NYELVTUDOMÁNY, 3. KÖTET (1910-1911)

3. kötet / 2. sz. - Kisebb közlemények - R. M.: Prohászka János, Petőfi költői nyelvének fősajátságai

158 ISMERTETÉSEK. maradt meg az ó-francziában a Fouc—Foucon, Charles—Cliarlon casus rectus ill. obliqunsokban ; s végre a 610. lapon, hogy nyomai megvannak a rátoromán mutáns (­ mut «fiú»), babuns (bab «ара») pluralisokban is. Hogy a tárgyalás ilyen szakadozottsága az áttekint­hetőség s a­mi kézikönyvnél nem mellékes, a megtanulhatóság rová­sára esik, fölösleges külön kiemelnem. Ehhez járul még az is, hogy sok változásról nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy a X. sz. előtt vagy után ment-e végbe, s így jórészt a szerző önkényétől függ, hogy a második vagy a harmadik szakaszban tárgyalja-e ? Mindamellett készséggel elismerem, hogy BOURCIEZ könyve, épen újításai miatt, a szakemberek érdeklődését is megérdemli. GOMBOCZ ZOLTÁN: Prohászka János: Petőfi költői nyelvének fősajátságai. Buda­pest, 1909. Nyelvészeti Füzetek, 58. sz. Ez a munka, mint a­hogy szerzője mondja, «csupán kísérlet az utóbbi években föltűnt új nyelvvizsgálati módszernek Petőfi nyelvére való alkalmazására». Mint ilyen, méltó rá, hogy említést tegyünk e helyen róla. A szerző Bajzának és e sorok írójának értekezéseiből indul ki, kik körülbelül egy időben hívták föl a figyelmet az egyéni nyelv tanulmányozásának nagy fontosságára. Az egyéni nyelv kérdése határ­kérdés , vannak esztétikai, lélektani szempontjai, de a legfontosabbak mégis a nyelvtani szempontok. Bajza egészen a lélektani alapon búvá­rolta a nagyszerű kritikusnak, Bajza Józsefnek, nyelvét, én természe­tesen ama szempontokat óhajtom első­sorban kiemelni, a­melyek gyümölcsöztethetők éppen nyelvtudományi kérdésekben (nyelvtani ala­kok, szókincs stb.). Prohászka hűen átveszi a föntebb említett mun­kálatok adatait s talán túlzott szerénységgel vagy önállótlansággal túlságosan gyakran visszatér e munkákra. Pedig joga lett volna több önérzetre, mert szép munkát végzett. Petőfit alaposan átvette, kár, hogy prózáját munkaköréből kirekesztette. Azt sem tartjuk szerencsés­nek, hogy a megfigyelt tulajdonságokat igen általános és határozatlan tartalmú fogalmak alá csoportosította (Erő, nyugtalanság, természetes­ség, egyszerűség). A­mi egyszerű, az természetes, és Petőfinél az erő is­­ természetes. Az osztályozgatásnak nemcsak az a veszedelme, hogy ritkán talál, hanem néhol erőltetett is. Nem tudom pl., mi köze a nyelvújítási alakoknak*) a stílus egyszerűségéhez. Az egyszerűség *) Ez az összeállítás a munkában a leggyengébb s igazán nagy kár (v. ö. G. Z. MNy. 6 : 48.), hogy Tolnai Vilmosnak nagy munkáját Pr.

Next