Nagyvilág, 1959 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1959 / 8. szám - KRÓNIKA - Elmebetegség vagy új irodalmi iskola?

ELMEBETEGSÉG VAGY ÚJ IRODALMI ISKOLA? A L’Express című francia hetilap közli Alfred Aronowitz amerikai újságíró ri­portját a „Beat Generation”-ről. San Francisco közelében, néhány ki­lométerre a North Neac­h negyedtől egy kongregacionalista templom áll. A templom lépcsőinél összeesik egy tizen­ötéves fiú, aki biciklin jött hatszáz ki­lométernyi távolságból. A lelkipásztor megkérdezi a fiút: — Miért jöttél ide? — Keresem a Beat Generation-t — feleli a fiú sírva. — Miért? — „Beatnik”* akarok lenni. „Beat Generation”-nak (vert nemze­déknek) nevezi magát az 1950-es évek amerikai írónemzedéke, szemben az 1920-as évek „Lost Generation”-jével­­el­veszett nemzedékével, amelyet Heming­way, Fitzgerald stb. képviselnek. De mi az, ami a „vert nemzedéket” megkülönbözteti az „elveszett nemzedék­től”? Los Angelesben egy fiatal költő költe­ményeit olvassa egy college növendékei és professzorai előtt. Egy hallgató félbe­szakítja: — Mit akar voltaképp mondani? — Meztelenséget — feleli a költő. — De mit ért meztelenségen? A költő szó nélkül leteszi kéziratát, megoldja az övét, lehúzza a nadrágját s aztán a többi ruhadarabot. Így olvassa tovább költeményét. Egy Mexico-City-beli lakásban egy mil­liárdos unokája, aki a családjától havon­­kint kapott csekkből és a napi kábító­szeradagból él, rendszerint azzal szóra­koztatja látogatóit, hogy Tell Vilmos módjára lelövöldözi a felesége fejére tett gines poharat. Egy este a kelleténél alább célzott. — Puszta véletlen, puszta véletlen — magyarázta a rendőröknek, akik érte jöt­tek, no meg természetesen a holttestért. Az amerikai szellemi anarchia legújabb csudabogara-e a „Beat Generation”, vagy pedig egy tehetséges új írói nemzedék? Mindenesetre az amerikaiak nagy több­sége számára a „Beat Generation”: ma­roknyi szennyes eltévelyedett, aki kábí­tószerrel él, a homoszexualitás mocsará­ban fetreng, néger szeretőkkel tüntet. Pápájuk a jelenleg 38 éves Jack Kerouac, az On the road s még néhány más regény szerzője. Az On the road-ot az író 21 nap alatt gépelte egyetlen papírgöngyölegre pont, vessző és bekezdés nélkül. Ezt a­z A szputnyik mintájára képzett szó technikát, mint mondja, Neal Cassady­­tól a Southern Pacific fékezőjétől tanul­ta, aki egy negyvenezer szavas levélben alkalmazta elsőnek. A levél egy Denver-i futballmérkőzést írt le részletesen. Ke­rouac véleménye szerint ez színtiszta — Dosztojevszkij. Szerinte a helyes írói módszer az, ha az ember Homérosz vagy Shakespeare módjára nekilát egy igaz történet elbeszélésének, s aztán szabadon engedi a fantáziáját. Jack Kerouac nagy kedvelője a sörnek s az inspirációt úgy csípi nyakon, hogy az ágya fölött egy szegre W. C. papír módjára oda van tűz­ve egy köteg papiros, s ha éjjelente rájön az ihlet, hirtelen letép róla egyet és sza­lad­­ az íróasztalához. Ha véletlenül abbamarad az ihlet, blablablablával foly­tatja. A „Beat Generation” második számú apostola Neal Cassady, a San Quentin-i börtön A 47.667 számú lakója. — Azért kerültem börtönbe, mert ma­rihuánát adtam el. Márpedig ezt a tör­vény öt évtől életfogytiglan terjedő bör­tönnel sújtja. Szerintem a „Beat Genera­tion” nem vert nemzedék, hanem „bol­dog” (beat) nemzedék. Engem voltaképp azért börtönöztek be, mert boldog mer­tem lenni. Az emberi élet célja szerin­tem az üdvösség s ezt az üdvösséget a legrövidebb úton, legolcsóbban marihuá­nával lehet megszerezni. Egyetlen bűnöm tehát: a boldogság. A „Beat Generation” harmadik apos­tola Allen Ginsberg. A riporter egy nő szállásán talált rá. A nő Jack Kerouac meghitt barátnője, maga is regényíró. A szobát férfipárok népesítik be, akik na­gyon takarékoskodnak a villannyal. Gins­berg heves párbeszédet folytat egy ide­gen nővel: — Kicsoda maga? Mit keres itt? Itt már valamit? — Nem. Harper’snél dolgozom. (A Harper’s egy nagy New York-i könyvki­adó.) — A Harper’snél? Hát akkor maga miatt nem adták ki Robert Creeley-t. Tisztában van azzal, mit csinált? Iste­nem ... Visszautasítani egy Robert Cree­­ley könyvet. Maga szörnyeteg! Maga ör­dög! Azzal Ginsberg torkon ragadja a fiatal nőt, s csak férfikísérőjének ökölmutoga­tására ereszti el a torkát. A férfi és a nő elhagyja a helyiséget. Ginsberg meg­magyarázza a dolgot: — Ez a második jelenet, amit Har­­pers-éknek rendezek. Alighanem bo­

Next