A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (24. kötet, 1-4. szám)
Búcsú Kodály Zoltán akadémikustól
ÉVFORDULÓK — MEGEMLÉKEZÉSEK BÚCSÚ KODÁLY ZOLTÁN AKADÉMIKUSTÓL (1882—1967) Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Kodály Zoltánnak — a magyar nép világhírű alkotó művészének halála mélységesen megrendítette népünket, az egész zeneismerő világot. Halála küzdelmekben és eredményekben gazdag pályafutásnak vetett véget. Most búcsút kell hogy vegyünk tőle. A magyar kultúra művelői, alkotói, a művelődésügyi kormányzat nevében búcsúzom Kodály Zoltántól, valamenynyiünk által tisztelt és szeretett tanár úrtól. A búcsúnak ezekben a perceiben nyomasztó súllyal érezzük, hogy távozása óriási vesztesége a magyar és egyetemes kultúrának. Nagyszerű, küzdelmes életet zárt le a halála. A régi Magyarország nyomorúsága és értetlensége gátolta legszebb törekvéseinek valóraváltását. Az úri rend konok kultúraellenességével és sokszor félreértésekkel és rosszindulattal is meg kellett küzdenie. Kodály azonban történelmi megrázkódtatások, lázas művészi útkeresések közepette szigorú hűséggel, igaz harcos humanizmussal járta a maga választotta utat. Kivételes teljességű az élete, mert megérhette alkotó élete álmainak megvalósulását. Sorsa eképpen eltért a régi hagyományos nagy magyar művészsorsoktól: betetőzhette művét és roppant építményével meghódította a világot. Kettős célja volt, melyért mint zeneköltő, tudós és nevelő egész életén át fáradhatatlanul küzdött, a néphagyományokon alapuló új magyar műzene kibontakoztatása és hazánkban a széles körű zenei műveltség megteremtése. Művészetének klasszikus tisztasága, igaz humanizmusa a zeneirodalom örök értéke. A vokális zene új európai fénykora fűződik nevéhez. Alkotásainak értéke elvitte hírét messzi földre és megőrzi emlékét a távoli korokban is. Műveinek különös értéke a zene emberformáló, nemesítő erejében rejlik. Alkotásaiban megvan az az eleven éltető erő, ami az emberek jobbá és nemesebbé formálásán munkálkodik, ami képes szebbé jobbá tenni a világot. Elsősorban természetesen a magyar világot, mert művészete millió szállal kapcsolódik népéhez. Egész élete hűséges helytállás volt hazája kultúrájának szolgálatában. Művészi, tudósi teljesítménye rendkívül céltudatos és hivatásszerűen végzett népművelői, néptanítói szolgálattal párosult. Tudta, megíratlan műveket áldozott ezért, ő maga mondta: ,,Sok időt fordítottam arra, hogy kórusokat írjak gyermekeknek és iskolai énekkönyveket állítsak össze. Azt hiszem, sohasem fogom sajnálni az időt, amely így nagyobb művek írására elveszett. Úgy érzem, ezáltal ugyanolyan hasznos munkát végeztem a közösségnek, mintha további szimfonikus műveket írtam volna." MTA I. Oszt. Közl. 24. 1967.