A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (28. kötet, 2-4. szám)

Tudományos ülésszak Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából - Sőtér István: A Petőfi-kutatás új feladatai

158 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL dése nélkül. Egy-egy Petőfi-költemény poétikai tárgyalása is a műhöz kapcso­lódó történelmi, esetleg szociológiai, valamint életrajzi, eszmetörténeti, kriti­katörténeti stb. kérdéskörök áttekintését igényli. Petőfi-kutatásunknak nem úgy kell eljárnia, hogy bármelyik kérdéskör javára a többit mellőzi, vagy annak feladatait halasztja , hanem úgy, hogy egy-egy kérdéskör feldolgozá­sánál a többire is támaszkodik. Említettem a Petőfi-kutatásban máris megvaló­sult komplexitásnak, életrajzírás, eszmetörténet és történettudomány együtt­működésének példáit. Ezt a komplexitást a jövőben még tovább kell erősíte­nünk, és meg kell keresnünk az összefüggéseket a magyar irodalom szélesebb mezőnyeivel. Még nem tudtunk eléggé szakítani azzal a módszerrel, mely Petőfit a magyar irodalom egészéből kiragadva, elszigetelten vizsgálja. Mind Petőfinél, mind Adynál, mind pedig József Attilánál a forradalmi újítással együtt van jelen az az örökség és ösztönzés, melyet elődöktől, illetve kortársak­tól nyertek. Petőfi éppen nem volt közömbös Arany teljesítményei iránt, és Vörösmartyval folytatott politikai polémiája sem változtat azokon a kapcso­latokon, melyek nyelvileg épp Vörösmartyhoz közelítik. Bármilyen éles ellen­tét alakul ki 1849-ben Petőfi és Jókai között, azt is látnunk kell, hogy Petőfi 1846-os szemlélete mennyire közös Jókaiéval, illetve­ ez utóbbinak írói esz­közei egész pályája során mennyire hasznosítják mindazt, amit Petőfi költői forradalma a kifejezésmód közvetlensége, otthonossága, sőt bensőséges kedélye érdekében kivívott. Petőfiről nem írhatunk úgy, hogy kortársait, még a tőle leginkább különbözőeket is, magunk előtt ne látnók. A 19. század első felét úgy kell szemlélnünk, hogy e korszak fejlődésének csúcspontját Petőfi jelenti majd. Ugyane század második felének megértéséhez pedig abból a Petőfiből kell kiindulnunk, aki ezt a kort már nem érte meg. Eötvös József szociális problematikáját nem lehet elválasztanunk a rajta olyannyira túllépő Petőfi­től, és ebben a tekintetben nem az döntő, hogy Eötvös művészetének eszkö­zei, alkotói módszere egy a Petőfiéhez képest még tapogatódzóbb és bizony­talanabb fejlődési fokra jellemzőek. A Petőfi utáni magyar lírát, úgyszólván Ady felléptéig, nagymértékben kell Petőfi folytatásának tekintenünk. Arany lírájában Petőfi költői hangnemének és formáinak továbbélésére, fel-feltűné­sére is figyelnünk kell, és hiba lenne azt hinni, hogy Arany lírája mindenestől ellenképe a Petőfi-lírának. Arany a népdallal sohasem szakít, és csak a dalfor­mával történő visszaélések ellen lép fel kritikai írásaiban. Aranynak népdal­szerű darabjai nem valamiféle kitérések egész költészetének általános jellegé­től, hanem egy mindvégig fennmaradó, élő kapcsolat világos megmutatkozá­sai. Vajda egész gondolati költészete a Petőfi-líra által kialakított formákban helyezkedik el az 1850-es években, és ez a filozófiai mondanivaló, mely egyéb­ként Petőfitől inkább idegen volt, Vajdánál mégis szervesen illeszkedik össze azokkal a népköltészeti fogantatású költői formákkal, melyeket Petőfi emelt végsőnek mondható tökéletességre. Petőfi népiességének elméleti kérdései már megfogalmazást nyertek Erdélyi Jánosnál, mielőtt Petőfi első népdal- MTA I. Oszt. Közt. 28. 1973

Next