Nagyvilág, 1964 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1964 / 4. szám - Manfred Bieler: Ötkör jön a temetésre

564 MANFRED BIELER ablakából a fegyházba látott. A fegyencek ablakai nagyobbak voltak, mintsem elvárta volna. Sajnált Schwerdtregertől ennyi fényt. A foglyok — becslése szerint — két­méteres körökben végezték félórás sétájukat az udvaron. Valamennyien ugyanazt a sötét szürkésbarna ruhát hordtak, az ujjain és a hátán sárga csíkok húzódtak végig, a foglyok fején kerek, ellenző nélküli sapka, s amikor egy tiszt haladt el mellettük, Harländer láthatta, hogy valamennyiüket kopaszra nyírták. Jakob Schwerdtregert nem látta. Már attól tartott, hogy a fegyháznak van még egy udvara, amelyet az ő lakóházából nem látni, de aztán másodszor is elment a tájmúzeumba, és megnyugo­dott. Csak ez az A- és B-tömb közti udvar létezett. Ám az a gondolat, hogy Schwerdt­regert talán beosztották egy büntetőszázadba, soká foglalkoztatta, és éjszaka sem hagyta nyugton. Harländer nem maradhatott a séta egész tartamára a folyosóablaknál, hiszen ez túlságosan feltűnő lett volna. Messzelátóra vagy legalább egy színházi látcsőre gon­dolni sem lehetett. Még ugyanazon év telén sikerült egy második emeleti szobát kapnia, ahol telje­sen a fegyház falának magasságában érezhette magát. De bántotta, hogy nem láthat ki kényelmesen, ülő helyzetből az udvarra. Fájt a háta, amikor székén állva is alig sikerült a felülvilágítón át meglátnia a foglyok elvonuló sapkáit, egyik-másik maga­sabbiknak legfeljebb a fejét. A következő év tavaszán megjátszotta az esetlen öreg bácsit, aki egy kisfiúnak segít az ötödik emeletről sárkányt eregetni. A gyereket és a sárkányt egyaránt első főbérlőnőjétől kérte kölcsön. De a sárkány csak nem akart felszállni, mert az ablak a széles oldalra nyílt, és a piros-kék rongyokkal ékes papírszerkezet újra meg újra a ház falának csapódott. Harländer oda se figyelt. Csak a két tömb közti udvart nézte, és a szíve Schwerdtregert kereste. A kisfiú otthagyta, kiment az utcára. Egy asszony, ötödik emeleti lakos, megveregette Harländer vállát, és megkérdezte: — Érdekes, mi? — Harländer zavarban volt, de az asszony kijelentette, hogy maga is szívesen néze­get át oda, és ha Harländernek kedve van, jöjjön csak fel hozzá alkalomadtán. Együtt is kémlelhetnek egy kicsit, mondta mosolyogva. Harländer egy parányi zacskóban babkávét hozott, még P-beli idejéből származott. Deskéné fehér kötényt kötött fel, füle mögé simította festett haját, és vizet tett fel a tűzre. Harländer nem sokat teke­tóriázott: az ablakhoz állt, és szeme elé tartotta a látcsövet. Jakob Schwerdtieger sápadt, felfúvódott volt, és lelógatta a két karját, pedig társai azon igyekeztek, hogy katonásan masírozzanak. A fegyenczubbony csak úgy feszült kövér pocakján: olyan óvatosan lépkedett, mintha visszeres vagy vizenyős volna a lába, vagy pedig attól tartana, hogy ha nagyobbat lép, megreped rajta a nadrág. Schwerdtreger tipeg, gondolta Harländer. Deikéné behozta a kávét. Harländer csészéje mellé helyezte a látcsövet, bólintott egyet Deikéné felé, és ivott egy kortyot. Deikéné egy térítőt mutatott neki, melyet unokaöccse küldött Belgiumból, aztán egy tábori postai levelezőlapot Szluckból; ifjúkori barátja írt onnan, közölte, hogy a kör­nyéken sok a mocsár, és tanácsos, hogy az ember gumicsizmában közlekedjék. Har­länder azt a véleményét fejtette ki, hogy a gumicsizma mocsaras vidéken alkalmat­lan, már csak súlya miatt is. Deikéné ezzel szemben esküdött régi ismerőseire, és részletekbe bocsátkozott. Amikor ismét alkalom kínálkozott az asszony meséjének fél­beszakítására, a foglyok már elvonultak az udvarról. Harländer csalódottan vissza­adta Deikénének a látcsövet. Deikéné úgy az ötvenes évek derekán járt, és özvegyasszony volt. Harländer tudta, itt csak egyetlen úton közelítheti meg a célját. Amikor az asszony újra töltött neki kávét, egy pillanatra megfogta a kezét és kijelentette: — Mindenkinek megvan a maga keresztje. Fél évvel később az anyakönyvvezető elé álltak. Harländer a második emelet­ről az ötödikre vitte a székeket, a kisszekrényt és a fényképeket, már a mézeshetek legelső napján az ablak elé tolta Deskéné kanapéját, és megszemlélte a hájas, tipegő Schwerdtregert. Harländer arca eközben teljesen megmerevedett, és még csak egy

Next