Nagyvilág, 1959 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1959 / 7. szám - Bolgár költő verse Petőfiről

BOLGÁR KÖLTŐ VERSE PETŐFIRŐL Petőfi Sándor halálának 110. évfordulója al­kalmából közöljük e megemlékezést. Ljudmil Sztojanov a vadregényes Rodopi hegységben, akkor még a bolgár— török határon született 1888-ban. Apja falusi tanító volt. 15 éves korától kezdve je­lentek meg versei. A századforduló körül a szimbolizmus híve, csak a 20-as évek közepén fordul szembe végképp az individualizmussal, és válik tudatosan realista íróvá. A balkáni és az azt követő szövetséges háborúban sorkatona, a világháború idején haditudósító. Az imperialista háborúk embertelensége egész életére szóló nagy élményévé lesz, legnagyobb hatású műve, a Tűz és a Doberdo eszmei és műfaji rokonságához tartozó Kolera c. regény (1935., magyarra Pokol címen fordították), a szövetséges háború katasztrófáját s az értelmiség legjobbjainak a háborús mámor­ból és a nacionalizmusból való kijózanodását mutatja meg. Írói fejlődésében a döntő fordulat a világháború végén kezdődő nagy politikai mozgalmak idején indul meg, kiváltképpen nagy hatással van rá a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, majd a Bolgár Kommunista Párt szervezte 1923. szeptem­beri fölkelés s ennek leverése után a fehér terror rémuralma. A háborús uszítással, a fasizmussal, a szovjetellenes törekvésekkel korán következetesen szembehelyez­kedett. Már az első háborúellenes bizottságnak is tagja volt, részt vett az 1935-i párizsi békekongresszuson, a forradalmi írók spanyolországi kongresszusán s a máso­dik világháború után valamennyi békekongresszuson. Tagja a Béke Világtanácsnak, alelnöke a Bolgár Béketanácsnak. A kommunista párttal már az illegalitás idejé­ben volt kapcsolata, a felszabadulás óta tagja a Bolgár Kommunista Pártnak. Egy ideig ő volt a Bolgár Írók Szövetségének elnöke. Dimitrov-díjas akadémikus, a Bol­gár Tudományos Akadémia irodalmi intézetének igazgatója. Nagyszámú verses és elbeszélő kötet, regény, dráma, irodalmi tanulmány és publicisztikai írás szerzője. Itt közölt verse megértéséhez tudni kell, hogy Bulgáriában évtizedeken át Az őrült volt Petőfi legnépszerűbb verse. Iván Vazovnak, a kritikai realizmus klasz­­szikusának, a nálunk is ismert Rabigában (Pod­igoto) szerzőjének 1891-ben meg­jelent remek fordításában előadó esték százain tomboló sikerrel szavalták. A haladó közvélemény a társadalmi viszonyok zseniális kritikáját ünnepelte benne. Egyébként Bulgáriában, mint ismeretes, Petőfi rendkívül népszerű. Az első Petőfi-fordítás még a török hódoltság idején, 1872-ben jelent meg, a 90-es évek óta pedig olyan kiváló köl­tők is részt vettek bolgár nyelven való népszerűsítésében, mint Pencso Szlavejkov és Geo Milev, a Szeptember költője. A júliusi évfordulóra a szófiai Narodna Kultúra könyvkiadó vállalat az eddigieknél teljesebb Petőfi-kötetet jelentet meg. Sztojanov verse 1924. február 25-én a Visszhang (Ek) című haladó polgári folyó­irat legelső számának nyitányaként jelent meg. A vers a cenzúrára is számító roman­tikus ködösségében merész, megkapó kifejezése a nagy forradalmár költő iránti hódo­latnak, s ugyanakkor a fölkelés összeomlását követő fasiszta fehérterror első hónapjai nyomott, megdöbbent hangulatának. Egyébként Sztojanov 1923-ban Botev és Petőfi címmel tanulmányt is tett közzé, s benne minden addiginál alaposabban mutatta meg a népe szabadságáért életét áldozó két költő életének és művészetének már a múlt század vége óta emlegetett rokonságát. WALDAPFEL JÓZSEF

Next