A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (28. kötet, 2-4. szám)
Tudományos ülésszak Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából - Arató Endre: Petőfi és a kor nemzetiségi problémái
142 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy új hazát, ahol ne legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevér tanyák, Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen. (A nemzetgyűléshez, 1848. július 4.) Az 1848 őszén meginduló fegyveres harcok idején is figyelmeztetett Petőfi arra, hogy az érdekegyesítés, a haza megvédése a néptől követel nagyobb áldozatot, s ha már másért nem, ezért vegyék tekintetbe erőfeszítéseit. A gazdag —írta halhatatlan verseiben—a maga vagyonát védi, igazán a szegény szereti hazáját, pedig a haza neki csak „kemény mostohája". Ehhez a népi nemzetfogalomhoz kapcsolódott ugyancsak rendkívül modernül ható munkás hazaszeretet koncepciója, amelyet sajátos ellentmondásképpen, de nem kevés meggyőző erővel úgy fogalmazott meg, mint aki egy rövid időre el akarta feledni ádáz küzdelmeit: Miért kísérsz minden lépten-nyomon, Te munkás hazaszeretet ? Éjjel-nappal mért mutatod nekem Gonddal borított képedet ? Örökké itt vagy, itt vagy énvelem, Úgy is látlak, ha behunyom szemem. Tudom, kevés, mit a honért tevék, De megtevém, amennyi telt, Van, akinek nagyobb az ereje, S mégis kevesebbet mívelt; Kérlek, fordítsd el tőlem képedet Csak egy időre, hazaszeretet! (Miért kísérsz . . . 1848. május) Nem lehet feladatunk, hogy Petőfi nemzetszemléletének jellemző vonásait, a haza és a világ, a nemzet és az emberiség összefüggéseit, a hagyományos nacionalizmusnak és a jövőbe mutató progressziónak az összhangját akár megközelítően is bemutassuk. Ezt Pándi Pál kitűnő könyvében elvégezte, és megállapításait most elhangzott előadása is számos új gondolattal gazdagította. Meg kell elégednünk tehát egy összefüggés felvázolásával, s ezzel most már a nemzeti ideológia említett másik mozzanatát, a nem magyar népekkel való viszonyt is szemügyre vesszük. A 19. század első évtizedeihez képest a negyvenes években türelmetlenebbé vált a nemzetiségi politika. Ennek élharcosa a polgári átalakulás legizmosabb csoportja, a magyar középnemesi ellenzék volt. E csoport elgondolása MTA I. Ont. Köd. iS. 1973