A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (24. kötet, 1-4. szám)

Búcsú Kodály Zoltán akadémikustól

ÉVFORDULÓK — MEGEMLÉKEZÉSEK BÚCSÚ KODÁLY ZOLTÁN AKADÉMIKUSTÓL (1882—1967) Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Kodály Zoltánnak — a magyar nép világhírű alkotó művészének halála mélységesen megrendítette népünket, az egész zeneismerő világot. Halála küzdelmekben és eredményekben gazdag pályafutásnak vetett véget. Most búcsút kell hogy vegyünk tőle. A magyar kultúra művelői, alkotói, a művelődésügyi kormányzat nevében búcsúzom Kodály Zoltántól, valameny­nyiünk által tisztelt és szeretett tanár úrtól. A búcsúnak ezekben a perceiben nyomasztó súllyal érezzük, hogy távozása óriási vesztesége a magyar és egye­temes kultúrának. Nagyszerű, küzdelmes életet zárt le a halála. A régi Magyarország nyomorúsága és értetlensége gátolta legszebb törekvéseinek valóraváltását. Az úri rend konok kultúraellenességével és sokszor félreértésekkel és rosszin­dulattal is meg kellett küzdenie. Kodály azonban történelmi megrázkódtatá­sok, lázas művészi útkeresések közepette szigorú hűséggel, igaz harcos huma­nizmussal járta a maga választotta utat. Kivételes teljességű az élete, mert megérhette alkotó élete álmainak megvalósulását. Sorsa eképpen eltért a régi hagyományos nagy magyar művészsorsoktól: betetőzhette művét és roppant építményével meghódította a világot. Kettős célja volt, melyért mint zeneköltő, tudós és nevelő egész életén át fáradhatatlanul küzdött,­­ a néphagyományokon alapuló új magyar műzene kibontakoztatása és hazánkban a széles körű zenei műveltség megte­remtése. Művészetének klasszikus tisztasága, igaz humanizmusa a zeneirodalom örök értéke. A vokális zene új európai fénykora fűződik nevéhez. Alkotásainak értéke elvitte hírét messzi földre és megőrzi emlékét a távoli korokban is. Műveinek különös értéke a zene emberformáló, nemesítő erejében rejlik. Alkotásaiban megvan az az eleven éltető erő, ami az emberek jobbá és neme­sebbé formálásán munkálkodik, ami képes szebbé­ jobbá tenni a világot. Első­sorban természetesen a magyar világot, mert művészete millió szállal kapcso­lódik népéhez. Egész élete hűséges helytállás volt hazája kultúrájának szol­gálatában. Művészi, tudósi teljesítménye rendkívül céltudatos és hivatásszerűen végzett népművelői, néptanítói szolgálattal párosult. Tudta, megíratlan műve­ket áldozott ezért, ő maga mondta: ,,Sok időt fordítottam arra, hogy kórusokat írjak gyermekeknek és iskolai énekkönyveket állítsak össze. Azt hiszem, soha­sem fogom sajnálni az időt, amely így nagyobb művek írására elveszett. Úgy érzem, ezáltal ugyanolyan hasznos munkát végeztem a közösségnek, mintha további szimfonikus műveket írtam volna." MTA I. Oszt. Közl. 24. 1967.

Next