Muzsika, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2016-12-01 / 12. szám - JELENIDŐ - Bozó Péter: Omnes generationes

JELENIDŐ Mini Fesztivál M­oiriNes geNeRatioNes­ ­ BOZÓ PÉTER Mini Fesztivál / Első és utolsó nap 29. alkalommal került megrendezés­re a Magyar Zeneművészeti Társaság Mini Fesztiválja, amelyet, mint azt a társaság elnökének, Fekete Gyula zeneszerzőnek műsorfüzetbeli bekö­szöntőjéből megtudhattuk, Durkó Zsolt 1987-ben, mintegy a rendszerváltás ze­nei előszobájaként hozott létre. Egyéb teendők mellett a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében megrendezett négy koncertnek csupán első és utolsó napját volt módom meg­hallgatni - 11-én és 12-én különféle okok miatt számomra bezárt a Bazár, amit sajnálok, annál is inkább, mert a fesztivál második és harmadik nap­jának programjában is figyelemre mél­tó művek és szerzők sorakoztak, így szükségképpen egyoldalú benyomáso­kat szerezhettem csak a rendezvény egészéről. Mindenesetre az esemény­­sorozat teljes műsorát átlapozva és két estéjét végighallgatva úgy találtam, hogy a sokféleség igen vonzó tulajdon­sága a Mini Fesztiválnak. Fontosnak érzem a programszerkesztők szemlé­letmódját illetően, hogy a műsort nem a vagy-vagy, hanem az is-is szellemé­ben állították össze: egyaránt helyet kaptak friss és időtállónak bizonyult régebbi darabok. Úgy láttam, hogy többé-kevésbé a kortárs zeneszerzés teljes spektruma képviseltette magát (talán csak Jeney Zoltán nevét hiá­nyoltam a műsorfüzetből). A Kodály­­ösztöndíjas pályakezdő és a fiatalabb nemzedék tagjai mellett néhány idő­sebb, s már elhunyt kortársunk mű­vei videóanimációk formájában ele­venedtek meg. (Szerencsére nem volt gond az internetkapcsolattal). Az ál­talam hallott két koncerten örök kor­társaink közül 10-en az 1999-ben el­hunyt Bozay Attila cimbalomra írott improvizációinak részletei a számom­ra elsősorban historizáló stílusú köztéri szobrok alkotójaként ismert Gábor Éva Mária animációjára elevenedtek meg; 13-án pedig Szilágyi Dávid, Törőcsik Ádám és Kóródi Gábor hasonló alkotá­sát tekinthette meg a közönség, amely a 2011-ben eltávozott Petrovics Emil 2. rapszódiájának szólógordonka-válto­­zatára készült. Egy tavaly újjáélesztett hagyománnyal összhangban néhány külföldi szerző művéből is kaphatott némi ízelítőt a közönség - igaz, a lengyel-magyar kulturális évad következményeképpen ez valóban inkább csak ízelítő volt. Mert ugyebár lengyel, magyar két jó barát, úgyhogy idén a Mini Fesztivál is tekintettel kellett legyen Bem apó és Kossuth népének megbonthatatlan barátságára. 10-én az 1971-es születésű, krakkói illetőségű, de Koppenhágában is tanult Wojciech Widlak személyé­ben hallhatunk egy jó barátot, míg 13- án egy két évtizeddel fiatalabb kom­ponista, Ignacy Zalewski mutatkozott be a magyar közönségnek. Kettejük művei közül számomra Widlak All my angels (Minden haragom) című, csellóra és zongorára készült duója bizonyult emlékezetesebbnek, ame­lyet Pólus László, illetve Lajkó István szólaltatott meg, igen meggyőzően. A mű nincs híján a karakteres hang­zási effektusoknak, különösen hatásos a mintegy tízperces, többféle karaktert egyetlen tételbe foglaló darab közepe táján az a lassú rész, melyben a csel­ló keselyűvijjogásra hasonlító, glissan­­dós hangokat ad ki. Zalewski eleven nyitótételből és melankolikusabb záró­tételből álló, fuvolára, hegedűre és brá­csára írott triója kevésbé hagyott ben­nem maradandó nyomokat, bár úgy éreztem, hogy Osztrosits Éva (hege­dű), Bársony Péter (brácsa) és Ittzés Gergely (fuvola) mindent megtett a mű érdekében. Ami az első nap magyar alkotásait illeti, Madarász Iván igen szellemes 24 - MUZSIKA 2016 DECEMBER

Next