A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (20. kötet, 1-4. szám)

Bóka László: Király György emlékezete

ÉVFORDULÓK — MEGEMLÉKEZÉSEK BÓKA LÁSZLÓ KIRÁLY GYÖRGY EMLÉKEZETE A Magyar Irodalomtörténeti Társaság alapító közgyűlésén, 1911. október 22-én, a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tanácstermében ott szorong egy fiatal tanár, még nincs egészen huszonnégy éves, Király György. Nem a lelkes érdeklő­dők egyike csupán, hiszen a december 10-iki alakuló közgyűlés egyhangúan választja meg választmányi taggá, s az azon nyomban összeülő első választmányi ülésen „Horváth János titkár jelenti, hogy az előkészítő bizottság a szerkesztői állásra első helyen Pintér Jenőt, második helyen Vértesy Jenőt, harmadik helyen Király Györgyöt ajánlja" (Irodalomtörténet, I. 86—90). A szerkesztői tisztre ugyan végül is Pintér Jenőt választják meg, de egy huszonnégy esztendős ifjúnak az is elég tisztesség, hogy jelölték, hiszen Pintér ekkor harminc esztendős, irodalomtörténetét a Semsey-díjjal koszo­rúzta Akadémiánk, Vértesy Jenő tíz évvel idősebb nála, megjelent már két monográfiája, Homeros Odysseiájának fordítása, és mindenki tudja, hogy tarsolyában már egy jelentős, nagy munkát hordoz. „A magyar romantikus drámá"-t. Nyilván Király György is tisztességnek érzi s a Társaság lapjának, az 1912-ben meginduló Irodalomtörténetnek, megindulásától 1918-ig egyik legbuzgóbb munkatársa. Azután, négy esztendővel később bekövetkező halá­láig egy sort sem ír bele, mint ahogy élete utolsó négy esztendejében kikopik neve az Egyetemes Philológiai Közlönyből s Akadémiánk folyóirataiból, az Irodalomtörténeti Közleményekből s a Budapesti Szemléből is, mint ahogy a Magyar Nyelvben sem jelenik meg több közleménye. Az Irodalomtörténetben azonban mégis napvilágot lát egy kezétől származó írásmű, 1919-ben. Itt ugyanis közzéteszik a Magyar Irodalom­történeti Társaság 1919. évi augusztus hó 30-án tartott választmányi ülésének jegyzőkönyvét, melynek harmadik pontja így szól: „A titkár fölolvassa Király György levelét: »Tisztelt választmány! A viszonyok változása követ­keztében a 1. választmány által ideiglenesen ránkruházott megbizatás lejárt s így arról tisztelettel lemondunk, — azt hiszem, ezt a kijelentést többi társaim nevében is megtehetem, akikkel hirtelenében találkozni nem tudtam. Marad­tam kiváló tisztelettel kész hívük —Budapest, 1919. aug. 30. Király György«. Tudomásul szolgál, azzal a megjegyzéssel, hogy Király György megbízatása

Next