy ilyen képzés beindítására. És fel is kellett vállalnunk a népzene akadémiai szintű oktatását, mert csak itt kaphatnak dip­lomát a népzenetanárok. Van még egy szempont: ez viszonylag ol­csó szak. A képzés nem kerül annyiba, mint a többi szakon.­­ Manapság ez a szempont megkerülhetetlennek tűnik. Ugyanakkor ezzel fü­gg össze a magyar felsőoktatás egyik rákfenéje is: az egyetemek ipari mennyi­ségben ontják a diplomás munkanélkülieket, viszont abban érdekeltek, hogy minél több hallgatójuk legyen, hiszen a bevételeik függnek a fejkvótától.­­ Az államilag finanszírozott keretet előre megszabják, és évről évre sorvad. Az idén a tavalyinál tíz százalékkal kevesebb helyet fi­nanszíroznak, jövőre pedig valószínűleg az ideinél is kisebb létszá­mot fognak támogatni.­­ Ha meggondolom, hogy kommunikáció szakon országosan két és félezer gyerek kezdte meg a tanulmányait az idén, ez nem rossz fejlemény... - Igaza van, a magyar felsőoktatás túlképez, az egyetemek között nagyon erős piaci verseny alakult ki, egyre-másra indítják el a diva­tos szakokat: kommunikáció, menedzsment, média, és így tovább. Ez a jövő szempontjából egészen tragikus. Nekünk, bár sok a zenei­leg tehetséges fiatal, nem szabad felduzzasztanunk a hallgatói lét­zeneélet 51 számot. Már csak azért sem, mert a Zeneakadémia mindig is elitin­tézmény volt, és annak is kell maradnia. És a magyar zeneélet a kö­vetkező években egyre kevesebb muzsikust fog tudni felvenni. Igaz, a pálya nyitva áll, hiszen benn vagyunk az Unióban... - Azért másutt sem jobb a helyzet... - Nem, semmivel sem jobb. De ha jön egy nagy tehetség, bármi­lyen kilátástalan a helyzet, bármennyire nem fog tudni elhelyezked­ni, nem mondhatjuk, hogy inkább menjen máshová tanulni. A hang­szeres szakokra nem kell sok hallgatót felvenni, a tehetségekre kell koncentrálni, és olyasmire kell megtanítani őket, amit az életben hasznosítani tudnak. Márpedig az életben kisebb a valószínűsége annak, hogy az illető a Carnegie Hall pódiumán fog koncertezni, mint annak, hogy bekerül egy másod- vagy - jó esetben — elsőrangú zenekarba. A következő évek egyik legnagyobb feladata a zenekari muzsikusképzés fejlesztése. Ez mindig ezer sebből vérzett az aka­démián. Ez az intézmény Liszt Ferenc nevét viseli, aki nem zeneka­ri művész volt, hanem szólista. Itt eleve adott a szólistaközpontú szemlélet, innen rengeteg nagy művész került ki, de azért a számuk korántsem áll arányban azoknak a számával, akik itt végeztek. Meg kell reformálni a zenekari képzést, legalábbis az elmúlt évek tapasz­talata ezt mutatja. Erre irányulnak az Alma Mater „fedőnevű" pro­jektek is: meghívunk egy-egy nagy „külsős" előadót, illetve teret adunk saját tanárainknak is. Perényi Eszter, Nagy Péter és mások is dolgoznak a zenekarral. Az új elsősöknél bevezetjük a rendszeres ze­nekari képzést: egy héten kétszer Vashegyi György vezetésével Haydn-szimfóniákat fognak játszani. - Emlékeim szerint annak idején Simon Albert már vezetett hasonló foglal­kozásokat, később pedig Pál Tamás dolgozott a zenekarral... - Igen, de rendszeres képzés csak Simon Albert idején folyt, Pál Tamás különböző összetételű hallgatói zenekarokkal dolgozott. Vashegyi György viszont - akinek egyébként saját projektje is lesz, a Máté-passiót adja elő a hallgatókkal - most megkapta az elsősöket, hogy foglalkozzon velünk. A legfontosabb pedig az, amiről Rolla Já­nossal sokat beszélgettünk: a Liszt Ferenc Kamarazenekar amolyan zenekari akadémiát fog alapítani a Zeneakadémián belül. Úgy ter­vezzük, hogy - fakultatív jelleggel - zeneakadémistákat verbuválunk a zenekar mellé, akik az így létrejövő kisebb szimfonikus zenekar­ban szerezhetnek gyakorlatot. November 14-ére, a Zeneakadémia születésnapjára tervezzük a bemutatkozást. Két fiatal versenygyőz­tesünk, Banda Ádám és Várdai István lesz a szólista. A zenekarba be­ül néhány tanárunk is. A történet szépsége az, hogy a zenekar -egyelőre jelképesen - visszatér az akadémiához. - Az ön eddigi rektori időszaka alatt sok személyi változás történt az aka­démián. Egyik-másik konfliktusos volt. - Ketté kell választani a tanárok és az alkalmazottak körében vég­bement változásokat. Marton Éva lett az ének tanszak vezetője, ami nemzetközi rangra emeli a tanszakot. A zongora tanszék élére Nagy Péter került, aki nagy nemzetközi kitekintéssel és kapcsolatrend­szerrel rendelkezik, személyében pedig újfajta szemléletet hoz. Más tanszékek élén is generációváltás történt. A tanszékvezetőnek ma már egyre inkább menedzselnie kell a tanszékét. Fontos, hogy 2007 NOVEMBER • muzsika 5

Next