Nagyvilág, 1964 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1964 / 4. szám - Manfred Bieler: Ötkör jön a temetésre
564 MANFRED BIELER ablakából a fegyházba látott. A fegyencek ablakai nagyobbak voltak, mintsem elvárta volna. Sajnált Schwerdtregertől ennyi fényt. A foglyok — becslése szerint — kétméteres körökben végezték félórás sétájukat az udvaron. Valamennyien ugyanazt a sötét szürkésbarna ruhát hordtak, az ujjain és a hátán sárga csíkok húzódtak végig, a foglyok fején kerek, ellenző nélküli sapka, s amikor egy tiszt haladt el mellettük, Harländer láthatta, hogy valamennyiüket kopaszra nyírták. Jakob Schwerdtregert nem látta. Már attól tartott, hogy a fegyháznak van még egy udvara, amelyet az ő lakóházából nem látni, de aztán másodszor is elment a tájmúzeumba, és megnyugodott. Csak ez az A- és B-tömb közti udvar létezett. Ám az a gondolat, hogy Schwerdtregert talán beosztották egy büntetőszázadba, soká foglalkoztatta, és éjszaka sem hagyta nyugton. Harländer nem maradhatott a séta egész tartamára a folyosóablaknál, hiszen ez túlságosan feltűnő lett volna. Messzelátóra vagy legalább egy színházi látcsőre gondolni sem lehetett. Még ugyanazon év telén sikerült egy második emeleti szobát kapnia, ahol teljesen a fegyház falának magasságában érezhette magát. De bántotta, hogy nem láthat ki kényelmesen, ülő helyzetből az udvarra. Fájt a háta, amikor székén állva is alig sikerült a felülvilágítón át meglátnia a foglyok elvonuló sapkáit, egyik-másik magasabbiknak legfeljebb a fejét. A következő év tavaszán megjátszotta az esetlen öreg bácsit, aki egy kisfiúnak segít az ötödik emeletről sárkányt eregetni. A gyereket és a sárkányt egyaránt első főbérlőnőjétől kérte kölcsön. De a sárkány csak nem akart felszállni, mert az ablak a széles oldalra nyílt, és a piros-kék rongyokkal ékes papírszerkezet újra meg újra a ház falának csapódott. Harländer oda se figyelt. Csak a két tömb közti udvart nézte, és a szíve Schwerdtregert kereste. A kisfiú otthagyta, kiment az utcára. Egy asszony, ötödik emeleti lakos, megveregette Harländer vállát, és megkérdezte: — Érdekes, mi? — Harländer zavarban volt, de az asszony kijelentette, hogy maga is szívesen nézeget át oda, és ha Harländernek kedve van, jöjjön csak fel hozzá alkalomadtán. Együtt is kémlelhetnek egy kicsit, mondta mosolyogva. Harländer egy parányi zacskóban babkávét hozott, még P-beli idejéből származott. Deskéné fehér kötényt kötött fel, füle mögé simította festett haját, és vizet tett fel a tűzre. Harländer nem sokat teketóriázott: az ablakhoz állt, és szeme elé tartotta a látcsövet. Jakob Schwerdtieger sápadt, felfúvódott volt, és lelógatta a két karját, pedig társai azon igyekeztek, hogy katonásan masírozzanak. A fegyenczubbony csak úgy feszült kövér pocakján: olyan óvatosan lépkedett, mintha visszeres vagy vizenyős volna a lába, vagy pedig attól tartana, hogy ha nagyobbat lép, megreped rajta a nadrág. Schwerdtreger tipeg, gondolta Harländer. Deikéné behozta a kávét. Harländer csészéje mellé helyezte a látcsövet, bólintott egyet Deikéné felé, és ivott egy kortyot. Deikéné egy térítőt mutatott neki, melyet unokaöccse küldött Belgiumból, aztán egy tábori postai levelezőlapot Szluckból; ifjúkori barátja írt onnan, közölte, hogy a környéken sok a mocsár, és tanácsos, hogy az ember gumicsizmában közlekedjék. Harländer azt a véleményét fejtette ki, hogy a gumicsizma mocsaras vidéken alkalmatlan, már csak súlya miatt is. Deikéné ezzel szemben esküdött régi ismerőseire, és részletekbe bocsátkozott. Amikor ismét alkalom kínálkozott az asszony meséjének félbeszakítására, a foglyok már elvonultak az udvarról. Harländer csalódottan visszaadta Deikénének a látcsövet. Deikéné úgy az ötvenes évek derekán járt, és özvegyasszony volt. Harländer tudta, itt csak egyetlen úton közelítheti meg a célját. Amikor az asszony újra töltött neki kávét, egy pillanatra megfogta a kezét és kijelentette: — Mindenkinek megvan a maga keresztje. Fél évvel később az anyakönyvvezető elé álltak. Harländer a második emeletről az ötödikre vitte a székeket, a kisszekrényt és a fényképeket, már a mézeshetek legelső napján az ablak elé tolta Deskéné kanapéját, és megszemlélte a hájas, tipegő Schwerdtregert. Harländer arca eközben teljesen megmerevedett, és még csak egy