A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (20. kötet, 1-4. szám)
Bóka László: Király György emlékezete
ÉVFORDULÓK — MEGEMLÉKEZÉSEK BÓKA LÁSZLÓ KIRÁLY GYÖRGY EMLÉKEZETE A Magyar Irodalomtörténeti Társaság alapító közgyűlésén, 1911. október 22-én, a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tanácstermében ott szorong egy fiatal tanár, még nincs egészen huszonnégy éves, Király György. Nem a lelkes érdeklődők egyike csupán, hiszen a december 10-iki alakuló közgyűlés egyhangúan választja meg választmányi taggá, s az azon nyomban összeülő első választmányi ülésen „Horváth János titkár jelenti, hogy az előkészítő bizottság a szerkesztői állásra első helyen Pintér Jenőt, második helyen Vértesy Jenőt, harmadik helyen Király Györgyöt ajánlja" (Irodalomtörténet, I. 86—90). A szerkesztői tisztre ugyan végül is Pintér Jenőt választják meg, de egy huszonnégy esztendős ifjúnak az is elég tisztesség, hogy jelölték, hiszen Pintér ekkor harminc esztendős, irodalomtörténetét a Semsey-díjjal koszorúzta Akadémiánk, Vértesy Jenő tíz évvel idősebb nála, megjelent már két monográfiája, Homeros Odysseiájának fordítása, és mindenki tudja, hogy tarsolyában már egy jelentős, nagy munkát hordoz. „A magyar romantikus drámá"-t. Nyilván Király György is tisztességnek érzi s a Társaság lapjának, az 1912-ben meginduló Irodalomtörténetnek, megindulásától 1918-ig egyik legbuzgóbb munkatársa. Azután, négy esztendővel később bekövetkező haláláig egy sort sem ír bele, mint ahogy élete utolsó négy esztendejében kikopik neve az Egyetemes Philológiai Közlönyből s Akadémiánk folyóirataiból, az Irodalomtörténeti Közleményekből s a Budapesti Szemléből is, mint ahogy a Magyar Nyelvben sem jelenik meg több közleménye. Az Irodalomtörténetben azonban mégis napvilágot lát egy kezétől származó írásmű, 1919-ben. Itt ugyanis közzéteszik a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1919. évi augusztus hó 30-án tartott választmányi ülésének jegyzőkönyvét, melynek harmadik pontja így szól: „A titkár fölolvassa Király György levelét: »Tisztelt választmány! A viszonyok változása következtében a 1. választmány által ideiglenesen ránkruházott megbizatás lejárt s így arról tisztelettel lemondunk, — azt hiszem, ezt a kijelentést többi társaim nevében is megtehetem, akikkel hirtelenében találkozni nem tudtam. Maradtam kiváló tisztelettel kész hívük —Budapest, 1919. aug. 30. Király György«. Tudomásul szolgál, azzal a megjegyzéssel, hogy Király György megbízatása