Nagyvilág, 1966 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 3. szám - Színház
SZÍNHÁZ nészek lefogott játékából minden romantikus érzelemnyilvánítás hiányzott, pátosz és átélés helyett higgadt, fegyelmezett, tudatos színészi eszközökkel igyekeztek kiemelni a mű költői szépségét. Éreztették, hogy a tulajdonképpeni tragédia a színfalak mögött játszódik; a nézőre bízták, hogy a színpadi effektusok hiányát saját képzelőerejével pótolja. Dejmek rendezése épségben megőrzi a dráma teljes szövegét. Alig használ díszleteket. A Prológus színrevitelét a középkori misztériumdrámák színpadra alkalmazásának mintájára oldotta meg. Dejmek a Nemzeti Színházban is felújította „A zsidó nemzetségből való Józsefnek, Jákob fiának élete” című XVI. századi lengyel dráma modern átdolgozását, amelyet a lódzi Teatr Nowy (Új Színház) mutatott be 1958-ban. Mikolaj Rej 1545-ben írott drámája a középkori misztériumjátékok formáját követi, témája bibliai történet. A megalázott, elárult és börtönbe vetett József végül győzedelmeskedik, amint ezt a mesék világának törvényei megkívánják. Rej „kalandosan” dolgozta fel a bibliai történetet. Dejmek éppen ezeket a dinamikus, drámai elemeket bányászta ki a verses dráma hatezer sorából. Egy híres XVI. századi bohózat közjátékaival és korabeli tréfás epigrammákkal bővítette ki az eredeti szöveget. Andrzej Stopka díszletterve, a zene és a koreográfia is hozzájárult a harmonikus összhatáshoz. Érdekes azonban, hogy akármilyen kitűnő a produkció művészi megoldása, hiányzik belőle az a vidámság, az a vérbő, népies humor, ami olyan élővé és aktuálissá tette a „Legenda a dicsőséges feltámadásról”-t 1962-ben. A „József élete” inkább csak szép, színes illusztráció egy középkori kódexből — tiszteljük-bámuljuk, de hidegen hagy. A Modern Színházat méltán tartják az egyik legjobb varsói színháznak. Mint már mondottuk, a színház neve nem azt jelenti, hogy csak modern darabokat játszik. A klasszikus drámák bemutatásánál arra törekszik, hogy a ma is eleven mondanivalójú remekműveket újszerűen értelmezze, úgy állítsa színpadra, mintha ma írták volna. A mai külföldi szerzők közül Sean O’Casey, Beckett, Brecht, Ionesco és Albee műveit mutatta be, a mai lengyel szerzők műveiből az utóbbi években Broszkiewicz „Azért jöttem, hogy elmondjam” és Mrozek „Bűbájos éj”, „Mulatság” és „Tangó” című darabjait. A színház vezetői azt a nézetet vallják, hogy a Modern Színház elsősorban irodalmi színpad. Célja az, hogy a leghívebben tolmácsolja, és a színészi játék segítségével még plasztikusabbá tegye a szerzők mondanivalóját. Ezért a Modern Színház egyesek szerint a színész, mások szerint az író színháza. Ez a művészi koncepció rendkívüli fogékonyságot és alapos elemző munkát követel a rendezőtől, nehogy az objektivizmus csapdájába essen. A színház két előadása, amelyet láttam — Mrozek: „Tangó” és Edward Albee: „Nem félünk a farkastól” (Who’s Afraid of Virginia Woolf), azt bizonyítja, hogy Erwin Axel következetesen keresztülviszi rendezői elgondolásait. Mrozek „Tangó”-jának alcíme: „A rend és harmónia szükségességéről”. Az alcím a szerző didaktikus szándékára utal. Az ember örökké új formákat keres, belső harmóniára törekszik önmagával és a társadalommal, minduntalan fellázad az elavult, régi formák ellen, de az új formák is sekélyesek és rövidéletűek. Mrozek bemutatja, hogyan tükröződnek ezek a problémák egy család életében, amely az egész emberiséget képviseli. Három nemzedék nézetei ütköznek össze, a nagyszülők nemzedéke egyáltalán nem talál közös nyelvet az unokákkal, a középső nemzedék pedig szüleivel is, saját gyermekeivel is konfliktusba kerül. Mrozek nem lát kiutat a „tehetetlenségből és anarchiából”, amit ennek a családnak példája mutat. Maró gúnnyal rombolja le a primitíven értelmezett, könnyű fajsúlyú „modernség” és a primitív rend illúzióit. A dráma végén az ostobaság és a brutalitás diadalmaskodik az egyik főhős, Edék személyében, akinek szerepét Czechowicz kitűnően alakítja. De aligha beszélhetünk sikerültebb vagy kevésbé sikerült alakításokról — az egész színészgárda nagyszerűen eleveníti meg a szerző mondanivalóját. Edward Albee „Nem félünk a farkastól” című híres darabját Jerzy Kreczmar rendezte. Kreczmar a Modern Színház varsói működésének kezdetétől fogva, tehát 1949 óta a színház irodalmi vezetője. Az Albee-előadás azt a nézetet támasztja alá, hogy a Modern Színház „a színész színháza”. Gordon-Górecka szug-