Nagyvilág, 1959 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1959 / 8. szám - KRÓNIKA - Elmebetegség vagy új irodalmi iskola?
ELMEBETEGSÉG VAGY ÚJ IRODALMI ISKOLA? A L’Express című francia hetilap közli Alfred Aronowitz amerikai újságíró riportját a „Beat Generation”-ről. San Francisco közelében, néhány kilométerre a North Neach negyedtől egy kongregacionalista templom áll. A templom lépcsőinél összeesik egy tizenötéves fiú, aki biciklin jött hatszáz kilométernyi távolságból. A lelkipásztor megkérdezi a fiút: — Miért jöttél ide? — Keresem a Beat Generation-t — feleli a fiú sírva. — Miért? — „Beatnik”* akarok lenni. „Beat Generation”-nak (vert nemzedéknek) nevezi magát az 1950-es évek amerikai írónemzedéke, szemben az 1920-as évek „Lost Generation”-jévelelveszett nemzedékével, amelyet Hemingway, Fitzgerald stb. képviselnek. De mi az, ami a „vert nemzedéket” megkülönbözteti az „elveszett nemzedéktől”? Los Angelesben egy fiatal költő költeményeit olvassa egy college növendékei és professzorai előtt. Egy hallgató félbeszakítja: — Mit akar voltaképp mondani? — Meztelenséget — feleli a költő. — De mit ért meztelenségen? A költő szó nélkül leteszi kéziratát, megoldja az övét, lehúzza a nadrágját s aztán a többi ruhadarabot. Így olvassa tovább költeményét. Egy Mexico-City-beli lakásban egy milliárdos unokája, aki a családjától havonkint kapott csekkből és a napi kábítószeradagból él, rendszerint azzal szórakoztatja látogatóit, hogy Tell Vilmos módjára lelövöldözi a felesége fejére tett gines poharat. Egy este a kelleténél alább célzott. — Puszta véletlen, puszta véletlen — magyarázta a rendőröknek, akik érte jöttek, no meg természetesen a holttestért. Az amerikai szellemi anarchia legújabb csudabogara-e a „Beat Generation”, vagy pedig egy tehetséges új írói nemzedék? Mindenesetre az amerikaiak nagy többsége számára a „Beat Generation”: maroknyi szennyes eltévelyedett, aki kábítószerrel él, a homoszexualitás mocsarában fetreng, néger szeretőkkel tüntet. Pápájuk a jelenleg 38 éves Jack Kerouac, az On the road s még néhány más regény szerzője. Az On the road-ot az író 21 nap alatt gépelte egyetlen papírgöngyölegre pont, vessző és bekezdés nélkül. Ezt az A szputnyik mintájára képzett szó technikát, mint mondja, Neal Cassadytól a Southern Pacific fékezőjétől tanulta, aki egy negyvenezer szavas levélben alkalmazta elsőnek. A levél egy Denver-i futballmérkőzést írt le részletesen. Kerouac véleménye szerint ez színtiszta — Dosztojevszkij. Szerinte a helyes írói módszer az, ha az ember Homérosz vagy Shakespeare módjára nekilát egy igaz történet elbeszélésének, s aztán szabadon engedi a fantáziáját. Jack Kerouac nagy kedvelője a sörnek s az inspirációt úgy csípi nyakon, hogy az ágya fölött egy szegre W. C. papír módjára oda van tűzve egy köteg papiros, s ha éjjelente rájön az ihlet, hirtelen letép róla egyet és szalad az íróasztalához. Ha véletlenül abbamarad az ihlet, blablablablával folytatja. A „Beat Generation” második számú apostola Neal Cassady, a San Quentin-i börtön A 47.667 számú lakója. — Azért kerültem börtönbe, mert marihuánát adtam el. Márpedig ezt a törvény öt évtől életfogytiglan terjedő börtönnel sújtja. Szerintem a „Beat Generation” nem vert nemzedék, hanem „boldog” (beat) nemzedék. Engem voltaképp azért börtönöztek be, mert boldog mertem lenni. Az emberi élet célja szerintem az üdvösség s ezt az üdvösséget a legrövidebb úton, legolcsóbban marihuánával lehet megszerezni. Egyetlen bűnöm tehát: a boldogság. A „Beat Generation” harmadik apostola Allen Ginsberg. A riporter egy nő szállásán talált rá. A nő Jack Kerouac meghitt barátnője, maga is regényíró. A szobát férfipárok népesítik be, akik nagyon takarékoskodnak a villannyal. Ginsberg heves párbeszédet folytat egy idegen nővel: — Kicsoda maga? Mit keres itt? Itt már valamit? — Nem. Harper’snél dolgozom. (A Harper’s egy nagy New York-i könyvkiadó.) — A Harper’snél? Hát akkor maga miatt nem adták ki Robert Creeley-t. Tisztában van azzal, mit csinált? Istenem ... Visszautasítani egy Robert Creeley könyvet. Maga szörnyeteg! Maga ördög! Azzal Ginsberg torkon ragadja a fiatal nőt, s csak férfikísérőjének ökölmutogatására ereszti el a torkát. A férfi és a nő elhagyja a helyiséget. Ginsberg megmagyarázza a dolgot: — Ez a második jelenet, amit Harpers-éknek rendezek. Alighanem bo