A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (1. kötet, 3-4. szám)

Tolnai Gábor lev. tag: Az első magyar köztársasági mozgalom néhány kérdése

TOL­NAI GÁBOR volna mellettük. Igenis mellettük álltak. 1794-ben, Martinovicsék megmoz­dulásakor a másik két haladó típus, a Berzeviczy­é és a Kazinczyé is ott volt a francia forradalom kérdésére leghaladottabb választ adó plebejus-forradalmi mozgalom mellett. Felsorakoztak az első magyar köztársasági mozgalom zászlaja alatt, mert ekkor ők is abban bíztak, hogy járható és eredményeket ígérő a forradalom útja is. Ebben bízott ekkor Berzeviczy is, aki elke­rülte ugyan a börtönt, azonban kapcsolatban volt a forradalmárokkal.36 Ugyancsak ebben bízott még ekkor Kazinczy is, irodalmunk legjobbjaival együtt, azokkal, akik bebörtönöztettek vele együtt, s azokkal, akik elkerülték a pert, a szabadságvesztést, íróink legjobbjai közül négyen börtönbe kerültek. A szabadon maradtak egyike, Kármán József két héttel a kivégzések után, fiatalon meghalt. Az egykorú szóbeszéd szerint öngyilkos lett, mivel bizo­nyosra vette elfogatását. Virág Benedek a terror éveiben jelképes versekkel ünnepli a fogságban Szenvedőket, így fejezi ki véleményét ez a nem forradal­már hó a reakció ellen, a forradalmárok mellett. És Csokonai, a legnagyobb, a terror éveinek áldozata lesz. A reakció elüldözi a debreceni kollégiumból, s mint egy újabban előkerült adat bizonyítja, az ellenforradalom nyomása miatt nincs nyugta a sárospataki kollégiumban sem.37 Hogy mit remélt Martinovicsék mozgalmától az a Csokonai, aki gyalog ment Budára, vesztett reményei színterére, a vérmezői kivégzésre, maga írja le egyik levelében 1798-ban: „Ezelőtt egynehány esztendőkkel kezdettük mutogatni, mely hat­hatós a magyar ész s mikre nem termett ő a lovon és kardon kívül is, amidőn önnön magának hagyattatva, minden fejedelmi pártfogás nélkül oly lépéseket kezdett tenni, a nagy nemzetek nyomában. De ennek is vége van. Alig serkentünk fel ama lomha álomból, melyben századokon aludtunk, s újra szunnyadozunk. Oda van minden igyekezetünk, serény­­ségünk ismét megszakadt. Íme alig jön ki esztendőnként egy-két valamit érő könyv, a tipográfiák megint imádság­i könyvekre és kalendáriumokra szorultak, teátrumunk a maga bölcsőjében meghalt, az olvasás a közönségben megcsökkent, legjobb literát­orunk vagy meghaltak, vagy szerencsétlenségbe estek, a többiek elhallgattak, nincs aki őket serkentgetné."38­ 36 Berzeviczy Gergely Martinovicsék kivégeztetése után visszavonult kakaslomnici birtokára, majd megírja és névtelenül kiadja a Martinovics-pörről szóló munkáját (Majestatsprozess in Ungarn, 1800.) erről mint láttuk Kazinczy így írt: „melyben legalább akart és tudva tett hamisság nincs." A Majestatsprozess in Ungarnról Mályusz Elemér állapította meg, hogy Berzeviczy munkája. Sándor I­pót főherceg nádor iratai. 1926. 221 — 222. old.). 37 V. o. Trencsényi-Waldapfel Imre I. tanulmánya. 38 Csokonai levele Széchényi Ferenchez, 1798. január 23. (Csokonai Vitéz Mihály válogatott művei, sajtó alá rendezte Vargha Balázs, Bp. 1950. Magyar Klasszikusok c. sorozatban. — II. kötet, 285. old.).

Next