A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (3. kötet, 3. szám)
A Magyar Tudományos Akadémia március 7-én délután gyászülésen emlékezett meg Joszif Visszarionovics Sztálin elhunytáról. A gyászbeszédet Rusznyák István elnök mondotta. Rusznyák elnök beszédéhez az akadémia tagjai közül többen hozzászóltak. Pais Dezső akadémikus következőkép mutatott rá arra a hatalmas segítségre, amit J. V. Sztálin munkái a nyelvtudomány továbbfejlesztéséhez adtak: Sztálin meghalt, de Sztálin van! Fennmaradt életművében és fennmaradt bennünk, akik akarjuk és az Ő útmutatása nyomán tudjuk is folytatni, amit ő alkotott. Sztálin ugyanis nemcsak tanított, hanem nevelt is. Nemcsak arra tett képessé, hogy leckét mondjunk fel, — ismételjük, amit elénk tárnak, — hanem gondolkodásra, akarásra szoktatott bennünket, hogy a korábbi helyébe újjal, jobbal álljunk elő. Éppen ezért nekünk is az a kötelességünk, hogy ne önmagunk megismétlésére tanítsuk az újabb nemzedékeket, hanem arra neveljük, hogy képes legyen tovább, mindig tovább fejleszteni, amit tőlünk kapott. Mint a legnagyobb egyéniségek, Sztálin azért élt, hogy éltessen, az élet és tökéletesedés útján előre vigye az emberiséget. Sztálin alkotni akart és alkotott is, szinte határtalan méretekben. De talán mindenkinél jobban tudta, hogy az alkotáshoz mindenekfelett nyugalom kell, béke kell. Ezért küzdött annyira eltökélten és az ő nagy szellemét jellemző körültekintéssel a békéért, amit a legutóbbi korszakoknak gyalázatot és dicsőséget keverő tragikus küzdelmeiben olyan drága áron vásárolt meg az emberiség. Sztálinnak a tudományhoz való viszonyában nem csupán bizonyos tudományágaknak hasonlíthatatlanul magas színvonalon való művelése a fontos, hanem rendkívüli jelentőségű az, hogy Ő emelte ki, — azt mondhatjuk, Ő foglalta rendszerbe, — az életnek és a tudománynak szerves kapcsolatát, ő vetítette oda, hogy a tudománynak az élet előtt kell és lehet járnia. Ez megtiszteltetés a tudománynak, de főképen kötelesség. Sztálin szeme előtt a tudomány nemcsak a napi érdekű tudás, nem csupán azoknak az ismereteknek a foglalata, amelyeknek hasznát most lehet learatni. Ő tökéletes világossággal rámutatott arra, hogy a tudomány értékét messze, évtizedes, évszázados távlatokban kell látni és mérni. Sztálin egy kiélezett világválság napjaiban nem véletlenül fordult a nyelv, a nyelv tudománya felé. A nyelv a harc eszköze, de a békéé, a meg- 1 I. Osztályközlemény III/3.