Muzsika, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)
2016-12-01 / 12. szám - JELENIDŐ - Bozó Péter: Omnes generationes
JELENIDŐ Mini Fesztivál MoiriNes geNeRatioNes BOZÓ PÉTER Mini Fesztivál / Első és utolsó nap 29. alkalommal került megrendezésre a Magyar Zeneművészeti Társaság Mini Fesztiválja, amelyet, mint azt a társaság elnökének, Fekete Gyula zeneszerzőnek műsorfüzetbeli beköszöntőjéből megtudhattuk, Durkó Zsolt 1987-ben, mintegy a rendszerváltás zenei előszobájaként hozott létre. Egyéb teendők mellett a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében megrendezett négy koncertnek csupán első és utolsó napját volt módom meghallgatni - 11-én és 12-én különféle okok miatt számomra bezárt a Bazár, amit sajnálok, annál is inkább, mert a fesztivál második és harmadik napjának programjában is figyelemre méltó művek és szerzők sorakoztak, így szükségképpen egyoldalú benyomásokat szerezhettem csak a rendezvény egészéről. Mindenesetre az eseménysorozat teljes műsorát átlapozva és két estéjét végighallgatva úgy találtam, hogy a sokféleség igen vonzó tulajdonsága a Mini Fesztiválnak. Fontosnak érzem a programszerkesztők szemléletmódját illetően, hogy a műsort nem a vagy-vagy, hanem az is-is szellemében állították össze: egyaránt helyet kaptak friss és időtállónak bizonyult régebbi darabok. Úgy láttam, hogy többé-kevésbé a kortárs zeneszerzés teljes spektruma képviseltette magát (talán csak Jeney Zoltán nevét hiányoltam a műsorfüzetből). A Kodályösztöndíjas pályakezdő és a fiatalabb nemzedék tagjai mellett néhány idősebb, s már elhunyt kortársunk művei videóanimációk formájában elevenedtek meg. (Szerencsére nem volt gond az internetkapcsolattal). Az általam hallott két koncerten örök kortársaink közül 10-en az 1999-ben elhunyt Bozay Attila cimbalomra írott improvizációinak részletei a számomra elsősorban historizáló stílusú köztéri szobrok alkotójaként ismert Gábor Éva Mária animációjára elevenedtek meg; 13-án pedig Szilágyi Dávid, Törőcsik Ádám és Kóródi Gábor hasonló alkotását tekinthette meg a közönség, amely a 2011-ben eltávozott Petrovics Emil 2. rapszódiájának szólógordonka-változatára készült. Egy tavaly újjáélesztett hagyománnyal összhangban néhány külföldi szerző művéből is kaphatott némi ízelítőt a közönség - igaz, a lengyel-magyar kulturális évad következményeképpen ez valóban inkább csak ízelítő volt. Mert ugyebár lengyel, magyar két jó barát, úgyhogy idén a Mini Fesztivál is tekintettel kellett legyen Bem apó és Kossuth népének megbonthatatlan barátságára. 10-én az 1971-es születésű, krakkói illetőségű, de Koppenhágában is tanult Wojciech Widlak személyében hallhatunk egy jó barátot, míg 13- án egy két évtizeddel fiatalabb komponista, Ignacy Zalewski mutatkozott be a magyar közönségnek. Kettejük művei közül számomra Widlak All my angels (Minden haragom) című, csellóra és zongorára készült duója bizonyult emlékezetesebbnek, amelyet Pólus László, illetve Lajkó István szólaltatott meg, igen meggyőzően. A mű nincs híján a karakteres hangzási effektusoknak, különösen hatásos a mintegy tízperces, többféle karaktert egyetlen tételbe foglaló darab közepe táján az a lassú rész, melyben a cselló keselyűvijjogásra hasonlító, glissandós hangokat ad ki. Zalewski eleven nyitótételből és melankolikusabb zárótételből álló, fuvolára, hegedűre és brácsára írott triója kevésbé hagyott bennem maradandó nyomokat, bár úgy éreztem, hogy Osztrosits Éva (hegedű), Bársony Péter (brácsa) és Ittzés Gergely (fuvola) mindent megtett a mű érdekében. Ami az első nap magyar alkotásait illeti, Madarász Iván igen szellemes 24 - MUZSIKA 2016 DECEMBER