Nagy Kalendárium, 1958
Dobi István: Mit kapott a parasztság a népi demokráciától?
zágban egyik évben a jólét bizonyos fokára tudták felemelni a birtokos parasztságot, a másik évben pedig a nyomorúság mélységébe vágták bele, s ami ellen nem volt segítség, a népi demokratikus rendszerben ismeretlenek. Nincsenek esztelenül égnek szalasztott spekulációs áraink, de nyolc pengős búzánk sincs, és a szorgalomnak, a mezőgazdasági munka bármelyik területén végzett becsületes munkának megvannak a megfelelő eredményei, különösen most, hogy a kötelező beadás is megszűnt. Nincs többé hárommillió koldusunk. Az agrárproletár tömeg a régi világ jó és rossz esztendőiben egyformán koldus volt, ő még arra sem számíthatott, amire a birtokos parasztság, hogy a sovány esztendő után majd csak megjönnek a kövér esztendők is. Csak a mi új világunkban értük el, hogy a falusi szegénység földhöz, emberi élethez jutott, a termelőszövetkezeti rendszerben pedig olyan lehetőségekhez, amelyek sokszor nagyobbak a tőkés idők jól gazdálkodó, módos parasztjainak életlehetőségeinél is. A munkásosztály vezetésével felépített népi hatalom egyik legnagyobb eredménye, hogy az egész dolgozó parasztság életében megszüntette a létbizonytalanságot. A parasztság gazdasági boldogulását többféle úton keresi, én ezek közül elsőnek a termelőszövetkezeti utat említem. Mély emberi és politikai meggyőződésem, amit évtizedek óta vallok, hirdetek, hogy a parasztság jövője a nagyüzemi gazdálkodás, a szocialista termelőszövetkezet. Jártam Dániában, Hollandiában, a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Romániában, gondosan megnéztem a szövetkezetek kapitalista és szocialista formáit, és nyugodt lelkiismerettel írom le, hogy a nálunk kialakított termelőszövetkezeti forma a legalkalmasabb a magyarországi szükségletekhez és lehetőségekhez, a legjobban megfelel a magyar parasztság igényeinek. Nálunk most már senkit sem kényszerítenek a termelőszövetkezetekbe. A parasztság megválaszthatja szövetkezésének, társulásának formáját, de megpróbálhatja azt is, hogy akkor, amikor a termelőszövetkezet már biztos fedelet ígér a feje fölé és számtalan előnyt, erőteljes állami támogatást jelent, hegy szál magában küszködjön a maga egyéni gazdaságában. Erőszakot senkivel szemben sem fogunk alkalmazni, de amint halad az idő, szilárdulnak a szövetkezeti nagyüzemek, épül a szocializmus életünk minden területén, egyre több egyénileg gazdálkodó paraszt fogja felismerni, hogy bolond ember módjára szélmalomharcot folytat, amikor egy népi demokratikus országban a maga hat-nyolc hold földjével, egy-két lovával-tehenével gátolni akarja a szocialista fejlődést a mezőgazdaságban. E tíz esztendő gyökerében változtatta meg a falut, és csak a vak nem látja, hogy a változások kisebb vagy nagyobb mértékben a szocializmus építését szolgálják a népi demokratikus rendszer kereteiben, a népi hatalom akaratából. A népi demokratikus állam megszervezte, bővíti a gépállomásokat, évről évre tökéletesíti a munkájukat, s ennek előnyeit ma már a dolgozó parasztság minden rétege élvezi. A talajművelésnek, a növényápolásnak és betakarításnak mind nagyobb részét veszik át a gépek, megkönnyítve a parasztság munkáját. A talajjavítás, öntözés, belvízrendezés állami feladat, és ha ezeknek a munkálatoknak az arányait nézzük, eltörpülnek mellettük a régi idők hasonló természetű munkái. Pedig emlékezzünk csak, milyen nagyra voltak a Horthy-időkben egy-egy apró csatorna építésével. Most agronómusokat kapnak a szövetkezetek, gazdasági tanácsadókat az egyénileg gazdálkodó parasztok. Az állam gondot fordít rá, hogy ne csak állatorvosokkal lássa el bőségesen a mezőgazdaságot, hanem nagyobb méretű állategészségügyi intézmények egész sora is létesüljön szerte az országban. A kísérleti intézetek és az állami gazdaságok segítségével megismertetik a parasztsággal a legmodernebb növénytermesztési és állattenyésztési módszereket és a tudományos kutatások eredményeit. Tenyészállatot, nemesített vetőmagot, műtrágyát mindinkább a szükségletei szerint kap a mezőgazdaság. A hizlalás, a tenyésztés, a szerződéses termeltetés előnyeit minden dolgozó paraszt megkapja, akár szövetkezetben él, akár egyénileg gazdálkodik. De legyen tisztában vele mindenki, hogy ennek a sokféle formában jelentkező állami segítségnek, gondoskodásnak előnyeit és örömét akkor fogja igazában élvezni a falu népe, amikor majd a támogatás már nem oszlik meg a különböző fajta ezer, tízezer, meg százezer kisebb-nagyobb mezőgazdasági üzem — szövetkezet és egyéni gazdaság — között, amikor egyik helyen így, másikon amúgy, a harmadikon pedig sehogy sem hasznosítják, hanem egész mezőgazdaságunkban megtörtént a szocialista átalakulás és a magyar viszonyok között legalkalmasabb méretű és formájú nagyüzemekben.